Kicsit változtatok a felálláson és a végére írom a saját véleményem, ha olvassátok, akkor látni fogjátok, hogy miért.

Jason Dessennek szerető családja van. Feleség, gyerek, egyetemi munka, ami nem fizet kellően jól, azonban szereti, amit csinál és szereti tanítani a diákjait. Sok évvel ezelőtt lehetősége lett volna kitörni és bekerülni a nagyok közé egy kutatómunkával, azonban Daniella, a felesége, terhes lett. Megtehette volna, hogy cserbenhagyja élete szerelmét és inkább a karrierjére koncentrál, azonban ő a családot választotta, ha néha meginog ez miatt, mindig rájön arra, hogy ez volt élete legnagyszerűbb döntése.

Első pillantásra úgy éreztem, hogy meg kell ismernem Emilly Palton alkotását. A zárt csoportjában már volt szerencsém belekóstolni, s ezek csak még inkább kétségtelenné tették számomra, hogy szeretném elolvasni a Néma bűnöket.

A történet teljes egészében az írónőről szól. Mindarról, amin keresztülment, s mindazokról az érzelmekről, amelyek keringtek benne. Úgy vettem elő a művet, hogy tudtam hatással lesz rám. Lehet, hogy dühös leszek vagy sírni fogok, de semmiképpen sem hagy impulzus nélkül. S ez be is bizonyosodott!

Hazudunk mindenkinek, még saját magunknak is, egészen addig, míg el is hisszük, hogy ezek mi vagyunk. Magára vesz az ember egy maszkot, melyet mindig, minden körülmények közt fent kell tartania. Nem szabad senki felé semmilyen érzelmet kinyilvánítani, csak és kizárólag a felvett álarcot láthatja mindenki. Az embernek meg kell keményítenie a szívét, a lelkét, elméjét, mindenét. Keménynek kell lenni kívül-belül, mindenhogyan, ahogy emberileg ez lehetséges. Csak így lehet túlélni.

Elsősorban szeretném megköszönni a Corvina kiadónak a bizalmukat felénk, mert nekik köszönhetem azt, hogy a kezeim közé került.
Őszintén bevallom, hogy ezelőtt sosem hallottam Csepella Olivérről és az ő munkásságról. S az sem titok, hogy miközben olvastam a képregényt rengetegszer megfordult a fejemben, hogy „hogyan is fogok én erről írni?”

Habár azt kell mondanom, hogy a képregények nem tartoznak a zsánereim közé, feltételezhetően  ennek egyik oka, hogy legutóbb tizenévesen vettem kezembe hasonlót. De ez nemhogy témájában, minden másban sokkal különlegesebb volt.
Azt nem jelenteném ki, hogyha egy könyvesboltban találkoznék vele, akkor garantáltan a kosaramba landolna. Azonban szerintem igenis van az olvasótábornak egy olyan rétege, akik értékelik ezeket és csillogó szemmel merülnek bele egy-egy ilyen alkotásba.

R. Kelényi Angelika több zsánerben is otthonosan mozog, ezek közül a történelmi-romantikusat volt szerencsém megismerni. Bombaként robbant be a köztudatba Az ártatlan című sorozatával, melyet még nem olvastam. Azonban a Mennyei bűnők 1. című művébe izgatottan vetettem bele magam, s bár műfajilag nem tartozik az ideáljaim közé, mégis kellemes csalódásként értem a regény végére.
Nagyon tetszett és annyira magával ragadott, hogy a második rész is már a polcomon lapul.

Az írónőnek maga a stílusa és az önkifejezése is szimpatikus számomra. Ellenben mindez a Barcelona, Barcelona c. regényében ütközik ki még inkább.
Pont ezért kijelenthetem azt, hogy R Kelényi Angelika nemcsak a történelmi-romantikus műfajban, de a romantikus-humoros történetekben is magas színvonalon mozog.

Az írónőtől már számos regényt olvastam, ennek ellenére minden alkalommal, amikor egy újabb mű kerül a kezembe általa.. Úgy érzem, hogy kapok valami újat.
Mert az alkotásai ugyanazt a stílust képviselik és nyújtják, amit már a legelső könyvben az Első tánc-ban is felfedeztem. Azonban olyan elemekkel tarkítja meg a történeteit, ami egy kicsit mindig hasonló, de mégis különleges és különbözik a többitől. Talán pont ez teszi ennyire letehetetlenné és fantasztikussá!

 A bizalom olyan, mint egy féltve őrzött porcelántányér. Ha nem vigyázol rá eléggé és kicsúszik a kezeid közül, összetörik. Megragaszthatod, majd teleszedheted finomabbnál finomabb ételekkel, mert használatra teljesen alkalmas. De ha elfogy belőle az étel, az alján újra meglátod azt a csúnya repedést, ami emlékeztet arra, mekkora hibát követtél el.

Az elmúlt időszakban Az igazság árnyékában volt az a regény, amit igazán nyugodt szívvel és a lapokat falva olvastam ki. S ez annyira jó érzés volt számomra, hogy lehetetlenség lenne leírni. Izgatottan várom az Igazság-trilógia harmadik részét. Szóval kedves Viki, kösd fel a gatyád és írd meg gyorsan!