Donato Carrisi, a Démoni suttogással a krimi és thriller kedvelők egyik kedvenc írója lett. Aztán jött a Lelkek ítélőszéke, amivel biztosította a helyét, és a most megjelent: A sötétség vadásza című könyvével valószínű, hogy meg is tartja ezt a helyet. Tökéletesen lavíroz a krimi és a thriller között, megtalálva az egyensúlyt, így a mérleg nyelve mindkét esetben a megfelelő összhangban áll. Nem beszélve arról, hogy magát Rómát, a különböző helyszíneket, épületeket olyan pontossággal és élvezhetően ábrázolja, hogy az olvasó úgy érzi, jelen van minden mozzanatnál. Bevezet a történelem rejtelmeibe, teszi ezt szintén úgy, hogy az olvasó nem érez kényszert arra, hogy átlapozza őket, érdekessé és izgalmassá varázsolja, ügyesen elrejti benne azokat a momentumokat, amik lényegesek lesznek a későbbiekben. Ritka tehetséggel áldotta meg a sors Carrisi-t, mert ilyen egyensúlyra, amire ő képes, csak keveseknek adatott meg.

Második része a sorozatnak, de különálló könyvként is olvasható, azonban a karakterek felépítése miatt, mindenképpen javasolnám az első részt is elolvasásra, nem fog csalódást okozni. Azonban Carrisi több esetben is tesz utalást a szereplők múltjára, így, ha valakinek csak ez a rész van a kezébe, bátran álljon neki.

Történetünk elején betekintést kapunk Marcusról, aki egész életéből összesen három évre emlékszik. Valami történt vele, ami miatt teljesen kitörlődött emlékezetéből egész addigi élete. Clemente, pártfogója és mentora választás elé állítja: új életet kezd, vagy megismeri múltját. Marcus az utóbbi mellett dönt.

Három évvel később Clemente egy brutális gyilkosság helyszínére hívja a férfit, ahol egy apácát találnak, akinek torzójáról levágták minden testrészét. A Vatikán mindezt titokban akarja tartani a rendőrség és bárki más előtt, így Marcusra hárul a feladat, hogy kiderítse mi történt, azonban egy évvel később még mindig nem akadt a gyilkos nyomára.

A gyilkosság volt a legnagyobb bűn, de a bűnlajstrom magában foglalta az egyházhoz és a hithez való hűtlenséget is.

Egyedül, magányosnak érzi magát, hogy kitöltse ezt az űrt, gyakran Sandrát követi, akit pár évvel ezelőtt egy gyilkossági ügy kapcsán ismert meg. A nő beleivódott Marcus életébe és képtelen őt elfelejteni. Akkor is követi őt, amikor Sandra egy helyszínre megy egyedül az éjszaka közepén, ezáltal újra együtt, mégis külön kezd el nyomozni a nő és a férfi.

Sandrát éjszaka hívják, egy különösen kegyetlen gyilkosság helyszínéhez, ahol egy fiatal párt gyilkoltak meg egy kieső erdő közepén. Sandra fotókat készít a helyszínről és az áldozatokról, de azok annyira megrázzák őt, főleg a fiatal lány, hogy több esetben is csukott szemmel fotóz. Ezzel majdhogynem végzetes hibát követ el. Nem sokkal később, ahogy a képeket nézi, feltűnik neki, hogy a halottnak vélt lány egyenesen a kamerába néz, - néma segélykiáltás a részéről, hogy még életben van. Hatalmas botrány robban ki, hisz a halottkém nem vette észre, hogy a lány még életben van, és már a szülőket is megkeresték a szomorú hírrel. Dr. Astolfi, a halottkém, teljesen kétségbe van esve, - nem tudja mi történhetett, ő ellenőrizte. Úgy gondolja, hogy az éjszakai hideg miatt annyira lelassult a lány pulzusa, hogy nem lehetett érezni.

Ehhez az ügyhöz hívják segítségül Moro-t a rendőrkapitány-helyettest, aki a Központi Operatív Egységének volt a vezetője. Moro képes úgy látni a dolgokat, ahogy sokan mások nem, így volt képes több sikeres akciót is végrehajtania, karrierje során.

Az éjszaka folyamán Sandra kimegy még egyszer az erdőbe, hogy alaposabban rekonstruálja a gyilkosság helyszínét. Amikor kiér, azt látja, hogy egy férfi keresgél ugyanott, ahová ő indult, már indulni akarna felé, de ekkor megjelenik Marcus, a penitenciárius, lehúzza őt a bokrok mögé. Onnan figyelik az alakot, aki egy gödröt ás éppen ki, majd feláll, és egy keresztet vet, csak éppen fordítva. Mindketten döbbenten állnak az események előtt.

Mindhárman külön utakon kezdenek nyomozni, Moronak titokban kell tartania egy felfedezést, és csak pár ember tud róla. Sandra nem oszt meg mindent Marcussal, ahogy a férfi sem vele. Titok-titok hátán és egyre csak bonyolódik az ügy. Öngyilkosság, újabb gyilkosság. Az egész város retteg a sajtó által elnevezett római rémtől, aki úgy tűnik, valamit el akar mesélni a rendőröknek. Csakhogy túl sokan védik őt, ami miatt egyre rejtélyesebb lesz az egész.

Marcus az, aki rátalál a Hameln intézetre, ahol egy bizonyos Kropp professzor foglalkozott azokkal a gyerekekkel, akik fiatalon öltek már. Mindegyikük saját, egyedi nevet kapott és egy külön mesét a történetükhöz. Ezek a gyerekek a kiindulópont, hogy megoldja az esetet, azonban mindannyian eltűntek, de valami még hiányzik. Egy külső „segítség” hatására, kénytelen a peniteciárius Sandrához fordulni, hogy együtt oldhassák meg ezt a roppant titokzatos esetet.

Ő hozta létre azt a helyet olyan gyerekek rehabilitációjára, akik szörnyű cselekedeteket követtek el, és fogalmuk sem volt a tettük súlyáról.

Ki az, aki képes ilyen kegyetlen tettekre? Mi motiválja őt a gyilkolásra? Kik azok, akik mindenáron védeni akarják a bűnöst, és bármire képesek azért, hogy megőrizzék a titkot? Mit rejteget az egyház, kit védelmez a Vatikán?

Carrisi kegyetlenül boncolgatja a jó és rossz közötti viszonyt, illetve azt, hogy képes-e a jó fennmaradni a rossz nélkül. Rámutat arra, hogy voltak olyan emberek, akik hobbiból öltek, mindezt „legálisan” és most hősként tekintünk rájuk. Polón viseljük az arcképüket, imádójuk és rajongójuk vagyunk. Mindamellett, hogy egy borzasztó igényesen összerakott krimi-thrillert olvasunk, nagyon fontos mondanivalót is rejt maga a történet.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a krimit és a thriller zsánert, ebben a könyvben megkap mindent az olvasó, amit egy igazán izgalmas és fordulatos történet csak adhat, - sőt, még annál is többet.

Fülszöveg:

Megjelenés ideje: 2019

440 oldal