Ajánló:

Egy olyan könyvet tarthattam a kezemben, melyhez hasonlót szinte még nem is olvastam. Nem mindennapi tanulságot rejt magában a mű, de szerintem maga a történet sem mondható általánosnak.

,, - Én sokkal inkább azt akarom – folytatta Sandró -, hogy életük minden órájában, minden percében, minden másodpercében boldogtalanok legyenek; egészen életük végéig.”

Történetünk főszereplője Sandró, aki egyetemi tanárként, filozófusként dolgozik. Felesége újságíró volt, elutazott Amazóniába, ahonnan soha sem tért vissza. A férfi nem tudja feldolgozni felesége halálát és bosszúra szomjazik. Úgy érzi, hogy a lelkében keletkezett űr csak akkor fog megszűnni, hogyha tönkreteszi azokat, akik megölték a nejét. A férj otthagyja New York-ot és egyszer csak ott találja magát, ahol elvesztette a legnagyobb kincsét. Krakussal és annak embereivel utazik oda, akik megtalálták a felesége holttestét. Sandró egy olyan néppel találja szemben magát, akik boldogok és nem ismerik fel a negatív dolgokat. Mindenben csak a jót látják, békében és szeretetben élnek egymás közt.

,, - Az a tárgy már nem létezik. Miért legyek csalódott olyasmi miatt, ami már nem létezik? Krakus elragadtatta magát. - Tegnap igenis létezett! - De már nem létezik, barátom! A mában élünk, mindig a mában.”

Azonban mikor az idegenek odautaznak hozzájuk felborul minden körülöttük. Sandró utasítást ad Krakusnak, hogy tegye tönkre az ott lakókat. Ne fizikai fájdalmat okozzon nekik, hanem sokkal inkább lelkileg semmisítse meg őket. Ennek hatására az ott élő indiánok tudomást szereznek arról, mennyire tudatlanul és korszerűtlenül éltek eddig. Nem volt fogalmuk arról, hogy mi az az önzőség vagy milyen a legjobbnak lenni valamiben. Különleges népként éltek, melyet a szeretet ereje tartott össze.

,, A zöldek lágyabbak lettek, az ágak vékonyabbak, a liánok rugalmasabbak, a fény szebb. Első alkalommal azóta, hogy megérkezett Amazóniába meghallotta a madarak énekét. Dallamos, kristálytiszta, vidám ének volt, megnevettette a lelket, és felébresztette benne az örömöt. Segített utat találni a több rétegnyi ellenálláson keresztül, ami az éveken át felgyülemlett csalódásokból és kiábrándultságokból jött létre.”

A mű során végig nézhetjük azt, hogy az indiánok hogyan válnak búskomorrá és hogyan kezdenek el negatív szemléletet felvenni. De vajon mi is történt akkor, mikor a felesége odautazott? Valóban az indiánok ölték meg? Sandró hogyan fizet meg azért a bosszúért, amit érzett és azért a felbolydulásért, melyért ő a felelős?

,, - Ahhoz, hogy újra élhess, abba kell hagynod a múlton való rágódást. Csak akkor lehetsz egy nap újra boldog, ha a jövő felé tekintesz.”

Magával ragadó történet a bosszúról, a gyászról és legfőképp a rossz tetteink felismeréséről. Úgy vélem ez egy olyan történet, amit a mai társadalomnak mindenképp látnia kéne. Egy olyan tanulságot hordoz magán, amit másoknak is fel kell ismerniük.

Fülszöveg:

„Bár ​ez a történet a világ másik végén játszódik, mégis rólunk, a társadalmunkról szól, ami akaratunk ellenére meghatározza a lelkünket és az életmódunkat. Szerettem volna arra sarkallni mindenkit, hogy vizsgálja meg a saját lelkiismeretét, és merje feltenni magának a kérdést: valóban ezt akarjuk?” – Laurent Gounelle.

Kevés olyan szórakoztató „tanmese” születik manapság, mint az a regény, amelyet az olvasó a kezében tart. Ebben szerepet játszik az is, hogy a szerző francia; habitusában az életigenlés, a pozitív szemlélet a főszereplő. Még akkor is, ha a cselekmény egy tragédiával indul: az amerikai filozófia professzor újságíró feleségét megölik Amazóniában. A férfi előbb letargiába esik, majd bosszút esküszik azon indián törzs ellen, akik vélhetően elkövették a rituális gyilkosságot. Zsoldosokat fogad, és… … innentől akár egy Avatar-szerű kalandregényként is folytatódhatna a cselekmény, de ezen is tud csavarni még egyet: a hadviselés ezúttal nem fegyverekkel zajlik, hanem a civilizáció „vívmányainak” ráerőltetésével a szinte kőkorszaki egyszerűségben és a természettel való harmóniában élő indiánokra. Igazi emberkísérlet zajlik a szemünk láttára, melynek hátborzongató eseményeit éppúgy izgalommal követjük végig, mint amilyen szorongással drukkolunk a megtámadott őslakosoknak és a lassan minden titokra fényt derítő professzornak, hogy megbékéljenek egymással. Ahogy egyikük fogalmaz: „Ne feledd: a titok a szeretet. Szeresd az életedet, ne kívánj semmit, amid nincs, és megízlelheted az istenek derűjét. És ha sikerül megszeretned mindent, ami körülötted van, saját magadat, és mindenkit, akivel csak találkozol, akkor nemcsak az istenek derűjét ízlelheted meg, de megosztják veled az eksztázisukat is.”

Okos és szenvedélyes üzenet az emberiségnek, hogy még nem késő visszatérni a gyökereinkhez. Kiadó: Trivium Oldalak száma: Kiadás éve: 2018