Milly Johnson könyvei azok, amelyek igazi felüdülést hoznak számomra. A rengeteg thriller és krimi után sokszor szükségem van egy könnyed hangulatú regényre, ami kikapcsol és kihúz a szürke mindennapokból. Az írónőtől az első könyv, amit olvastam: Délutáni tea a Napraforgó kávéházban. Azóta Johnson függő lettem. Amikor jönnek a szürke időszakok, ősz, tél, vagy sok volt a nyomasztó történet, mindig az Ő könyveihez nyúlok és egyszerűen imádom őket, - megnyugtat, és utána újra színes pompájában látom a világot. Szerelem, izgalom és vidámság övezi a regényeit. Emberi sorsok összefonódása, kiút a reménytelenség ösvényéből, - bármennyire is nehéznek látjuk azt. Esélyt ad, hogy másképp lássuk az előttünk tornyosuló nehézségeket és a sajátos bájával könnyebbé teszi azt.

Belegondoltál abba, mennyi mindent jegyzel fel a határidőnaplódba? Fogorvos, havi konzultáció ilyen-olyan dokinál, barátok szülinapja, előadások, mozipremierek, színházak, találkozók... És azokat a dátumokat feljegyzed, amik fontosak az emberi voltod számára? Azokat, amik meghatározzák a TE életedet is, azt, hogy úgy élj, ahogy most?

Következő határidőnapló rovatunk bejegyzéseként a kábítószer-ellenes világnapot hoztam el, melynek a világnapja ma, azaz június 26.-án van.

Sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan és mivel tudnám érzékeltetni felétek, a blog olvasói felé, hogy mekkora jelentősége van ennek a napnak. Számos ötlet eszembe jutott, azonban azok nagy részét elvetettem. Igyekeztem olyan posztot összeállítani, ami rövidke időmbe belefér, de mégis hangsúlyozza a napjaink drogokkal kapcsolatos világát. Ezért döntöttem úgy, hogy felkérem Mogyorósi Vivien-t, hogy legyen segítségemre eme rovat megírásában. Szeretném neki megköszönni, hogy szabadidejéből szánt rám és megfogalmazta az ő nézeteit a drogokkal kapcsolatban!

Nos, ahhoz képest, hogy nagy krimi és thriller rajongó vagyok: még soha nem olvastam Thomas Harris könyveit, de még csak a filmeket sem láttam. Mivel egy 1981-es regényről beszélünk, így félve kezdtem bele, gondolván arra, hogy az én „igényeimnek” már nem fog megfelelni.  - Hatalmasat tévedtem. - A maga nemében egyedülálló klasszikus krimi, amelyet Harris pszichológiai thriller vonallal bolondított meg. Megvan az a nyomasztó bája, amit én igazán szeretek egy ehhez hasonló történetben.

Bettina regényeit már a kezdetektől fogva nagy becsben tartom. Minden egyes történetével mutatott és adott nekem valamit, ami nem sok műre jellemző. Maga a cselekményszálakra és a karakterekre is olyan hangsúlyt fektet az írónő, amiért le a kalappal előtte.
Izgatottan vártam, hogy a Nyomodban című regényt teljes valójában, nyomtatott formában is megismerhessem. Hiszen nyers formában már volt szerencséje megismerni a blogunknak, azonban ebben a kinézetben másabb már maga az érzés is, amivel a lapok rengetegébe csöppenünk.

A külcsín számomra teljes mértékben megnyerő a regény esetében, hiszen tükrözi azt a kettősséget és a magában rejlő titkokat is. A Meghasadt valóság esetében is figyelemfelkeltő hatást nyújtott a piros-fekete szín kavalkád, azonban ez a borító még inkább azt sugallja az olvasónak, hogy ’Vegyél meg!’, ’Olvass el!’.
Egyszerűen imádom!

A kapcsolatok, a mindennapok, az élet olyan törékeny, mint a tojáshéj. Pengeélen táncolunk; folyton az élet és a halál között lavírozunk, és csupán egy rossz lépés kell ahhoz, hogy halandó testünk a semmibe vesszen.

Donato Carrisi, a Démoni suttogással a krimi és thriller kedvelők egyik kedvenc írója lett. Aztán jött a Lelkek ítélőszéke, amivel biztosította a helyét, és a most megjelent: A sötétség vadásza című könyvével valószínű, hogy meg is tartja ezt a helyet. Tökéletesen lavíroz a krimi és a thriller között, megtalálva az egyensúlyt, így a mérleg nyelve mindkét esetben a megfelelő összhangban áll. Nem beszélve arról, hogy magát Rómát, a különböző helyszíneket, épületeket olyan pontossággal és élvezhetően ábrázolja, hogy az olvasó úgy érzi, jelen van minden mozzanatnál. Bevezet a történelem rejtelmeibe, teszi ezt szintén úgy, hogy az olvasó nem érez kényszert arra, hogy átlapozza őket, érdekessé és izgalmassá varázsolja, ügyesen elrejti benne azokat a momentumokat, amik lényegesek lesznek a későbbiekben. Ritka tehetséggel áldotta meg a sors Carrisi-t, mert ilyen egyensúlyra, amire ő képes, csak keveseknek adatott meg.