Óriási hiba lett volna kihagynom Sarah J Maas könyvét, teljesen szerelmes lettem a történetbe, és most már mindegyik könyvére kíváncsi vagyok. Annyira légies, és magával ragadó az írása, a humora, hogy észre se vettem, és magába szippantott. ACOTAR rajongó lettem!
Legelőször is, amit mindenképpen ki kell hangsúlyoznom, hogy ezt a könyvet úgy érdemes elolvasni, ha az előzmény köteteket is olvastátok, mert ha nem akkor úgy fogtok járni, ahogyan én. Kapkodjátok a fejeteket, és nehezen rázódtok bele, hogy ki kivel van, és mit csinál. Másodszor, így is nagyon élvezhető volt a történet, mert egy kerek sztorit kaptam, csak a szereplők magánélete, és múltja miatt nem lehet elmenni az mellett, hogy van még öt része ezen kívül. Kristina Ohllsontól eddig egy könyvet olvastam, és az se mostanában volt, de megmaradt az emlékeimben, mivel csavarosan, és fordulatosan ír, ezáltal nem merül feledésbe, mint sok másik tömeg történet. A vétkesek című könyve is hasonlóan jó volt, és már most biztos vagyok benne, hogy a Frederika Bergmann sorozatot elfogom olvasni.
Személy szerint magamat nagy Sparks-rajongónak vallom, mert nem egy könyvet olvastam már tőle és nem egy filmadaptációt is láttam ezekből. Nagy kedvencem tőle a Vissza hozzád és Az utolsó dal. De akármelyik könyvet olvastam tőle mindig úgy éreztem, hogy gazdagabb lettem valamivel. Egy újabb és újabb szívszorító történettel, ez a könyv is ilyen volt.
,, Szerelem, bánat, remény és félelem kavargott bennem, érzékeimet kiélezte az idegesség, ami elfogott. Jamie kíváncsian nézett, nekem pedig elakadt a lélegzetem. Hirtelen világosan tudtam, hogy még nem éreztem így senki iránt, mint akkor Jamie iránt. (..) Ha megtehettem volna, saját életemet ajánlom cserébe az övéért.”
Még viszonylag új vagyok a skandináv krimik terén, és Lars Kepler páros volt akik megszeretették velem, ezt a zsánert. Szeretem a stílusukat, ahogy borongósan mégis csábítóan tudják bemutatni a helyszíneket, ezáltal az ember nem süpped letargiába. Ez az az egyensúly, ami által újra és újra a kezembe akarok fogni egy Lars Kepler könyvet. Szeretem a karaktereket is, bár még csak a harmadik könyvem a párostól, Joona az abszolút kedvencem, egy tökéletes férfi a maga tökéletlenségében. A Lesben című könyvvel kapcsolatban amit biztosan tudni kell, hogy jobb ha itt ez előzmény könyvet is elolvassuk, hisz az eddigieket bármennyire is lehetett különálló kötetként olvasni, itt azért nem árt, ha tudjuk a múltat, hogy megértsünk dolgokat.
Az írónő egyik régebben megjelent regénye (A remény hajnala) volt az a mű, ami bevezetett ebbe a zsánerbe. Az ő történetének hatására kezdtem el erotikus-romantikus regényeket olvasni, ő volt az aki megszerettette velem. Miközben ezt a könyvet olvastam, akkor jöttem rá arra, hogy bizony az elmúlt hónapokban mennyire hiányoztak a művei, hogy valami újat olvassak tőle. Ez a regény is egy újabb csoda, amit kiengedett a kezei közül. Tele van érzelmekkel. Nem egyszer dühöngtem vagy sírtam, mert annyira a történtek hatása alá kerültem, hogy azt ki sem tudom fejezni szavakkal. Elkalauzolt egy olyan világba, amit már megismerhettem tőle, de mégis ezt a világot most sokkal ragyogóbbnak láttam. Imádtam az egészet, amit olvastam és egyszerűen csak peregtek a lapok a kezemben. Egy újabb ALG regény, ahol minden a helyén volt. Most teljesen úgy érzem, hogy Cross-függő lettem és nem akarom, hogy vége legyen.
,, Önző vagyok. Szeretlek. Inkább lemondok a lelkemről, de rólad nem.”