Bettina regényeit már a kezdetektől fogva nagy becsben tartom. Minden egyes történetével mutatott és adott nekem valamit, ami nem sok műre jellemző. Maga a cselekményszálakra és a karakterekre is olyan hangsúlyt fektet az írónő, amiért le a kalappal előtte.
Izgatottan vártam, hogy a Nyomodban című regényt teljes valójában, nyomtatott formában is megismerhessem. Hiszen nyers formában már volt szerencséje megismerni a blogunknak, azonban ebben a kinézetben másabb már maga az érzés is, amivel a lapok rengetegébe csöppenünk.

A külcsín számomra teljes mértékben megnyerő a regény esetében, hiszen tükrözi azt a kettősséget és a magában rejlő titkokat is. A Meghasadt valóság esetében is figyelemfelkeltő hatást nyújtott a piros-fekete szín kavalkád, azonban ez a borító még inkább azt sugallja az olvasónak, hogy ’Vegyél meg!’, ’Olvass el!’.
Egyszerűen imádom!

A kapcsolatok, a mindennapok, az élet olyan törékeny, mint a tojáshéj. Pengeélen táncolunk; folyton az élet és a halál között lavírozunk, és csupán egy rossz lépés kell ahhoz, hogy halandó testünk a semmibe vesszen.

Minden esetben megtiszteltetés számunkra, ha valaki akkora bizalomban és örömben részesít minket, hogy a mi szavaink jelennek meg a borítón. Ahogy fogalmaztunk: ,,Mesteri, bravúros, őrült. Egy igazán csavaros krimi.”
Ez a két rövid mondat szerintem tökéletesen visszaadja azt, ami a regényben az olvasóra vár. De ahhoz, hogy erről te is megbizonyosodhass.. Muszáj megismerned Daisy világát!

Főszereplőnk Daisy Carvalho Serra, aki rendőrségi tanácsadóként tevékenykedik. Most is egy igazán jelentős gyilkossági nyomozásba kell részt vennie, ami minden értelemben felbolygatja a világát.
Oliver Walsh az egyik helyi bűnszervezet tagja s egyben egyik vezetője is, a Fantomoké. A kihallgatószékben ülve biztos abban, hogy valahogy kijut innen, ha lecsukják akkor is. Azonban az meg sem fordult a fejében, hogy egy makacs és eltántoríthatatlan nő azzal az információval áll elé, hogy kössenek vádalkut, hiszen ez mindkettejük számára előnnyé kovácsolódhat.

(..) ezek az emberek itt élnek közöttünk, és barátságos mosollyal az arcukon vernek át nap mint nap minket. Kaméleonként alkalmazkodnak, megbújnak a sötétben, és csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy végre kiereszthessék tűhegyes karmaikat. Hogy végre a puha húsba vájhassák. Mert szomjazzák a brutalitást, a szenvedés okozta kéjes és édes örömöt.

Az elkövetkezendő időszakban több gyilkosság is történik, pont ugyanolyan szisztémával, mint a legelső. Azonban kevesen tudják még, hogy ezt a módszert már használta valaki, de az a gyilkos már halott.
Ám ha fény derül arra, hogy az a sorozatgyilkos kihez köthető és hogyan, akkor elszabadul a pokol. Ennek ellenére Daisy biztos abban, hogy minden nyilvánosságra fog kerülni, s ugyebár tudjuk könnyebb csírájában elfojtani a dolgokat.

A rendőrség minden halálesetnél igyekszik precízen, de mégis gyorsan dolgozni. Hiszen ők az igazságszolgáltatók, nekik kell megtalálniuk a gyilkost. Ám ebben az esetben a tettes olyan türelemmel és pontossággal, óvatossággal végez az áldozataival, hogy semmi nyomot nem hagy maga után.

Tudod, az ember az egyetlen, aki képes a rosszra. Úgy értem az igazán rosszra. Az állatok nem akarják tönkre tenni egymást. Őket csupán az életük és a fajfenntartás érdekli. De mi mások vagyunk. Tudatunkra ébredtünk, és így rontunk el mindent – a világot, a családot, az életünket. Talán nem is lenne szabad léteznünk.

A nyomozóknak a gyilkolási módszer, a testbe vésett hallhatatlanság jel és a levendula aroma marad kiindulási pontként. Fogalmuk sincs merre induljanak és ki után kajtassanak, egy kivétellel. Van valaki a rendőrőrsön, aki többet tud, de mégse szólal meg. Mert úgy érzi ez egyedül az ő harca és neki kell megmentenie, akit még megmenthet. Úgy érzi itt az ideje annak, hogy minden igazságra fény derüljön és minden a helyére kerüljön.

Hogyan tud a tanácsadó összedolgozni egy gyilkossal? Mi történik, ha valami más, valami veszélyes indul útjára kettejük között és miként kezelhetik ezt?
Fény derül arra, hogy ki áll a ’másolt’ gyilkosságok mögött és mire alapozódik mindez?
De a legfontosabb kérdés: A rendőrség vagy a gyilkos kerül ki győztesként a játszmából?

Az élet emberi játszmák sorozata. Ha nem játszunk, ha nem fogjuk meg a bábunkat, és nem lépünk, akkor már az elején elvesztettük a meccset. Játszani kell ahhoz, hogy nyerni tudjunk. Én is pontosan ezt teszem most. Játszok.

Bettina olyan fordulatokat vitt a történetbe, hogy sokszor a saját szememnek se mertem hinni. Mert egy olyan világba hív minket, ahol az érzelmek fontos szerepet képviselnek. Mi számít bűnnek? Van különbség bűn és bűn között? Mi az, amit az emberi lelkiismeret még elbír és mi az, amire nincs bocsánat?

Magáról az írónőről tudom, hogy nagyon érdekli a pszichológia és az emberi torzulat világa. S most ezzel a regénnyel, ahogy a Meghasadt valósággal is, keringőre hív bennünket. Olyan fontos, mégis az ember számára lényegtelennek tűnő tényeket mutat meg nekünk, amit igenis jó ha tudunk.

Korrupció, brutalitás és a pénz hatalma. Mindez a mi világunkban is megtalálható, de Daisy az élő példa számunkra. Nem szabad megengednünk magunknak, hogy a múlt rabja maradjunk. Minden erőnkkel a jelenért és a jövőért kell harcolnunk, hogy kitörjünk azokból a béklyókból, amiket a családunk vagy a saját múltunk miatt szereztünk.

Egy megérzés. Egy zsigeri bizsergés, amely mélyről tör fel, és belefészkeli magát a gondolataim közé, végül pedig leigáz mindent. Utána vészjelzőként sípol a fejemben egészen addig, amíg el nem veszi a józan eszem.

Minden emberben benne van a gonoszság. De nem mindegy, hogy elnyomjuk vagy hagyjuk felszínre törni. Hiszen minden ember képes lenne gyilkolni. Adott lelkiállapotban és adott cselekmény következtében feltétlenül. S épp ez a gondolat az, amivel kapcsolatban a Nyomodban elgondolkoztatott.

Vékony réteg van aközött, hogy az ember józan ésszel élje a napjait vagy bekattanjon. Hiszen az a világ, amiben élünk olyan környezetet nyújt és olyan érzelmeket kelt bennünk, amik kegyetlenné tehetnek bennünket.
Tele vannak a mindennapjaink erőszakkal, gonosz tettekkel. S mi emberek semmit nem teszünk azért, hogy ez ne így legyen. Ha nem játszunk közvetlen szerepet az eseményekben, akkor harcolni se kezdünk. Csupán elfordítjuk a fejünket és megyünk tovább. Nem próbálunk meg segíteni a másokon, a megmentés meg végképp nem szerepel a szótárunkba és ez szomorú!

A trauma egy kegyetlen kis rohadék. Amiket a szakkönyvek írnak róla, azt én mind a saját bőrömön tapasztaltam. Azt mondják, hogy ha nem beszéljük ki magunkból a kellemetlen eseményeket, hanem megpróbáljuk kitörölni azokat ahelyett, hogy szembenéznénk velük, akkor még inkább rögzülnek. Mint a tollvonás a papíron. Hiába próbálod kiradírozni, nem fog menni. Próbáltam.

A karakterek szimpatikusak voltak számomra. Szinte tökéletesen felépítette őket Bettina.
Daisy személyisége számomra aranyló volt, annak ellenére is, hogy mik gyötörték és mi mindennel kellett szembenéznie. Talán pont emiatt vált annyira kézzel foghatóvá, makaccsá és bátorrá, határozottá, de mégis rendíthetetlenné.
Oliver személye kellemes csalódás volt számomra.
De ne feledkezzünk el a hadnagyról és a hacker srácról se.. Mind-mind egy zseniálisan megteremtett személyiség a maga nemében.

Ki gondolta volna? Háborúnak indult, mégis szerelem lett belőle. A tüzes pillantásokat felváltották a túlfűtött csókok, a bosszú okozta feszültséget pedig a sóvárgás egymás teste és lelke iránt.

Szerettem Bettina legújabb regényét, hogy miért?
- Mert elgondolkodtatott a mindennapjainkról, a minket körülvevő környezetről és arról az érzelmi viharról, ami bármelyik percben előtörhet belőlünk.
- Mert az általa alkotott világ egyszerűen lélegzetelállító a szó minden értelmében.
- Mert a történet mozaik darabkái oldalról oldalra válnak egésszé.
- Mert a Nyomodban egy letehetetlen alkotás lett a krimi zsánerben, az elengedhetetlen romantika fűszerezéssel együtt.
- Mert az írónő képes a történeteivel útmutatást és motivációt adni.

Ajánlom mindazoknak, akik olvastak már Bettinától, de azoknak is akik még nem. A krimi rajongók is nyugodtan ráugorhatnak, mert imádni fogják!

- Szóval azt hitted, hogy te követted őt, pedig valójában ő volt a te nyomodban. Végig átvert téged, ahogy te őt, a különbség csupán annyi, hogy neked fogalmad sem volt róla, ő viszont tudta.

Fülszöveg:

„Ez ​a történet csúnya játékot játszik az elméddel.” – GCK's Book Review Blog 
„Az írónő az emberi lét igazi mélységeibe kalauzolja el az olvasót.” – Írógép blog

Te megszegnéd a törvényt, ha egy élet lenne a tét? 

Daisy Carvalho Serra, a rendőrség tanácsadó nyomozója mocskos ügybe keveredik. Egy olyan gyilkosságban segíti a rendőrség munkáját, amelyben az elkövetés módja nagyon emlékezteti egy korábbi ügyre. Csakhogy az akkori sorozatgyilkos már halott. 
Oliver Walsh, a helyi bűnszervezet, a Fantomok egyik vezető beosztású bűnözője, vádalku fejében segíti a helyi erőket az információszerzésben. 

A nyomozás nagy erőkkel zajlik, ám van a rendőrök között valaki, aki sokkal többet tud, mint amennyit megoszt a hatóságokkal. Vajon ki az, és mi a célja a hallgatással? Hogyan birkózik meg Daisy a két gyilkosság között húzódó párhuzammal, és egyáltalán mi köze van az esetekhez? Milyen messze megy el a gyilkos, ha a bosszúvágy hajtja? 

Ludányi Bettina írónő regénye ezúttal egy árulással és cselszövéssel teli világot tár az olvasók elé, ahol nem tudni, ki jár előrébb egy lépéssel: a gyilkos vagy a rendőrség. Titkok, hazugságok, valamint az ész és a szív harca egyetlen történetbe csomagolva.

(Álomgyár kiadó, 406 oldal, 2019)