Ajánló:

Kifejezetten élveztem ezt a könyvet, annak ellenére, hogy elég gyorsan rájöttem a végkimenetelre - mégis érdekelt, hogy fogja az író megoldani, az lesz-e, amire én gondoltam. Őszintén megvallva: féltem a történettől. Hogy miért? Annyi ehhez hasonló regény íródott már, hogy tartottam attól, hogy semmi újdonság nem lesz benne. Kerry Wilkinson ügyesen oldotta meg a csavart, mindentől függetlenül fenntartotta a kíváncsiságom és az érdeklődésem. A karakterekkel volt némi problémám: főleg az anyával. Nem tudom pontosan mit érezhet egy nő akinek eltűnt a lánya, majd tizenhárom évvel később előkerül, de hiszem azt, hogy én máshogy állnék a dolgokhoz. Nem éreztem benne azt az odaadást, azt az örömöt, amit az író szeretett volna átadni az olvasónak. Kicsit robotszerű lett. Viszont Oliviaval ennek az ellentettjét érte el nálam. Kifejezetten reális karaktert kaptam, akiben minden emberi volt. Az egoizmus és annak elnyomása, a szeretetre vágyás, de mégsem fordul át állandó önsajnálatba, nincsenek felesleges hisztik. Szerettem ezt a lányt az elejétől a végéig.

Köszönöm az Álomgyár kiadónak a lehetőséget, hogy előolvasó lehettem az írónő legújabb regényének megjelenésénél. Úgy érzem, hogy Baráth Viktória egy olyan történetet alkotott, ami egyszerre a székhez szögezi az embert, de közben mozgásra is készteti. Lebilincsel, felpezsdíti a véred, ámulatba ejt. Mindezeket saját magamon tapasztaltam, mert lehetetlen volt az oldalak elől szabadulni.

,, A kezdeti nehézségek és az apró kétely mind elmúlt, csak a gyönyör maradt, ami mindkettőnket a mennyekbe repít.”

Történetünk főhőse Hannah, aki az ügyészségen tölti mindennapjait. Egy múltbeli hiba elkövetése miatt csupán monoton, adminisztrátori munkák végzésével van megbízva. Ez teljesen kiakasztó a nő számára, úgy érzi a tudását nem tudja ebben a formában megcsillogtatni, és nem is tud igazán kiteljesedni.
Egy véletlen folytán megkap egy hatalmas ügyet. A főnöke lányát megerőszakolják, az áldozat úgy érzi Hannah a tökéletes ügyvéd számára. Mert úgy érzi benne megbízhat és az utolsó pillanatig harcolni fog azért, hogy fény derüljön az igazságra.

Eme történések közben az ügyésznő szomszédságába egy jóképű idegen költözik, akivel már volt lehetősége találkozni. A férfi óriási hatással van a nőre, a gondolatai csak Max körül forognak. Ami az ügye miatt nem éppen szerencsés dolog, így nem tud csak a munkájára koncentrálni.
Ám a bíróság első napján valami olyan történik, ami a nő összes ítélőképességét a feje tetejére állítja. Nem akar majd hinni a szemének, a fülének. Pillanatok alatt úgy érzi, hogy összeomlik és a felfedezés darabokra szaggatja majd.

,, Mostantól nem hallgathatok senkire. Csak én leszek, egyedül, és senkinek sem hagyom, hogy az utamba álljon. Hatalmas hibát követtem el azzal, hogy bárkiben is megbíztam. Ilyenek az emberek. Mind csak a saját hasznát hatja, mit sem törődve mások érzéseivel és életével. Mától én is eszerint élek. Nem foglalkozok senkivel, csak a saját dolgommal.”

Vajon elég erős Hannah ahhoz, hogy túllépjen az első felismerésen és átlássa a helyzetet teljes valójában? Legyőzhetjük a saját érzelmeinket és félredobhatjuk, hogy racionális döntéseket tudjunk hozni? Mennyire tud a környezetünk szerepet játszani úgy, hogy észrevehessük az igazi arcokat, az igazi problémákat?

Ebben a műben semmi sem az aminek látszik. Ki az a jóképű férfi, aki akár az ördöggel is hajlandó szócsatát vívni? Felül kerekedhetünk a démonainkon, hogy aztán optimistán állhassunk az élethez, a szerelemhez és a kapcsolatokhoz? Mi mindenre képes az ember azért, hogy elérhesse a célját? Mennyi emberen képes átgázolni?

,, Úgy tűnik, hogy a múltam és a jelenem most újra összecsap, nekem pedig meg kell mindkettővel küzdenem.”

Rengeteg kérdés felvetődött bennem a mű olvasása közben, amikre választ is kaptam. Az írónő csűrte-csavarta a szálakat. Szinte biztos vagyok abban, hogy Az igazság nyomában című regényt minden olvasó szeretni fogja. Hogy miért? Mert makulátlan az egész történet, szinte tökéletesen lett megírva. Nincs tele közhelyekkel, nem egy megszokott cselekményeken alapuló művet ismerhetünk meg. Ez a történet teljesen más, de annyira elképesztően és leírhatatlanul, hogy azt megfogalmazni is nehéz lenne.

A szereplőket is szerettem. Egytől egyig, pedig voltak egyes karaktereknél hullámvölgyek a szememben. Hannah-val valamiért szinte teljesen azonosulni tudtam, annyira kitartó és erős nőnek ismertem meg, pedig kezdetben teljesen másnak tűnt. A gyengéd érzelmek, melyeket a férfi iránt táplált a saját falaihoz taszították őt, de mégis legyőzhetetlenül, tele energiával jött vissza onnan. Úgy akart harcolni az ügyfele igaza ellen, hogy teljesen odatette magát.

,, Átkarolja a derekamat és erélyesen húz magához. Nem szabadna ebbe belemennem, de jelenleg semmi másra nem vágyom jobban, mint hogy egész éjjel az ő csókjával törődhessek. Édes érzés, amiből többet és többet akarok. Egyre határozottabban csókol, szinte szó szerint ledönt a lábaimról.”

Összességében imádtam. Minden benne volt ebben az alkotásban, amire egy igazán jó történetnek szüksége van. Szerelem, vágy, szenvedély. Persze a rosszról se feledkezzünk meg, ugyanis rengetegszer történik meg az emberekkel az, hogy nem látják át igazán a másik ember céljait és utólag derül ki, hogy túlságosan alábecsülték őket.
Néhol megijesztett, máskor elszomorított, de az utolsó oldalig lekötötte a figyelmem és utána sem akart igazán elereszteni. Tele volt érzelmekkel, melyeket a saját bőrömön tapasztalhattam meg.
Viki egy igazi remekművet alkotott, melynek a folytatására is rettentően kíváncsi vagyok. Vajon Hannah hogyan fog dönteni talán élete legnagyobb kérdésében? A szerelmet vagy a karriert választja? Alig várom, hogy megtudhassam!

Fülszöveg:

Perzselő ​hangulat a tárgyalóteremben 

Hannah Jones, a harmincas évei közepén járó fiatal nő a miami ügyészségen dolgozik. Egy múltbéli botlása miatt a főnöke csak gyakornoki feladatokat bíz rá, ám amikor a férfi lányát megerőszakolják, Hannah kap egy lehetőséget, hogy ügyészként vehessen részt a vád képviseletében. Hajtja a bizonyítási vágy, és vissza akarja szerezni régi pozícióját, ezért vállalja a feladatot. Csak a karrierjével akar foglalkozni, mert tudja, ezúttal nem hibázhat.

Az elhatározásnak azonban keresztbe tesz Max, a jóképű szomszédfiú, aki randira hívja Hannah-t. Látszólag minden tökéletesen alakul, az ügy jól halad, a bizonyítékok egyértelműek, és Max-szel is egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Azonban a lány lassan rádöbben, hogy semmi és senki sem az, aminek látszik… 

Mennyire homályosítják el az ítélőképességünket a személyes érzelmeink? Elfeledtetheti a perzselő szenvedély a hazugságokat? Képesek vagyunk feladni saját elveinket egy magasabb cél érdekében? 

Baráth Viktória, a kétszeres Aranykönyv-díjra jelölt szerző regénysorozatának első része romantikában, szenvedélyben és izgalmas fordulatokban egyaránt bővelkedik. Betekintést nyerhetünk az igazságszolgáltatás lebilincselő világába, ahol az ellenségeink könnyen válnak barátokká, a barátaink pedig ellenségekké.

(Álomgyár kiadó, 416 oldal, 2018)

Az Imádom a könyveket csapata által volt szerencsém az írónő történeteinek élményével gazdagodni. Melyekkel kapcsolatban csupa-csupa pozitív érzéseim és gondolataim vannak. Úgy gondolom, hogy aki még nem olvasott egy művet sem tőle, annak mihamarabb pótolnia kell ezt az érzést.

Mimi Taylor könyveit meg kell ismerni. Remekül megfogalmazott, érzelmekkel teli alkotásokat írt az olvasói számára. Az ő könyveiben megvan az a plusz, amitől a történetek nem válnak megszokottá, üressé vagy akár közhellyé. 

Szeretném nektek bemutatni azt a művét, mellyel tényleg teljesen megvett az írónő és szinte csodálatot éreztem a könyv végeztével. Egy olyan történetet hozott össze, mely nemcsak magával ragadja az olvasót, de teljesen a megszállottjává teszi, ez pedig A bosszú ára. 
Ahogy az ajánlómban is fogalmaztam a művel kapcsolatosan:

,, Aki ismer tudja, hogy szinte a legnagyobb zsánereim a romantikus művek. Rengeteg szerelmi, érzelmi történetet olvastam, de úgy gondolom ez is egy olyan lesz, amit nem fogok tudni csak úgy elfelejteni. Magába szippantott és nem eresztett addig, amíg nem jutottam el a történet befejezéséig. Sőt még utána is lefoglalta a gondolataimat és nem tudtam csak úgy elszabadulni tőle! Ezt a könyvet el kell olvasni, át kell élni és nem utolsó sorban szeretni kell!"

Örömmel vettem az írónő megkeresését a könyv elolvasására, köszönettel is tartozom neki!
Úgy érzem, hogy egy kellemes, akciódús történetet olvashattam, amelyben rengetegszer nevettem és rengetegszer izgultam a szereplőkkel együtt, hogy vajon ez és ez után mi történhet még.
Sosem csalódtam, ugyanis Sylvia River újabb és újabb fordulatokat szőtt Bonnie és John történetébe.

,, Amikor a tekintetük találkozott, ígéretnek is felfogható mosoly jelent meg szinte egyszerre mindkettőjük ajkán. A férfi csak arra a pár percre tudott gondolni, amikor a nőt a karjaiban tartotta. Mélységesen felkavarta az élmény, de rettenetesen meg is ijesztette. Nem tudta eldönteni, hogy most kiáltsa világgá boldogságát, vagy inkább tartsa titokban.”

Az író egy csoda ugyanis akárhány könyvet olvasok tőle mindig csak újabb és újabb örömteli élményekkel gazdagodom. Szokásához híven tele volt érzelemmel, sokszor éreztem úgy, hogy nem bírom tovább lelkileg és egyszerűen összetörök. Ám ilyenkor mindig csak vitt magával a történet fonala és rabul ejtette a lelkem, a szívem. Kihagyhatatlan művet tarthattam a kezemben!

,, Amikor találkoztunk gondtalanok voltunk, tele reményekkel; most viszont csak a való élet kegyetlen leckéi maradtak nekünk.”