Ajánló:

Egy ház, mely minden kívánságodat teljesíti. Természetesen ezt átvitt értelemben kell értelmezni. Ha a hangulatod komor, akkor a ház megpróbál a közérzeteden javítani, fényekkel, zenével, és a többi. Mint egy infraszauna, csak itt nem kell osztozkodni másokkal, és az idő sem befolyásoló tényező. Személy szerint nem tudnám egy ilyen építményben elképzelni az életem, teljesen minimalista stílus, olyan szabályok betartása, ami nálam egyszerűen kivitelezhetetlen, például: háziállat tilos, könyvet tartani tilos, a rengeteg előírás közül nálam ez a kettő már kizáró ok, és ez még csak a jéghegy csúcsa. Őszintén megmondom a könyv olvasása alatt nagyon sokszor jutott eszembe egy trilógia, nem az erotika és felnőtt tartalom miatt, hanem az egyik karakter személyisége miatt, Szürke ötven árnyalata, csak éppen lélektani thriller formájában.

Nicholas Sparks könyveiben mindig úgy érzem, hogy egyfajta mentsvárra találok. Imádom a romantikus-erotikus zsánerbe tartozó műveket, de az ő regényei állnak a műfaj csúcsán. Elképzelni sem tudom azt, hogy egy olyan könyvet olvassak tőle, ami nem fog tetszeni. Nem ismerem még az összes alkotását, de a Menedékről is csak pozitív tulajdonságokat tudok megemlíteni.

Egy mű, ami az első oldaltól kezdődően rabul ejt és teljesen a hatása alá von. Megdöbbentett, feldühített, könnyeket csalt ki belőlem. Előfordult, hogy szinte egy krimiben éreztem magamat, mert úgy éreztem ez az első olyan regény az írótól, ahol nem bízza a képzeletünkre a dolgokat és az összes kegyetlenkedést megosztja velünk. Az ilyen részek felett lesokkolva ültem és egyszerűen nem hittem még a saját szememnek sem.

,, Tudta, hogy a férfi szereti őt, kívánja őt, és mindennél jobban szerette volna megmutatni, hogy ő is hasonlóan érez iránta, Érezni akarta, ahogy a teste a testéhez simul, akarta őt szőröstül-bőröstül, ameddig csak ő akarja. Örökre.”

Történetünk szereplője Katie. Southportban bukkan fel, ahol rögtön kiszúrják a hölgyet. Igyekszik távol maradni mindenkitől és beleolvadni a kisváros lakói közé, ami nagyrészt sikerül is neki. Hogy miért akar elbújni az ott lakók között? Mert vállát egy súlyos teher nyomja. A múltja. A múlt valamilyen szinten minden olvasó vállán ül és figyel. Ám Katie esetében a múlt démonjának felbukkanása talán a halálával is járna.

Kevin rendőrnyomozó, akinek van egy gyönyörű felesége. Nem engedi a kedvesét dolgozni, vagy hogy túlságosan költekezzen, sőt mindenhova ő fuvarozza el. A férfi szereti az alkoholt, rengetegszer szenved a vodka mámorában. Ám előfordult, hogy dühös lett és megütötte a feleségét. A nő önző volt és nem foglalkozott csak saját magával, legalábbis ő sokszor így látta. Minden összeomlott, amikor a felesége elhagyta őt. Nem is igazán elhagyta, hanem megszökött előle. Fogalma sincs miért tette ezt vele Erin. Ő szerette a nőt és mindent megadott neki.

,, Az ágyban Kevin perceken belül hortyogott, mit sem tudva Katie néma könnyeiről, mit sem tudva arról, hogy mennyire gyűlöli, és hogy mennyire gyűlöli saját magát is. Mit sem tudott a pénzről, amit a felesége egy éven át gyűjtögetett, a hajfestékről, amit egy hónapja becsempészett a kosárba a boltban, és a gardróbszekrényben rejtegette, mit sem tudott a mosogató alá dugott mobiltelefonról. Mit sem tudott arról, hogy ha minden Katie reményei szerint alakul, a feleségét már csak pár napig láthatja, csak pár napig ütheti.”

Alex a tengerparti kisváros boltját vezeti. Két gyermekével él, akiket egyedül nevel és igyekszik mindent megadni nekik. Nemcsak a szülőjük, de a barátjuk, a támaszuk és a bizalmasuk is szeretne lenni. A felesége elvesztése óta nagyon egyedül vannak, de mindent képesek megoldani együtt. A kisfia nagyon szeret horgászni, a kislánya a rajzolás és a babázás rabja. Első pillantásra felkelti a figyelmét a nő, aki megjelenik többször is a boltjában. Titokzatos, bájos és nagyon vonzó.

Katie és Alex egyre közelebb kerül egymáshoz. Küzdenek a saját félelmeikkel, de az igaz szerelem legyőz mindent. Vagy mégsem? Senki nem készül fel arra, ami történni fog. A nő múltja felbukkan és mindent tönkretesz, De a hibákat helyre lehet hozni, igaz?

,, Az élet már csak ilyen. Sokszor nagyon nem könnyű. Egyszerűen meg kell próbálnunk a legjobbat kihozni belőle.”

Ahogy a regény lapjaiba mélyedünk lassan megismerjük Katie múltját. Ki is ő valójában? Egy gyönyörű szőke, hosszú hajú nő volt egykor, ám a menekülés miatt rövid barna hajú hölggyé változott. Erinként férjnél van, ám elszökött tőle és most Katie-nek hívják. A történet tele van titkokkal, melyek sokszor megsiratnak majd és a szívünkbe markolnak.

Egy nő életében mikor következik az a pont, ahol véget vet a saját fizikai bántalmazásának és elmenekül? Mi történik, hogyha a férjünkről későn derül ki, hogy őrült? Hátrahagyhatjuk a démonainkat? Lehetünk egyáltalán valaha igazán boldogok?
Az író a Menedékben ezekre a kérdésekre válaszol. Egy bájos történetbe bújtatja bele a szörnyű valóságot.

,, Egy lánynak szüksége van az álmodozásra, tudod?”

Fülszöveg:

Senki ​sem tudja, honnan, de egy nap gyönyörű nő érkezik Southportba, a tengerparti kisvárosba. A zárkózott fiatalasszony számára ez a hely többet jelent holmi átmeneti állomásnál. Katie-nek ez a városka valódi menedék. Szörnyű emlékek űzték idáig, és túlélése érdekében csak remélni tudja, ittléte titok marad. Legalább az előtt a bizonyos férfi előtt. Egyetlen módon lehet biztonságban: ha senkivel sem barátkozik, és főként senkit sem enged közel magához. Ám az önkéntes száműzetésbe vonult nő erre képtelen, és szép lassan megnyílik két ember felé: az egyik a mindig váratlanul, szinte a semmiből előbukkanó szomszédasszonya, Jo, akivel szoros barátságba kerül, a másik pedig Alex, a gyermekeit egyedül nevelő özvegyember. Ahogy Katie érzelmei a férfi iránt elmélyülnek, a múltját elsötétítő árnyak egyre közelebbről fenyegetik e törékeny boldogságot.

Nicholas Sparks (Az utolsó dal, Tűzlovag) a legelemibb emberi érzelmeket helyezi előtérbe, ám ezúttal üzenete mindennél egyértelműbb: az élet viharaiban a szerelem az egyetlen valódi menedék.

General Press Könyvkiadó, 352 oldal, 2018

Ajánló:

Leda D'Rasi elhozta nekünk a Boszorkánydinasztia 3. részét a Talán tündérmesét. A történet középpontjában egy olyan boszorkány áll, akire már nagyon kíváncsi voltam, hisz Fairy egy igazán temperamentumos és egyedi stílusú nő. Az első két könyvben már felkeltette az érdeklődésem Leda, mert mindig csempészett bele némi információt a bosziról: jéghideg, tartózkodó, gyűlöli a férfiakat. Azaz valami történt vele, ami miatt ilyen lett. Az ember gondolhat ilyenkor bármit, találgathatja, hogy milyen sérülésekkel került a dinasztiába, de végre a Talán tündérmesében mindenre választ kaptam és megismertem Fairy igazi valóját, gondolatait, és nem utolsósorban az erejét.

Köszönöm az írónőnek a lehetőséget, hogy megismerhettem a regényét. Meglátásom szerint ez a mű elkalauzol egy világba, ahol külső szemlélőként is szinte a saját bőrünkön érezzük az eseményeket. A rettegést, a kételyeket, a szerelmet.

,, Még az álmok világában sem menekülhetünk el önmagunk elől.”

Történetünk főszereplője Tilda. A férjével és két gyermekével él nyugodalomban, míg el nem rabolják a lányát. Egyik nap amikor vásárolni mentek rosszarcú férfiakkal találják szembe magukat már a kassza közelében is, bekövetkezik a szerencsétlenség mikor a parkolóban autójukba teszik Amyt és gumit csikorgatva elhajtanak. A nő sokkos állapotban kocsiba pattan és hátsó ülésen Matthiassal az említett autót kezdi el üldözni. Tárcsázza a rendőrséget, de tisztában van azzal, hogy minden perc számít, ezért meg sem fordul az a fejében, hogy esetleg várakozzon a segítségre.

Miért emlékezetes ez a regény?

Számomra azért volt az, mert együtt dolgozhattam a főhősnővel. Na nem valódi munkáról van szó, hanem az életünk, a gondolkodásmódunk átalakításáról. Mielőtt rátérnék az ismertetőre, hadd meséljem el a saját élményem.

A történet főszereplője Camille, aki be van szürkülve a mindennapokba. Összehozza a sors egy férfival, akihez később terápiára jár. Claude a következő feladatot adta neki: írja le hogy  miként szeretne átlendülni a napi rutinokon, mi az amit saját magán megváltoztatna.