Ajánló:

Az írónőtől ez a harmadik könyv, amit olvasok, de úgy érzem egy újabb oldalát ismerhettem meg ebben a műben. Ismét egy olyan történetet mutatott be nekünk, aminek van mondanivalója az olvasó számára, és nem egy mindennapi kapcsolatot jelenít meg előttünk. Történetünk főszereplője Leila, aki írónőként dolgozik egy kiadónál. Ám történt valami a múltjában, melynek hatására az élete romokba dőlt és kilátástalannak látja a helyzetet, melybe került. A kiadótól a nő választási lehetőséget kap, kiadják az útját vagy elutazik 1 évre Rómába és ír egy naplót. Elsőként buta ötletnek tartja ezt, de ahogy felfogja az utazás valódi súlyát máshogy látja a dolgot. Talán itt a lehetőség, hogy száműzze a depressziót és tovább lépjen a dolgokon.

,, Úgy tettem, mintha élvezném, mintha bármit is éreznék, de legbelül ugyanolyan üres voltam. Csak egy tehetetlen testnek éreztem magam, aminek csak akkor van haszna, ha egy férfi örömét leli benne.”

Rómában elsőként Fabioval ismerkedik meg, majd kis idővel rá Raymond atyával. Leila továbbra is folytatja a gyógyszerek alkohollal keverését, továbbra is egyéjszakás kalandokba keveredik. Ám kezdetleges barátság kezd kialakulni az atyával köztük, hiszen észreveszi Jonathan mennyire segíteni akar neki, meghallgatja és tanácsokkal látja el. Úgy érzi, megbízhat benne, ezért elmeséli neki mi is történt vele és úgy látja a kapcsolatuk egyre szorosabbá válik. De közben a nő Fabióval is egyre közelebbi kapcsolatba kerül, talán ő a megoldás a boldogságra. Az a fájdalom, amivel Leila együtt él, szinte nem is csodálom, hogy a mélybe taszítja. Az ember életében talán ez a fájdalom a legelviselhetetlenebb, a lelkiismeret furdalásról nem is beszélve. Olyan érzelmeket szabadított fel bennem, amiket eddig szinte nem is ismertem.

,, Meg akartam halni.  Akkor, ott, a padlón újból magával rántott a sötétség és a fájdalom, amitől azt hittem sikerült megszabadulnom. Ám rá kellett jönnöm: a kín és  a szenvedés sosem tűnik el igazán, maximum a háttérbe szorul.”

Egy letehetetlen könyv egy gyönyörű történettel. Vajon Leila elengedheti a múlt démonait? Vajon megtalálhatja a boldogságot? Mi történik, ha esetleg komolyabbra fordul egy pappal a kapcsolata? Mennyit ér a bizalom? Megismerhetünk egy lélegzetelállító művet a pap-nő kapcsolatról. Vajon a szerelem vagy a hit fontosabb? Vajon két reményvesztett lélek megtalálhatja egymásban a boldogságot?

,, Nem akartam őt tönkretenni, nem akartam eltéríteni az útjáról, én csak.. Szerettem.”

Karakterek szempontjából számomra Fabio volt a legellenszenvesebb. Tényleg sokszor segített Leilának, munkát is szerzett neki, de közben ott van az a viselkedés is, ami később jellemző lesz rá. Leila sok mindent átélt, harcol a démonaival és a végén már talán tovább is tud lépni rajtuk. Szerintem érthető a depresszió, amibe beleesik és a végére szépen helyre teszi magát, persze csak az atyával. Raymond atya valóban sokat segít a nőnek, mind az élete rendbe tételében, mind a naplóírásban. Sok helyre elviszi, megmutatja Róma szépségét. Remek személyiségnek találtam. Számomra egy meglepő, de izgalmakkal teli mű. Nagyon szerettem és alig vártam, hogy a lapok pereghessenek a kezeim között.

,, Magunk elfogadása sosem egyszerű, főleg, ha a külvilágból olyan impulzusok érnek, amik szöges ellentétei annak, ahogy a szívünk szerint cselekednénk.”

Fülszöveg:

Két ​megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni a boldogságot. Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jól szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik, hogy naplót írjon, amit végül könyvként kiadhatnak, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie. Hogy könnyebben boldoguljon az idegen városban, segítséget kap Jonathan Raymond atya személyében. A férfi pontosan Leila ellentéte: mosolygós, jókedvű, életvidám, ezért az állandóan komor hangulatú lány eleinte elutasítóan bánik vele. Az atya pozitív hozzáállása azonban őt is megfertőzi. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legmélyebb gödörből is létezhet kiút. Képesek vagyunk megküzdeni a múltunk démonaival? Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla?

Baráth Viktória, az Aranykönyv-díjra jelölt Első tánc és A főnök szerzője ezúttal lelkünk legmélyebb és legsötétebb bugyraiba vezet minket. Az Egy év Rómában egy szívszorító történet önmagunk elfogadásáról, az élet szépségeiről és a minden akadályt leküzdő szerelemről.