Nagy Eszter - Tóth Gergely: Örök tűz

polish_20200528_125401847.jpg

Nagy Eszter egy korábbi regényét, az Életünk harcai című alkotást már volt szerencsém elolvasni, s fantasztikus kötetnek tartottam. Ennek köszönthetően már volt elképzelésem azzal kapcsolatban, hogy milyen stílussal és megfogalmazással fogok találkozni majd az Örök tűz című könyvben.

Izgatottan vártam, hogy bele kezdhessek ebbe a műbe. A borító borzasztóan tetszik, annyira letisztult és egyszerű, mégis magával ragadó – nem mellesleg szerintem tökéletesen illik a történethez!
A fülszöveg pedig csak ráadás volt, mert annyira érdekfeszítőre sikerült megalkotni, hogy annak elolvasásával saját magamat hergeltem arra, hogy neki lendülhessek végre és a történet világába merülhessek.

Ha előre tudnánk egy csoda érkeztét, nem lennénk képesek olyan mélyen megélni a pillanatnyi boldogságot. Ezért a csodákra várni kell s szakadatlanul hinni benne, hogy a legjobb pillanatban köszönt reánk.

Kicsit tartottam attól, hogy túlzott hangsúlyt kap a mű történelmi vonatkozásban, s véleményem szerint ez meg is történt, viszont tisztában vagyok azzal, hogy ez a regény csak így alkot kerek egészet és mindezzel együtt szívesen olvastam – ez pedig nálam igen ritka.

Az Örök tűz alapjában véve egy szerelmi történet, ami az adott kor jellegével, háborúival lett megszínesítve. Egy történet, ami nem egy tipikus érzelmi kapcsolatot rejt magában, hanem annál sokkal többet ad nekünk, olvasóknak.

A történet kezdetén megismerhetjük a gyermek Serenát, aki megbabonázva pillantott rá minden egyes alkalommal a Vesta papnőkre. Sosem gondolta volna, hogy valamikor egy lehet közülük, pedig nem sokkal később pontosan ezt történik. Ő lesz a kiválasztott, aki csatlakozhat a Vesta istennőt szolgáló papnőkhöz – ekkor még fogalma sincs arról, hogy mekkora lemondásokkal jár ez majd számára.

„Csak tetteinkért vagyunk felelősek, gondolataink és vágyaink szabadságát nem korlátozhatja az emberi ítélet.” – hangzottak fejében a nyugtató szavak.

Marcus katona, minden egyes napja tömény küzdelem. Egyik nap olyat tesz, amit eddig még soha, megtagadja a parancsot, mert feléled benne a védelmi mechanizmus, aminek nem tudja elejét venni. Emiatt fel kell készülnie a legsúlyosabb büntetésre, azonban mielőtt azt végrehajtanák, valaki megmenti őt.

Serena még soha nem mentett meg egy – szerinte – ártatlan embert sem, azonban a férfi halálát nem tudta tétlenül nézni. Hogy mi okból kifolyólag azt ő sem tudta, egyszerűen ámulatba ejtette a férfi jelenléte, a vonzó szempárja.

A két személy számára ez volt az a kezdet, aminek hatására végtelen szerelemben lehet részük. A Vesta papnők közelébe senki sem férkőzhet, nem megbocsátható az sem, ha egy papnő a szerelemről vagy más, hasonló érzelmekről ábrándozik. Számukra csak az istennő szolgálata fontos, mást nem is helyezhetnek előtérbe.

Elhalkult minden körülöttük, megszűnt a múlt s a jövő, csak a jelen pillanata létezett csupán.

A nőben fokozatosan kezd feltörni a ’pillangók a gyomor’-ban és a ’senki másra nem tudok gondolni’ érzés, amit nem tud hogyan fogadni. Próbál ezzel kapcsolatban beszélni egyik bizalmasával, egyetlen papnő barátjával, de az csírájában fojtja el benne mindezt.

A férfi sem tud mit kezdeni azzal az érzelemmel, amit a nő közelében tapasztalt – ráadásul az, hogy miatta nem vesztette életét, csak még inkább reményt keltett benne. Tudja, hogy nem szabad papnőbe beleszeretni vagy erre gondolni, mert annak borzalmas vége lehet – de az érzelmeknek nem lehet parancsolni.

‒ Küzdeni fogok mindenekfelett, hisz számomra csak addig tart az élet…
‒ …míg érted megküzdhetek! – fejezte be Serena Marcus mondatát.

Marcus és Serena mindent feláldoz egymásért, a szó legszorosabb értelmében. Éjszakai találkozókra szöknek ki, annak ellenére, hogy hatalmas büntetést kaphatnak érte, ha egyikőjüket is elkapják. Hazudnak a környezetüknek, átvernek másokat – hogy boldogok lehessenek. Mindkettőjüket próbálják visszatartani más-más eszközökkel, de nem tudják egymást elengedni.

S hogy végül sikerül-e beteljesednie a szerelmüknek?
Ha elolvassátok, akkor ti is megtudhatjátok! Annyi szent, hogy Eszter és Gergely olyan véget alkotott ennek a történetnek, ami méltó és egyben gyönyörű is. Meglepődtem, mégis ámuldozva olvastam az utolsó sorokat.

Ajánlom nektek:

  • mert cselekményileg egyáltalán nem volt unalmas, mindig volt benne valami pörgés
  • mert érzelmileg minden értelemben üti és szétcincálja az olvasót
  • mert az író és az írónő tökéletes párost alkot, s ez nyilvánvalóvá is válik a lapok rengetegében
  • mert a történelmi szál harmóniában áll a cselekményszállal, bombasztikus egyveleget hoztak létre
  • mert lendületes, letehetetlen olvasmány
  • mert személy szerint sosem hallottam a Vesta papnőkről, s bámulatos mindaz, amit megtudhatunk róluk az Örök tűzben

Egy lélek szétszakadt, szívem meghasadt,
Könnyeim kifolytak, nincs helye titoknak.
Testem a börtönöm, várj, mindjárt megszököm!
Egy szoba a föld alatt, reményem nem maradt.
Lámpás pislákol, mindenhol csend honol,
Lángja kialszik, lelkem megnyugszik.

fb_img_1593414072210.jpg 

Fülszöveg:

Kr.e. 220. Róma. Egy fiatal lány, Serena abban a megtiszteltetésben részesül, hogy öt társával Vesta istennőt szolgálhatja, ám ez lemondásokkal jár.

A fiatal katona, Marcus élete szürke, forrongó lelke harcra vágyik. Azonban egy nap minden megváltozik. Parancsmegtagadás miatt a legsúlyosabb büntetésre számíthat, de Fortuna istennő kegyelméből egy Vesta papnő megmenti a felelősségre vonás alól.

Ez a találkozás olyan változásokat indít el mindkettőjükben, hogy a halálbüntetéssel is dacolnak, csak újra láthassák, szerethessék egymást. Még nem sejtik, de olyan vihar közelít, mely gyökerestül forgatja fel a halandók életét. Ennek a viharnak a neve: Hannibál.

(NewLine kiadó, 2020)