Hogyan is jellemezzem A Dög című könyvet, hogy az méltó legyen hozzá? Nem egyszerű. Talán így: Egy szürke apró kis virág gubó, amely a szemünk előtt nyílik ki, bimbódzik, kezd színt ölteni, majd a végére egy hatalmas gyönyörű virággá serdül, melynek minden szirmán különböző árnyalatokat találunk, és közepén ott díszeleg a maga igazi pompájában a Dög.
Már a fülszöveg is figyelemfelkeltő volt számomra, hiszen izgalmat ébresztett bennem a történet kapcsán. Az pedig, hogy Gillian Flynn szerzőnek a gondolatai megtalálhatóak a borító elején, csak még jobban fokozta ezt. Egy olyan élményt adott nekem, amire gondolni sem mertem volna. Az eleje kicsit laposan indult szerintem, viszont volt egy pont ahonnan kezdve csak pörögtek az események és nem volt megállás az utolsó oldalig. A történet kezdetén inkább csak Anna Fox életét ismerhetjük meg, azt hogy mivel telik a napja, mit csinál nap mint nap. Képet kapunk a helyzetről, amiben él és bemutatja nekünk, hogy hogyan él együtt az agorafóbiájával.
,, Összeszorul a torkom. Könnyek szöknek a szemembe. Meglepettnek érzem magam, azután megalázottnak.”
Az írónőtől ez a harmadik könyv, amit olvasok, de úgy érzem egy újabb oldalát ismerhettem meg ebben a műben. Ismét egy olyan történetet mutatott be nekünk, aminek van mondanivalója az olvasó számára, és nem egy mindennapi kapcsolatot jelenít meg előttünk. Történetünk főszereplője Leila, aki írónőként dolgozik egy kiadónál. Ám történt valami a múltjában, melynek hatására az élete romokba dőlt és kilátástalannak látja a helyzetet, melybe került. A kiadótól a nő választási lehetőséget kap, kiadják az útját vagy elutazik 1 évre Rómába és ír egy naplót. Elsőként buta ötletnek tartja ezt, de ahogy felfogja az utazás valódi súlyát máshogy látja a dolgot. Talán itt a lehetőség, hogy száműzze a depressziót és tovább lépjen a dolgokon.
,, Úgy tettem, mintha élvezném, mintha bármit is éreznék, de legbelül ugyanolyan üres voltam. Csak egy tehetetlen testnek éreztem magam, aminek csak akkor van haszna, ha egy férfi örömét leli benne.”
Egy olyan könyvet tarthattam a kezemben, melyhez hasonlót szinte még nem is olvastam. Nem mindennapi tanulságot rejt magában a mű, de szerintem maga a történet sem mondható általánosnak.
,, - Én sokkal inkább azt akarom – folytatta Sandró -, hogy életük minden órájában, minden percében, minden másodpercében boldogtalanok legyenek; egészen életük végéig.”
Borsa Brown 2017 legsikeresebb magyar írónője lett, ezen nem is csodálkozom, hiszen annyira jól megfogalmazott, őszinte és figyelmet fenntartó könyveket ír, melyek nem minden író tollából tudnak megíródni. Olvastam már tőle A maffia trilógiát, számomra az vitte a prímet az eddig megírt művei közül. Nagyon sok helyről hallottam, az egyik barátnőmtől is, hogy Az arab sorozata is mennyire jó, de úgy érzem nálam A maffia sorozat trónfosztását az sem veheti el.
,, Így kaphatunk csak esélyt. Különösen én. Esélyt arra, hogy a férjem nőként nézzen rám. Szajhának kell lennem! Az leszek. A férjem prostija.”