Az író egy csoda ugyanis akárhány könyvet olvasok tőle mindig csak újabb és újabb örömteli élményekkel gazdagodom. Szokásához híven tele volt érzelemmel, sokszor éreztem úgy, hogy nem bírom tovább lelkileg és egyszerűen összetörök. Ám ilyenkor mindig csak vitt magával a történet fonala és rabul ejtette a lelkem, a szívem. Kihagyhatatlan művet tarthattam a kezemben!

,, Amikor találkoztunk gondtalanok voltunk, tele reményekkel; most viszont csak a való élet kegyetlen leckéi maradtak nekünk.”

Történetünk főszereplője John, akinek nézőpontjából íródott az egész regény.
Az édesanyja elhagyta kisgyermekkorában, az apja nevelte fel. Az apja, akinek az érmegyűjteménye volt a legfontosabb, és aki igazán csak ebben lelt megnyugvásra. A fiú beállt a hadseregbe, miután az első kapcsolata véget ért, mert úgy érezte erre van szüksége ahhoz, hogy magára találjon.

Savannah nyári elfoglaltságként az önkéntességet választotta már évek óta, így ez most sem történt másként. Ezen a nyáron házépítésbe kezdtek több főiskolással, ezzel is segítve a szegényeket, a rászorultakat. A tengerparton találkozott vele, aki már első pillanatban úriemberként viselkedett vele. Megismerkedtek egymással, rengeteg időt töltöttek együtt. Kialakult közöttük valami erős kötelék, melynek felismerése mindkettejük számára megdöbbentő volt.

,, Amikor az ajka az ajkamhoz ért, tudtam, hogy ha száz évig élnék, és a világ minden országát bejárnám, akkor sem élhetnék át semmi ahhoz foghatót, mint amikor először megcsókoltam álmaim asszonyát, akit tudtam örökké szeretni fogok.”

A lány úgy gondolta, hogy az élete további részében segíteni szeretne másoknak, a betegeknek. A legjobb barátjának a testvére Asperger-szindrómában szenved, csodálattal nézte mindazt, hogy mennyire türelmesek vele a körülötte levők és a lovak mekkora segítő hatással vannak rá. Talán ez vezetett oda, hogy évekkel később ő is egy farmon élte a mindennapjait, ahol a lovak közelségét, szeretetét és bizalmát használta gyógymódként.

John és Savannah szerelme szárnyalt, több hónapnyi megpróbáltatást kibírt. Ellenben 2001. szeptember 11.-én megpecsételődött a  kapcsolatuk. Miért? A New York-i ikertornyokat terrortámadás érte. Aki egyszer harcol a társaival, hogyan adhatná fel mindezt? Mire a férfi leszerelésére sor kerülne döntenie kell és meghosszabbítja jelenlétét a hadseregnél. Hiszen egy katona hogyan hagyhatná magára az osztagát, a bajtársait? Ez volt az a pont, ami szakadékot okozott a kapcsolatukban.

,, - Szóval ezek vagyunk mi? Két sérült, támaszra szoruló harcos?
- Igen, valahogy úgy…
Felemelte a fejét, és a szemembe nézett.
- Micsoda szerencse! – suttogta.
A körülmények ellenére, hirtelen gyorsabban kezdett verni a szívem.
- Hát igen.. – ismételtem. – Micsoda szerencse..”

A nő kezdettől fogva hitt abban, hogy a férfi megkéri a kezét, ha hazatér. Azonban meddig lehet várni valakire, aki tűzharcban éli mindennapjait? Megrovó az, ha közben szerelembe esünk valakivel, aki a nehéz időkben támogat és támaszként szolgál nekünk?
A férfi nem tér haza, a nő megházasodik. Menthetetlenül szerelmesek egymásba. Ámbár a vonzódás, a szenvedély nem elég ahhoz, hogy a boldogság a végtelenségig megmaradjon. Külön utakon folytatják életüket, ugyan lesz egy pont, ahol minden szinte tökéletes lesz, de ez meddig tart majd?

,, - Ugye nem felejted el a teliholdat? – kérdezte.
- Egyetlenegyszer sem! – ígértem.”

A férfi életében megismerhetjük az apjával való kapcsolatát is. Kezdetben ítélkezik felette, a megszokásai és a cselekedetei felett. DE a nő segít megismertetni vele az édesapja problémáját. Felfogja mindazt, ami a betegségére jellemző és ennek hála elfogadóbbá, türelmesebbé válik vele szemben. Az apja utolsó éveiben rengeteg időt töltenek együtt és óriási űr keletkezik benne, mikor szülője betegesebbé válik. A halála pedig egyáltalán nem lepte meg, de a gyásszal és a fájdalommal ádáz harcot vív.

Egy történet a szeretetről, a szerelemről. Ebben a regényben számtalan pozitív érzést élünk át. Megismerjük a barátságot, a családot és a szerelmet is.
Egy nem mindennapi alkotás, mely olvasása közben mosolyra fakadsz és könnyekben törsz ki. Lesz, hogy boldogságot érzel majd a szívedben, de darabokra is fog szedni.
Egy letehetetlen iromány, amelynek lapjaiba mélyedhetsz!

,, Amikor együtt voltunk, különleges helyre kerültél a szívemben, és örökké itt is maradsz, ahol senki sem pótolhat téged. Hős vagy és úriember, kedves és őszinte, de ami még ennél is fontosabb, te vagy az első férfi, akibe igazán beleszerettem. Bármit hozzon a jövő, mindig is te leszel az, és az életem jobbá vált ettől.”

Valóban létezik az a mindent elsöprő szerelem, ami első pillantásra kialakul és életünk végig kitart? Ha igazán szeretünk valakit hagyjuk, hogy boldog legyen, vagy pedig önzőségből láncoljuk magunkhoz?
Ajánlom minden romantikus zsánert kedvelőnek, mert ez olyan olvasmány, ami lebilincsel és ámulatba ejt!

,, (..) az igaz szerelem azt jelenti, hogy a másik ember boldogsága fontosabb számunkra, mint a sajátunk, bármilyen fájdalmas döntéseket kell is meghoznunk ennek elérése érdekében.”

Fülszöveg:

Johnt ​egyedül neveli szófukar, magába forduló édesapja, akit a munkáján kívül szinte csak az érmegyűjtés érdekli. A tengődő fiatalember egyéb ambíciók híján beáll az USA hadseregébe, ahol karrierje gyorsan felfelé kezd ívelni. Egyik szabadsága idején ismerkedik meg az elhivatott, gyönyörű fiatal lánnyal: Savannah-val, akivel első pillantásra egymásba szeretnek.

A lány gyógypedagógusnak készül, és alapítványi munka keretében hajléktalanoknak épít házat. Mély érzelmektől átitatott kapcsolatuk ismeretlen távlatokat nyit meg a fiú előtt: figyelmét az elesettek, a szociálisan rászorulók felé irányítja. A fiú lassan megbékél környezetével, csodabogár édesapjával, és közös életük Savannah-val boldogságot ígér. A reményekkel teli jövő képét darabokra törik a világpolitikai események: a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után John úgy érzi, neki most elsősorban a katonaságnál kell helytállnia. A kényszerű hosszú távollétek azonban megviselik kikezdhetetlennek tűnő kapcsolatukat.

Nicholas Sparks (Szerelmünk lapjai, Az őrangyal, Eltékozolt évek, Igaz hittel, Éjjel a parton, Üzenet a palackban, Első látásra, A leghosszabb út) legújabb regényében a közelmúlt eseményeibe ágyazza szerelmi történetét, amelyben az apa–fiú kapcsolat, az empátia, a szociális érzékenység, az önzetlen szeretet bensőséges ábrázolása is nagy hangsúlyt kap.

(General Press, 304 oldal, 2018)