Gaiman egy zseni. Komolyan. Minden, ami csak kipattan az agyából, legyen az bármilyen beteg, esetleg elvont, az egyszerűen példa nélküli. A temető könyve is egy felettébb érdekes olvasmánynak bizonyult, ami miatt az író munkásságát kezdem egyre jobban megszeretni. Sőt, nagyon úgy tűnik, hogy a rajongója lettem. Eleinte voltak kétségeim a könyvvel, de rájöttem, hogy úgy próbálok rá tekinteni, mint az Amerikai istenekre, és ez hiba volt.

A temető könyve inkább az ifjúsági csoportba tartozik, és sok olyan szegmense van, mint egy mesének – csak éppen Gaiman-esen írva. Ez persze már a borítón is kellőképpen megmutatkozik, illetve a szerző a regény végén írja, hogy sokkal tartozik Kiplingnek az általa írt Dzsungel könyvének, mivel rengeteg inspirációt merített belőle. Ha mindezt olvasói szemmel bontom elemeire, akkor nagyon is egyetértek vele, akkor is, ha nem egy dzsungelben játszódik a történet és nem állatok a főszereplők. Ugyanúgy jelen van a kötődés, a feltétel nélküli szeretet, a törődés, féltés és az állandó aggodalom. És persze ugyanúgy nem hiányzik belőle a gyermeki naivitás, a félelem hiánya és az örök kíváncsiság, melyet a későbbiekben felvált a makacsság és a mindent elsöprő düh. Egyszóval Gaiman felsorakoztatott minden érzelmet, amit egy ember csak érezni tud és mindezt egy különleges történetben vetíti az olvasó elé.

Történet:

Egy férfi jár a házban, kezében késsel. A négytagú családból hármat már megölt, de a legkisebbet nem találja. A Jack nevű férfi felmegy a lépcsőn, érzi a kicsi szagát, de nem találja őt a szobában.
A csöppség saját útjára indult, kihasználva a lehetőséget, hogy az ajtó nyitva, lecsusszant hátsóján a lépcsőn és nekilódult a temetőnek. Mr. és Mrs. Owens talált rá, és bár Mr. Owens ott akarja hagyni a temető közepén, felesége nem engedi. Nem tudják hogyan került egy élő kisgyermek a holtak közé, de nem engedhetik el. A fiú édesanyja jelenik meg és esdeklőn könyörög a házaspárnak, hogy védjék meg. Eközben a Jack nevű férfi is megjelenik a temetőben, hogy bevégezze feladatát, de mielőtt rátalálna, Silas jelenik meg, a se nem élő, se nem holt, hogy kiűzze őt a területükről.  

A kisfiút Senki-nek keresztelik el és megkapja a Temető szabadságát. Szülei Owensék, gyámja pedig Silas lesz, aki képes járni a temetőn kívül is, hogy megfelelő ételt biztosítson a kicsi Sen-nek.
Ahogy cseperedik a fiú, egyre több kalandban lesz része, megismerkedik a temető lakóival, akik tanítják és szeretik őt. Megismeri a történeteiket, hogyan éltek, hogyan haltak meg. Még egy élővel is szoros barátságot köt, a kis Scarlettel, akit édesanyja a temető melletti parkba szokott vinni. Vele fedezi fel a Szlíreket, bár a kislánynak nincsenek olyan különleges képességei, mint Sen-nek, mégis érzi az ősi erőt a föld mélyén.

Silas úgy látja jónak, hogy Senkit tanítani kell, meg kell tanulnia bizonyos dolgokat, amivel megvédheti magát, ezért felkéri Miss Lupescu-t, hogy okítsa ki a fiút. Ez sajnos nem megy olyan könnyedén, mint Silas gondolta, mert a fiú hatalmas kalamajkába keveredik.
Sen úgy érzi mindenki ellene fordul, és senki nem érti meg őt. Elbujdos a temetőben és ekkor találnak rá a ghoulok, akik nem éppen a kedvesség mintapéldányai. Sen hamar rájön, hogy jobban járt volna, ha nem sajnáltatja önmagát és inkább szót fogad.

Ahogy Sen egyre idősebb lesz, úgy lesz egyre kíváncsibb a külvilágra. Iskolába akar járni, hogy mindent megtanulhasson. Silas csak úgy engedi el, ha megígéri, hogy használni fogja az áttűnést. Így a fiút csak abban a pillanatban látják, amikor jelen van, utána szinte egyből megfeledkeznek róla. Kivéve, amikor Sen képtelen végignézni, ahogy két iskolatársa a kisebbeket zsarolja.

Senki Owens rengetegszer kerül olyan helyzetbe, ami az életébe kerülhet. Egyik galibából a másikba esik, de mindig a jó szándék vezérli. Szeret a temetőben élni, de egyre jobban érdekli a külvilág, és mindaz, amit az adhat neki. Azonban van valaki, akinek egyre fontosabb, hogy Senki meghaljon. A Jack nevű nem adta fel a keresést, és mindet elkövet, hogy rátaláljon a fiúra.

Neil Gaiman könyvei elég megosztóak. Sokan szeretik, de sokan unalmasnak tartják az írásait. Én rettenetesen megszerettem, főként az írásmódját. Ahogy bánik a szavakkal, ahogy képes arra, hogy olyan mesét írjon, ami szól egyaránt életről és halálról. Bár még csak ismerkedési fázisban vagyok az íróval, de már most kimerem jelenteni, hogy a kedvenc íróim közé sorolhatom.

Lenyűgöző történet hűségről, barátságról, szeretetről. Egy gyermek lépési a felnőtté válás felé a vele járó rögös utakkal kikövezve.

Agave Könyvek Kiadó Kft.
256 oldal
Kötés: puhatáblás ragasztot
Megjelenés éve: 2020
Fordító: Pék Zoltán

Fülszöveg:

Senki Owens, a barátainak csak Sen, egy majdnem teljesen átlagos fiú. Akkor lenne teljesen átlagos, ha nem egy hatalmas temetőben lakna, ahol szellemek nevelik és tanítják, a gyámja pedig egy magának való alak, aki nem tartozik sem az élők, sem a holtak világához.

Egy fiú számára a temető tele van veszéllyel és kalanddal: ott a domb alatti vén Indigóember, ott a kapu, amely egy sivatagra nyílik, ahol elhagyott vámpírváros áll, és ott a különös és rettentő lény, a szlír.

Az igazi veszély azonban a való világban leskelődik Senre: ha kimegy a temetőből, vár rá a Jack nevű férfi, aki már megölte Sen egész családját...

Neil Gaiman barátságról és szeretetről szóló lenyűgöző története a legváratlanabb helyekre vezet, felejthetetlen élményt nyújtva. Az olvasó Chris Riddell illusztrációival, új szerkesztésben tartja a kezében a könyvet.