Robin O’Wrightly: Emlékkönny


polish_20200611_132234823.jpg

Az írónőtől már több regényt volt szerencsém megismerni, így valamilyen szinten tisztában voltam azzal, hogy milyen stílussal, milyen megfogalmazással fogok találkozni az alkotásban – s nem is tévedtem nagyot. Robin O’Wrightly a már megismert sajátosságait képviselve nyújtotta elénk ezt a történetet, mégis a téma sokkal komolyabb és sokkal megfontoltabb volt, mint azt eddig megszokhattuk tőle.

Sosem voltam a történelmi művek híve, a szépirodalmi műveké pedig végképp nem, s talán ezt a kötetet sem olvastam volna el, ha nem konkrétan az írónő kér fel rá. Mindenesetre megtisztelő számomra , hogy megjelenés előtt olvashattam ezt az alkotást. Mindent összevetve pedig ebben a regényben nemcsak a történelmen volt a hangsúly, maximum annyiban, hogy egy idősíkot és helyrajzot kaptunk, ami alapján elhelyezhettük a történetet a világunkban. De ezen felül sokkal többről szólt. Egy családról, akik megannyi küzdelmen végig mentek, és akiket a sors valóban végig nyomon követett.

– Azt mondják, akiket egymásnak szánt az élet, azok mindenképpen találkoznak

A mű címe már segít az olvasónak abban, hogy nagyjából körvonalazódjon a könyv története. Nekem rögtön a fájdalmas visszaemlékezés jutott eszembe, s mindez a fülszöveg megismerése után csak még inkább értelmet nyert.

Az előrendelés itt lehetséges 20% kedvezménnyel: 

Libri

Bookline

Könyvmogul

Történet:

Egy magyar nő és egy francia katona szembe kerül egymással. Nem egy oldalt képviselnek a harctéren, mégis pillanatok alatt kibontakozik közöttük valami. Vonzódás, szerelem.

Évát a családja már egy másik férfihez ígérte, így elkeseredve vette tudomásul azt, hogy  Jean-Pierre iránt érzett vágyakozása csupán egy álom marad.
A férfi pedig menyasszonyát hátrahagyva ment a háborúba, mégis az Évából áradó szépség teljesen megbabonázta.

A külön oldalon való küzdelem ellenére, szerelmük beteljesedni látszik, még ha rövid időre is. Hiszen nem meglepő cselekmények zajlanak le ezután, a katonának haza kell utaznia, a nőnek pedig otthonában kell maradnia. Ketté kell válniuk, annak ellenére, hogy ez rengeteg fájdalommal és keserűséggel jár számukra.

(..) Néha a szeretetet muszáj tettekben is kifejezni, már ha megteheti az ember.

A mű fő kérdése az, hogy vajon két külön nemzetiségből származó fiatalnak lehet-e közös jövője, s milyen áron?

A mű során további szereplők is feltűnnek, akiknek szintén jelentős szerepük lesz. Ám, hogy mi történik a kezdetben megismert szereplőinkkel, és hogy milyen életet szánt nekik a sors, az csak a regény elolvasása után tudódik ki nektek, olvasóknak.

Összességében:

A történet négy generáción keresztül ível át, így jutunk el az első világháború időszakából szinte napjainkig.

A mű során számos tragikus pillanatot kell át élnünk, ám ezen felül a boldog perceken is osztozhatunk. Robin O’Wrightly a saját családjának múltját meséli el nekünk, tehát igaz történeten alapul – bár a végén fikció is szerepel a történet teljessége miatt.

A karakterek minden síkon jól kidolgozottak voltak, mindegyik szereplő jellegzetes tulajdonsága passzolt a történetben zajló cselekményekhez. Megkedveltem őket és hozzájuk tapadva vártam a folytatást, hogy mi és hogyan lesz a továbbiakban.

Ha megszeretsz valakit, és ő is megszeret téged, azzal megszelídítitek egymást. A szerelemben és háborúban mindent szabad, azt mondják, én viszont ezzel nem értek egyet. Szerintem nem minden hasznos. Miért? Mert a háborúban ellenségek vannak, akik el akarják pusztítani és feledtetni a másikat. De a szerelemben? Pont hogy nem! Egymást akarjátok felépíteni, megismerni, összekapcsolódni, magatokba olvasztani, mert ez a természet rendje. Senki nem szaporodna, ha nem esne jól a körítés. Kihalt volna az emberiség, hogyha érzelmek nélkül kellene egymáshoz nyúlnunk. Már elnézést a kifejezésért! Pontosan ezt jelenti a megszelídítés. Érzelmek és együttes akarat az egyesülésre.

Ez a kötet tökéletesen leírja az emberi életet. Életünk során rengeteg döntéssel kell szembenéznünk, amik közül nem feltétlenül választunk helyesen. Tele vannak pozitív és negatív eseményekkel, érzelmekkel a mindennapjaink.

Az Emlékkönny egy szépirodalmi mű, amiben az írónő tökéletes harmóniában állítja szemben a múltat és a jelent, a boldogságot és a könnyeket. Mégis leginkább az a legfontosabb, hogy ez az alkotás a valódi, nagybetűs életet mutatja meg nekünk a sorssal összefonva.

Szerintem mindenképp érdemes egyszer elmerülni benne, mert olyan élményekkel gazdagodhatunk, amikre gondolni sem mertünk volna előtte. Ezért ajánlom nektek, mert alapjába véve egy családregény tele valódisággal, tele élettel és emlékkel.

U.i.: Nem mellesleg Robin O’Wrigthly önmagához híven csodálatos illusztrációkkal bolondította meg magát a történetet. Ezért pedig gratulálok neki, mert így végképp bámulatos alkotást adott ki a kezei közül!

(..) szeretni kell, mindhalálig, mert csak ez marad végül a miénk. Bármi is történt, végül minden más elmúlik, csak a szeretet él túl.

 polish_20200611_133954578.jpg

Fülszöveg:

Az első világháború vége után két évvel, a gyűlölet és félelem káoszában szerelem bontakozik ki egy fiatal francia katona és egy falusi magyar leány között…
Van-e közös jövőjük a trianoni békeszerződés árnyékában, vagy elsöpri őket a történelem vihara?
Mitől válik mégis különlegessé ez a történet, ha egyszer a háborúban oly gyakori esemény övezi?
Vajon összehozható-e újra a viharvert, csonka család, és ha igen, hogyan, ha pedig nem, miért?
Hogy tudta meg a szerző ezt az egészet?
Mi lett volna, ha…?
És mi történt valójában?
A szeretet és a szerelem vajon tényleg mindent legyőz?
Erre a tömérdek kérdésre Robin O’Wrightly harmadik regénye, az Emlékkönny válaszol.
1920-tól napjainkig száz év pereg le, amelyben egy megrendítő családi legendárium tárul fel valós eseményeken alapuló, de mégis meseszerű formában.
A könyv célja a halottak hazugságból való megtisztítása, a lehetséges bűneik feloldása, és a megismert igazság kimondása.

(Mogul kiadó, 2020)