Nos, most nem csak Istennek lenne szüksége egy pszichológusra, hanem nekem is. Egy olyanra, mint Dr. Jakob Jakobi mindenképpen, sőt egy olyan orvosra is, mint Dr. Kessels, bár nem biztos, hogy én nyugodtan és mosolyogva hagynám, hogy bevegyék a gyógyszereim.
Hans Rath nevével Az ördög is csak ember című könyvénél találkoztam először, mert ki más is lehetne olyan bugyuta, mint én, hogy a második résszel kezdjek el egy sorozatot. Bár, be kell vallanom, cseppet sem bánom, hogy így alakult, mert annak ellenére, hogy a „Kell egy pszichológus, mondta Isten” nagyon tetszett, a második része egy fokkal jobban elnyerte a tetszésem.
Egyébként eszement jól kitalálja ezeket a címeket: Kell egy pszichológus, mondta Isten… most őszintén, ki az, aki nem kíváncsi arra, hogy Istennek miért van szüksége egy pszichológusra? Én az voltam. Jól tettem!

Szóval az a helyzet, hogy Hans Rath már másodszor húz ki az olvasói válságomból a stílusával. Sajnos még csak két könyv jelent meg tőle, de remélem most is a laptop/írógép előtt csücsül és bőszen írja a következő könyvet/könyveit.
Könnyedségével, humorával, a sajátos iróniájával igazán magával ragadja az embert és kellő kikapcsolódást nyújt az olvasónak.

Történet:

Dr. Jakob Jakobi nem a szerencsés emberek közé tartozik. Felesége elhagyta, praxisa éppen az utolsókat rúgja, anyagilag a totális csőd szélén áll. És akkor jön volt hitvese jelenlegi párja, aki úgy istenesen orrba vágja (bocs a szóviccért), hogy kórházba kerül. Hát, lássuk be a szerencse elég keményen elkerülte emberünket, de állja a sarat, annak ellenére is, hogy az orvosa eleszi előle a fájdalomcsillapítót.

„ – Kaphatnék valami fájdalomcsillapítót?
   – Sorry, de most kaptam be az összeset – motyogja, és tüntetően nyel egy nagyot.
   – Maga is páciens? – kérdezem ingerülten.
   Megrázza a fejét.
   – Dr. Kessels vagyok. Az orvos.”

  
A kórház folyosóján találkozik egy bohóc öltözetben ücsörgő emberrel; Abel Baumannal. Miután bemutatkoznak, Abel nagyon megörül, hogy egy pszichológussal hozta össze a sors és szeretné, ha Jakobi segítene neki. Bár Jakob elmondja, hogy jelenleg nem praktizál, ettől függetlenül Baumann kiharcol magának egy próbafoglalkozást  a közeli kávézóban. Azonban, mielőtt kiderülne, hogy Jakob mivel, vagy kivel áll szemben újabb „pofon” éri a mi emberünket és újra a kórházban köt ki.

Jakobi éppen az álom és az ébrenlét mezsgyéjén jár, amikor belép a kórterembe Abel, orvosi hacukában. Nem kis megdöbbenésére kiderül, hogy Baumann csak kölcsönvette a ruhát és úgy vizitel a kórházban. Mindenkinél!
Innen indul Jakobi és Abel közös útja, amely nem kis meglepetéseket tartogat számunkra.
Abel bevallja Jakobnak, hogy ő Isten, és jelenleg súlyos problémák gyötrik, ezért van szüksége terapeutára. A doki annak ellenére, hogy látja, Baumann komoly személyiségzavarban szenved, belemegy a játékba és próbál megértő lenni Istennel, aki volt már pilóta, ügyész, cirkuszi bohóc és rengeteg más is.
Jakobi elkíséri őt útjaira, ahol többek között találkozik Mariaval és Joseffel, majd később ellátogatnak Abel fiához, Christianhoz is. Lássuk be, ez így elég sokatmondó. Aztán ott van a másik élet, ahol Jakob… hát ezt nem is mesélem el, mert ezzel, egy igazán jó részt lőnék le.

A történet során nem csak Abel családja kerül terítékre, hanem a mi Jakobink családját is közelebbről megismerhetjük. A „tökéletes” testvér, aki mindenben jeleskedik, az anya, aki elfogult a fiával szemben, sajnos nem éppen a megfelelővel. Ellen, az ex feleség, aki mindent megpróbál tönkretenni Jakobi körül, csak mert éppen olyanja van. Egyébként nem tudtam rá haragudni, és nem azért, mert egyetértettem vele, csupán, mint írtam, olvastam a második részt, és abban a kötetben az egyik igazán kedvenc karakterem lett.

Tehát, ha a kezetekbe fogjátok a „Kell egy pszichológus, mondta Isten” című könyvet, akkor ne egy vallásos témájú könyvre számítsatok. Persze, lehet közben filozofálgatni, vajon ki is Abel Baumann, tényleg ő Isten, vagy valójában egy őrült. Akárhogy is, én nagyon bírtam. Elgondolkodtató az is, hogy voltaképpen ki segít kinek? Én úgy gondolom, hogy mindkettőjüknek szüksége volt a másikra és ezzel egy tökéletes egyensúly alakult ki.

Miért ajánlom? Egyszerű; nem lehet nem szeretni!

Fülszöveg: