Tudjátok, vegyes érzelmekkel kezdtem bele ebbe a kötetbe. Valamiért úgy gondoltam a könyv beszerzésekor, hogy ez egy igazi, csavaros thriller lesz – talán a frappáns fülszöveg miatt -, s érzelmileg erre is rendezkedtem be az olvasás kezdetén.

A borítója egyszerű, mégis szerintem tökéletesen harmonizál a történet címével. Letisztult, véres és egyben titokzatos is! Mindez pedig kellemes első benyomást teremt az olvasónak.

Nagy kíváncsiság és izgatottság tombolt bennem, mikor először kinyitottam a regényt. Számomra előnyösek voltak a rövidebb fejezetek, mivel így nem volt nyomás rajtam, hogy esetlegesen egy fejezet közepén le kell tennem a könyvet, mert folytatni kell a főzést vagy aludni kell a másnapi koránkelés miatt. Azt hiszem mindenki ismeri ezt az érzést.  

Tudja, mi az a sok mosolygós szülő, meg az újszülötteik? Csupa gyilkos és áldozat. Egytől egyig. ,, A legszeretőbb szívű szülők, rokonok is csak mosolygós gyilkosok. Arra kényszerítenek, hogy pusztítsd el azt, aki valójában vagy, és ez nem más, mint kifinomult eszközökkel végrehajtott gyilkosság.”

A történet egy testvérpárról és azok édesanyjáról szól.
Korede a helyi kórházban dolgozik nővérként, nagyon szereti a munkáját. Harmadik alkalommal fordul elő az, hogy Ayoola segítséget kér tőle. Azt állítja, hogy az aktuális barátja rá támadt és ő önvédelemből ölte meg a férfit. A nagy testvér próbál hinni a kishúgának, de valamiért nem érzi helytállónak a lány állítását – lehetséges lenne az, hogy már harmadik alkalommal próbálják bántani kishúgát?

Nővére segít eltakarítani minden bizonyítékot a helyszínről, a holttesttel együtt. Saját autójában szállítja el a húga barátjának testét, akit a közeli hídról a vízbe vetnek. Korede-nek elege van ebből. Miért nem tud Ayoola vigyázni magára és nem bajba keveredni?

Hamar kiderül az, hogy Korede oda van a doktorért, hiszen próbál nagyon kedves lenni vele, sőt ételt is visz neki, hiszen a férfi alig eszik munka közben. Azonban történik valami, ami rossz fényt vet rá: amikor Korede húga megjelenik a kórházban, akkor őt már senki sem veszi észre. Ayoola egy különleges bájjal megáldott leányzó, aki tudja magáról, hogy mennyire jól néz ki és nem is fél idomait megmutatni mások előtt. Mellette a testvére egy szürke kisegér, akit erre édesanyja minden alkalommal emlékeztet .

A húg és az orvos egyre közelebb kerül egymáshoz, ezt a nővér nem nézi jó szemmel, hiszen nem szeretné a munkatársát is holtan látni. Ahogy egyre komolyabbá válik a pár kapcsolata, Korede úgy válik egyre biztosabbá abban, hogy valamilyen módon fel kell nyitnia a férfi szemét és eljuttatni a tudatába az Ayoola-veszélyt.

Ha Ayoola eltört egy poharat, én voltam a hibás, mert inni adtam neki. Ha Ayoola megbukott valamiből, én voltam a hibás, mert nem korrepetáltam. Ha Ayoola elemelt a boltból egy almát, én voltam a hibás, mert éheztettem.

Azonban olyan dolog történik, amire az idősebb testvér egyáltalán nem számít – a húga már megelőzte őt. Miközben próbálja a férfibe sulykolni húga gyilkolás iránti vágyait, egyre inkább maga alatt vágja a fát. A húg már közölte a doktorral, hogy a nővére mennyire irigy rá és mennyire nem szereti. Mindenért őt hibáztatja, ráadásul az a célja, hogy folyton keresztbe tegyen neki.

Korede aggályait kezdetektől fogva az egyik beteggel osztja meg, aki hosszabb ideje kómában van már, ráadásul a férfit családtagjai sem látogatják már. A nigériai nő kiönti a szívét, elmeséli az összes gyilkosságot és a saját érzéseit, véleményét is. Arra senki sem számít, hogy talán pont ennek hála, de felébred Muhtar, aki közli a nővérrel, hogy hallotta minden szavát.

Ayoola és a doktor kapcsolata már a legkomolyabb fázis felé halad, egyik nap közli a férfi Korede-vel, hogy meg akarja kérni a húga kezét. A nő úgy érzi, hogy ő minden tőle telhetőt megtett, nem tehet már semmit a férfi életének érdekében.

A sors keze talán, de Korede egy újabb telefonhívást kap, Ayoola a segítségét kéri. Ez a hívás most valamiért más volt. Hogy ezúttal mi történt? Olvasd el és meg tudod!

Összességében élveztem az olvasást, nem épp olyan volt, mint amilyenre számítottam – de ettől függetlenül több izgalmas rész is volt benne, ami csak pozitívum.

Remeg a válla, de egy hang sem jön ki a torkán. Hát nem szólt neki senki, hogy a hangtalan sírás a legfájdalmasabb?

Az írónő könnyen olvasható, lendületes stílusban írt. Nem használ felesleges töltelékszavakat a történet folyamán, a lényeges megfogalmazást választotta. Az a közel 300 oldal valóban olyan mondatokkal volt tele, amik nem klisék, mellébeszélések, hanem a valódi sztori részei voltak.

Ajánlom azoknak az olvasóknak, akik szívesen csöppenek bele meglepő helyzetekbe!

Fülszöveg:

A vér nem válik vízzé, és nehezebben jön ki a szőnyegből

A MAN BOOKER-DÍJ 2019 döntős regénye vérbeli sötét komédia Afrikából arról, hogy a vér nem válik vízzé, hiszen sűrűbb annál – és nehezebben jön ki a szőnyegből…

Amikor egy este a húga, Ayoola kétségbeesett telefonja szakítja félbe a vacsoráját, Korede már tudja, mit várnak tőle: fehérítőszert, gumikesztyűt, kötélidegzetet és erős gyomrot. Ayoola ugyanis immár a harmadik pasiját intézte el „önvédelemből”, így Korede immár harmadszor takaríthat az ő halálosztó kishúga után. Alighanem a rendőrséghez kéne fordulnia, hiszen ezt diktálja a nigériai férfinép jól felfogott érdeke, de hát ő szereti a húgát, és, ahogy mondani szokás, első a család. Legalábbis addig, amíg Ayoola össze nem jön az orvossal, akivel Korede nővér együtt dolgozik a kórházban. Hiszen Korede már régóta szerelmes a doktorba, és nem szeretné úgy viszontlátni, hogy kés áll ki a hátából. De ha az egyiket meg akarja menteni, a másikat fel kell áldoznia…

(Athenaeum, 2020)