Elsősorban szeretném megköszönni a Corvina kiadónak a bizalmukat felénk, mert nekik köszönhetem azt, hogy a kezeim közé került.
Őszintén bevallom, hogy ezelőtt sosem hallottam Csepella Olivérről és az ő munkásságról. S az sem titok, hogy miközben olvastam a képregényt rengetegszer megfordult a fejemben, hogy „hogyan is fogok én erről írni?”

Habár azt kell mondanom, hogy a képregények nem tartoznak a zsánereim közé, feltételezhetően  ennek egyik oka, hogy legutóbb tizenévesen vettem kezembe hasonlót. De ez nemhogy témájában, minden másban sokkal különlegesebb volt.
Azt nem jelenteném ki, hogyha egy könyvesboltban találkoznék vele, akkor garantáltan a kosaramba landolna. Azonban szerintem igenis van az olvasótábornak egy olyan rétege, akik értékelik ezeket és csillogó szemmel merülnek bele egy-egy ilyen alkotásba.

Személy szerint elárulom, hogy nekem tetszett, sokat nevettem rajta. Ezzel szemben voltak olyan pillanatok, amikor totál zavarossá váltak a dolgok, de a legvégére mégis egy kerek egésszé gömbölyödött ki. S ez köszönhető az illusztrációnak és a párbeszédeknek is, pontosabban összességében tekintve az egész történetnek, amit a lapok rejteke át szeretett volna adni az olvasónak.

Már a cím is árulkodik arról, hogy a könyv az irodalom Nyugathoz kapcsolódó alakjairól, valamint zombikról szól. Első hallásra furcsa lehet ezt a két szinte teljesen idegen dolgot egymáshoz kötni, azonban a Nyugat + zombik megmutatja nekünk, hogy miként válhat hiánytalanná ezen elemekkel tarkítva egy alkotás.

A New York kávéházban Babits Mihály ünnepli a születésnapját a barátai társaságában. Helyet kapott az asztalnál Ady Endre, Tóth Árpád, Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső is. A fiúk meglepetéssel készültek szülinaposuknak.. kapott egy hatalmas tortát, melyből egy gyönyörű nő bukkant elő. Ám azt senki sem gondolta, hogy a meglepetés-táncosnő rájuk támad, és majdnem megöli valamelyikőjüket. 

Maga a történet ezen a ponton bontakozik ki, hiszen itt válik nyilvánvalóvá, hogy egy-két zombi megjelenik majd. De az olvasó téved, mert a mű során számtalan zombi fog előbukkanni, akik mind-mind szereplőinkre vadásznak.
S mind a 264 oldalban láthatjuk azt, hogy a zombik vagy az emberek győznek-e. Illetve azt is, hogy ki hogyan próbál kijutni a kávézóból és mihez vezet, ha karaktereink két csoportba osztódnak, főként Kata szépsége okán.

A képregényben újabb és újabb híres nevek is feltűnnek, velük együtt karakterük is. Emellett fontos kiemelni azt is, hogy a mű irodalmi vonatkozása egy-egy résznél teljes mértékben észrevehető. Az utalások, a címek.. mind-mind ezt mutatják.

Ki az az ezeréves táltos és mit akar a Nyugatosoktól? Hőseinknek sikerül legyőzni a zombi hadat, akik rájuk szomjaznak? Mi rejtőzik a történet rejtekében?
Mindezekre a kérdésekre választ kaphatunk!

Úgy vélem, hogy Csepella Olivér megérdemli a tiszteletet, hiszen egy ilyen művet megalkotni kézzel fogható formában rengeteg idő és türelem. S igen, lehet hogy vannak benne hibák és némelyik poén vagy párbeszéd nem a legjobban alakult. De ennek ellenére én gratulálok neki és mindazoknak, akik segédkeztek abban, hogy a Nyugat + zombik megjelenhessen!

Minden összevetve élveztem a képregényt a tökéletlensége ellenére. A humor és a zombi-világ ötvözete eszméletlen keveréket alkot. Ajánlom mindazoknak, akik örömmel vetik bele magukat egy hasonló olvasmányba. Mert ez számukra mindenképpen kellemes időtöltés lesz!

Fülszöveg:

Egy ​őszi estén a New York Kávéház összes ajtaja bezárul, s a bentlévők vérszomjas élőholttá válnak. Kivéve egy maroknyi túlélőt, az igazgató titkárát, a ház első pincérnőjét és egy modernista folyóirat néhány munkatársát. Róluk talán már hallott.

Csepella Olivér tervezőgrafikus, a Halisten Stúdió tagja, a Csaknekedkislány tánczenekar szövegíró énekese. Tizenhét évesen jutott eszébe ez a dolog a Nyugattal, és mostanáig nem hagyta nyugodni. 
A könyv létrejöttét 2014-ben sikeres közösségi finanszírozás tette lehetővé: több mint ezer nagylelkű ember támogatása fedezte a képregényrajzolás éveit. Nélkülük a NYUGAT+ZOMBIK megmaradt volna annak az idétlen ötletnek, amit jó lett volna megcsinálni egyszer.

Az agyatlan élőhalottak és a reménytelenül széplelkűek harcában sosem volt irgalom, de most patakokban folyik a vér és a tinta, reped a csont, szakad a merített papír. Íme Babits Mihály és Quentin Tarantino találkozása a boncasztalon: három év feszült várakozás után kézhez vehetik a rajongók Csepella Olivér már megjelenése előtt kultikus képregényét. Sikerülhet-e a magaskultúra legkifinomultabb képviselőinek, a Nyugat szerzőinek megállítaniuk a tömegkultúra legfélelmetesebb teremtményeit, a zombikat? Lehetséges-e jambussal vagy szonettkoszorúval felvenni a harcot a halálos harapással? És egyáltalán: vehetjük-e a bátorságot, hogy viccet, sőt horrort csináljunk az iskolában felszentelt irodalmi kánonból? Nagyon remélem, hogy a válasz mindhárom kérdésre igen.

(Corvina Kiadó, 264 oldal, 2017)