E. K. Blair regényét már volt szerencsém olvasni egy alkalommal, ennek ellenére mindenképp szerettem volna egy saját példányt a polcomra belőle. S miután be is szereztem, nem kellett noszogatni, hogy a kezembe vegyem.

Az acélketrec bezárul a szívem körül, és kikapcsolok, mielőtt felfordulna a gyomrom.
Zsibbadt.
Üres.

Tudtam, hogy miről szól a történet. Tudtam, hogy milyen érzelmeket fog kiváltani belőlem. Tudtam, hogy mennyire mélyen fog a húsomba vájni. Mégis újra bele akartam csöppeni, mégis újra át akartam élni.

Talán furcsa, hogy ezt mondom – a cselekményszálra való tekintettel -, de szeretem ezt a történetet. Főként mert, olyan intenzív érzelmeket áraszt magából, amelyekkel ritkán találkozom.

Tudtam, hogy a szőke herceg, a repülő paripa és a beszélő hernyó nem létezik, de ami ezután történt, az rádöbbentett, hogy szörnyetegek viszont valóban vannak. És én véletlenül együtt éltem eggyel.
Egy
Valódi
Létező
Szörnyeteggel.

Történet:

Elizabeth gyermekkora fokozatosan darabokra hullik. Édesapja az egyetlen támasza és a legnagyobb hőse, ám minden a feje tetejére áll, akkor, amikor az első számú férfit az életéből egyszerűen csak elhurcolják. S ha mindez nem lenne elég, kiderül az, hogy nevelőszülőkhöz kerül – ráadásul a legrosszabb fajtából kapja meg az új családját.

Egy nő és egy férfi, egy fogadott fiútestvér.
Kezdetben semmi rossz nem történik a lánnyal, ám az idő múlásával felfedezi azt, hogy az alagsor más célt szolgált náluk, mint máshol. Bobbi többször elutazik hétvégékre, meg amúgy sem törődik férje elmebetegségével. Carl pedofíliája fokozatosan jelenik meg a gyerekek szeme előtt, ami végül botrányos véget ér.
Elizabethnek és Pikenak szörnyű gyermekkora volt, meg kellett tapasztalniuk nevelőapjuk embertelenségét, és gyarlóságát. Szexuális kapcsolatba kellett lépniük egymással, meg kellett tűrniük a Carl által kért testi érintkezéseket. S ha mindez nem lenne elég, folyamatos volt a szekrénybe zárás akár több éjszakára is – ezt főként Elizabethnek kellett átélnie.

Amikor benn vagy abban a szekrényben, veled vagyok. Amikor abban az alagsorban vagy, veled vagyok. Mindig veled vagyok, oké? De muszáj, hogy megígérj valamit. Muszáj, hogy megígérd, hogy ki fogod kapcsolni magadat. Csak kapcsolj ki! Nem tud fájdalmat okozni neked, ha nem érzel. Az életben azok az emberek éreznek fájdalmat, akik megengedik maguknak, hogy érezzenek.

Mindeközben barátra és szenvedőtársra lelt Pike-ban. A fiú folyton a lányt védi mindenkivel szemben, pénzt szerez azért, hogy egyszer elszökhessenek. Azonban a sors úgy hozza, hogy a fiúnak el kell mennie, de megígéri a lánynak, hogy vissza fog jönni érte.

Elizabeth élete még apróbb szilánkokra törik, egyedül kell szembenéznie Carl-lal. Pike valóban visszajön érte, a lehető ’legjobb’ alkalommal és végleg hátrahagyják a gyermekkori traumák, bántalmazások színterét. A fiú volt számára a támasz, a vigasz és a mentsvár, s mindez csak még inkább kiteljesedik ezután.

Az akkor még fiatal nő elhatározta, hogy egyszer bosszút áll az édesapja halálán. Hiszen, ha ő nevelte volna fel, akkor nem kellett volna megtapasztalnia mindezt a szörnyűséget. Akkor nem lett volna senki, aki erőszakkal elvette volna az ártatlanságát – s élete nagy szerelmének adhatta volna azt.

És most itt fekszem, és millió darabra hullok. Soha többé nem leszek egész. Soha nem bocsátom meg ezt a világnak.

Nina Vanderwal egy gazdag férfi felesége lett. A sarokba kell szorítania gyermekkora szörnyűségeit ahhoz, hogy véghez vigye a tervét. Pike hátulról fedezi, folyamatos kapcsolatban állnak egymással. Bosszút fog állni Benetten, a férjén. Ám ehhez kell szereznie egy férfit, aki védelmezi majd vele szemben, és megmenti akkor, amikor szükség lesz rá.

Ninában nincsenek érzelmek, nem érez vágyat, szenvedélyt, sőt szeretetet sem. Egészen addig, amíg meg nem ismeri Declant, akivel egyre több időt kell töltenie a férje háta mögött. A nő figyelmét már első alkalommal felkeltette mindaz a vihar, amit a férfi szemében látott. Valamiért azt érezte, hogy ő lesz az, akivel sikerülhet véghez vinnie az általa kitervelt dolgokat. Azonban arra gondolni sem mert, hogy Declan jelenléte megváltoztat benne valamit.

A szív fegyver – önveszélyes fegyver -, ami tönkreteheti az embert, ha nem edzik megfelelően.

Elizabeth elég erős ahhoz, hogy az általa ráosztott szerepben bosszút álljon édesapjáért, s gyermekkoráért? Pike meg fogja érteni azt, hogy a nő számára a bosszú háttérbe szorult és valami más kapott jelentősebb szerepet? Nem lesz túl késő Nina számára akkor, amikor megérzi a szerelmet és vajon lesz benne elég határozottság ahhoz, hogy véget vessen a Pike-ban tomboló érzelmek hadának?

Miért nem érzem ezt mocskosnak?
Miért nem próbálok elmenekülni előle?
Miért hagyom, hogy meglássa a gyengeségemet?
Miért fáj?
Miért kezdek hirtelen kételkedni mindenben, amiben eddig biztos voltam?
Miért nem kapok levegőt?
És amikor felpattan a szemhéjam, mindent érzek, amiről azt hittem, hogy nem vagyok rá méltó.
Szeretem őt.
A felismerés a szívembe mar, úgy érzem, mindjárt megfulladok.
Tényleg szeretem őt.

Összességében:

Megbotránkoztatott, a mélybe dobott! A történetben levő érzelmi és cselekményi hajsza a rabjává tett. Fordulatokkal megspékelve tárta elénk E. K. Blair ezt a művet.

Összetörte az én szívem is már kezdetben, aztán ahogy egyre jobban Elizabeth életébe mélyedtem, annál inkább zúzott szét teljesen. Meg akartam érteni, hogy mit miért tesznek, és mi vezérli őket. Át akartam érezni a bennük tomboló érzelmeket, s mindez sikerült is nekem.

Talán azt szerettem a legjobban ebben a regényben, hogy rögtön a közepébe dobott és a jelennel párhuzamosan ismerhettük meg a keserű múltat. Ez csak még inkább erősebbé tette az aktuális érzelmi sokkot és még nagyobb erővel húzott le magához.

Ajánlom azoknak az olvasóknak, akik szeretik a durvább témájú, intenzív hatású történeteket!

Fülszöveg:

Úgy mondják, amikor bosszút állsz, elveszíted az ártatlanságod egy darabját. Csakhogy én nem vagyok ártatlan. Ellopták az ártatlanságomat. Nagyon régen ragadták el tőlem, azzal az élettel együtt, amit élhettem volna. És vele a lelkemet, az álmokkal és reményekkel teli ártatlan szívemet, amellyel megszülettem. Odalett. Eltűnt. És még választásom sem volt. Gyászoltam azt az életet. Gyászoltam az esélyeket. Eddig. Most készen állok visszavenni azt, ami mindvégig engem illetett. De minden tervben ott rejlik egy végzetes hiba. Olykor ez nem más, mint a szív.

(Művelt Nép Kiadó, 2016)