Ajánló:

Kifejezetten élveztem ezt a könyvet, annak ellenére, hogy elég gyorsan rájöttem a végkimenetelre - mégis érdekelt, hogy fogja az író megoldani, az lesz-e, amire én gondoltam. Őszintén megvallva: féltem a történettől. Hogy miért? Annyi ehhez hasonló regény íródott már, hogy tartottam attól, hogy semmi újdonság nem lesz benne. Kerry Wilkinson ügyesen oldotta meg a csavart, mindentől függetlenül fenntartotta a kíváncsiságom és az érdeklődésem. A karakterekkel volt némi problémám: főleg az anyával. Nem tudom pontosan mit érezhet egy nő akinek eltűnt a lánya, majd tizenhárom évvel később előkerül, de hiszem azt, hogy én máshogy állnék a dolgokhoz. Nem éreztem benne azt az odaadást, azt az örömöt, amit az író szeretett volna átadni az olvasónak. Kicsit robotszerű lett. Viszont Oliviaval ennek az ellentettjét érte el nálam. Kifejezetten reális karaktert kaptam, akiben minden emberi volt. Az egoizmus és annak elnyomása, a szeretetre vágyás, de mégsem fordul át állandó önsajnálatba, nincsenek felesleges hisztik. Szerettem ezt a lányt az elejétől a végéig.

Történet:

Olivia egy kávézóban figyeli anyját, akit tizenhárom éve nem látott. Nem kevés bátorság kellett hozzá, hogy odamenjen a szemébe nézzen, és elmondja ő a hat éves kislány, aki most tizenkilenc évesen visszatért. Sarah elkerekedett szemmel néz lányára, alig mer hinni annak amit lát. Meghívja magához, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni. Olivia mindent elmond neki: egy cigány családdal élt egészen egy évvel ezelőttig, miután férjhez akarták adni egy fiúhoz, meglépett. Csak néhány emlékképe van kislánykorából: egy virágmintás ruha az anyján, egy születésnapi buli foszlányai.

Megjelennek a Pitman fivérek. Ebben a kisvárosban sokan nem szeretik őket - főleg Ashley-t a kisebbik fivért. Oliviának is muszáj szembenézni velük, hisz Max az idősebb Pitman, Sarah férje. Mindketten kétkedve fogadják a lányt, de, amíg Max csendesen szemléli, Ashley hangot ad ellenszenvének. Megvan győződve róla, hogy a lány csak a pénzre hajt, bárki lehet, hisz annak idején sok dolgot megírtak az újságok. Olivia nem hagyja magát, kiáll az igazáért és hajlandó szembeszállni a két testvérrel.

Stoneridge kicsi városka, mindenki ismer mindenkit - így gyorsan terjednek a pletykák, hírek. Olivia újra összebarátkozik kislánykori barátnőjével Nattie-vel és annak jó barátjával Rhys-al. A három fiatal elég sok időt tölt el együtt, így egyre több titokra derül fény, ami eddig nem volt világos a lány számára. Apránként szedi össze a morzsákat, és abból próbálja összerakni a képet. Ezek a kis mozaikdarabkák egyre közelebb viszik az igazsághoz, amelyre Olivia annyira vágyik, mégis retteg tőle. Nem érzi teljesen biztonságba magát, hisz a kisebbik Pitman folyamatosan szaglászik utána. Úgy dönt neki is megvan ehhez a joga, és ő is kutatni kezd a testvérek után. Egyre sötétebb dolgokra derül fény, ami talán jobb lett volna, ha örökre a homályban marad.

˝Láttam, hogy odasúgnak valamit egymásnak, majd felénk pillantottak. Mások a korsóikon át lestek az irányunkban, vagy a barátaik válla felett. ˝ 

Bár Sarah nem örül neki, Olivia mégis felkeresi apját, hogy megismerje végre. Dan egy lepukkant helyen él, koszos és büdös, mintha már csak egy porhüvely lenne, akiből bármikor kiszállhat az utolsó lélegzet is. Nem igazán tiszta az elméje, amikor a lánya betoppan hozzá, örül neki, mégsem fogja fel igazán a történteket. Pár napot kér a lányától, hogy összeszedhesse magát egy újabb találkozáshoz. Apa és lánya második találkozása már teljesen máshogy alakul. Dan elmeséli neki, hogy egész végig önmagát hibáztatta, soha nem tudta magának megbocsájtani, hogy akkor magára hagyta.

Egy lány aki tizenhárom év után visszatér, és végre megismeri igazi családját, gyerekkori barátait. Vajon mennyi az igazság abban amit Olivia állít magáról? Mik a szándékai? Csupán az anyai szeretetre vágyik, vagy más áll a háttérben? Ne feledkezzünk meg a Pitman fivérekről sem. Kik ők valójában? Miért gyűlölik őket annyian, mik lehetnek az ő titkaik? És, ha már titkokról beszélünk, Sarah fiatal korában soha nem követett el semmi rosszat? Vagy neki is megvannak a maga csontvázai a szekrényben? Mi történt azon a bizonyos nyáron?

Nem állítom, hogy teljesen hibátlan volt a történetfelépítés. Voltak gondjaim szereplőkkel, akiknél kicsit úgy tűnik, hogy megáll a "fejlődésük", így pár karakternél volt hiányérzetem. Mintha az írónak lettek volna velük gondolatai, de írás közben valahol elsikkadtak. Ettől függetlenül, aki egy könnyedebb pszichológiai drámára vágyik, és nem egy kaszabolós vérengzős thrillerre, annak csak ajánlani tudom. Megvan benne a kellő izgalom, megadja a kíváncsiság érzését, ha rá is jön az ember idejekorán, hogy mi is történt, akkor is megmarad a színvonal, ami miatt olvasni akarja.

Fülszöveg:

Tizenhárom ​évvel ezelőtt Olivia Adams eltűnt. Most pedig visszatért… Vagy mégsem?
Amikor a hatéves Olivia Adams eltűnt a kertjükből, Stoneridge kisvárosa felbolydult. Hogyan tűnhet el egy gyermek egy nyugodt angol kisvárosból?
Tizenhárom év eltelt, és most Olivia visszatért. Az édesanyja meg van róla győződve, hogy a lánya az, de a többiek kétkedve fogadják. Ha valóban ő az eltűnt lány, akkor hol lehetett eddig? És mi történt azon a napsütéses délutánon?
Ha egy csalóval van dolguk, akkor mégis ki lenne elég vakmerő ahhoz, hogy átverjen egy édesanyát, aki elvesztette a gyermekét. És miért tenne ilyet?
Aztán itt vannak azok, akik jobban szeretnék, ha Olivia egyáltalán nem kerülne elő. A múlt az múlt, és néhány titkot nem volna szabad felfedni.

Kiadó: Álomgyár

Oldalak száma: 352

Kiadás éve: 2018