A mai rohanó világban az emberek miért választják a számítógépek és a telefonok okozta ingereket ahelyett, hogy egy könyvet vegyenek a kezeik közé? Mire elég egy perc? Egy perc alatt lehetetlen belemerülni egy olvasnivalóba, igaz? A Bookline  az elmúlt héten indított egy kampányt, melyben a digitális igényekhez igazított olvasást és a felelős tartalomfogyasztást szeretné népszerűsíteni. Ennek hatására Örkény István Egyperces novellái közül dolgoztak fel 7 kis művet, melynek belenézésére, átélésére és elgondolására csupán 1 perc is elég. A mai társadalom szinte bele sem feledkezik egy pár percet igénylő leírt elgondolás valódi átélésében, hiszen ma már csak a különféle világhálók és az ott megosztott tartalmak léteznek.

Ajánló:

Rettenetesen vártam Donato Carrisi új könyvét, ugyanis a Démoni suttogás nálam abszolút az egyik kedvenc történetemmé avanzsálódott. Talán ez volt a probléma, hogy túl magasra állítottam a mércét. A maga nemében egy nagyszerű krimit olvashattam most is, viszont túl sok lett. Nem is igazán a sok szálon futó szemlélettel volt a gond, hanem inkább a túlságosan részletes és ismétlődő leírásokkal. Ahogy mondani szokás "a kevesebb néha több" , jobb lett volna. Érdekes volt a történet indulása is, hisz szinte egyből belecsaptak a közepébe, nekem mégis kissé lassúnak tűnt a felépítése. Körülbelül a könyv negyedénél volt az a pont, amikor már kezdtem élvezni, és a felénél jött el a pillanat, amikor már ténylegesen letehetetlen lett a könyv.

Ajánló:

Az írótól ez a harmadik könyv, amit olvasok, de számomra ez a regény áll legközelebb a szívemhez. Márk szokásos írói stílusa jelenik meg, mely főként a fekete humort foglalja magába, emellett az általa kialakított cselekménysorozat sem mindennapi. Történetünk főszereplője továbbra is Barabás Viktor, aki nemhiába az újabb és újabb kalandjairól, na meg a bajkeverésről a híres. Egy igazi csibész. Ezúttal a neves Rácz úrnak gyűlt meg a baja vele, mert hát a lánya olyan szép, Viktor pedig természetesen igazi férfiból van. Ennek következményeképp került egy sötét helyre Kockafejjel, ahol végül összehozza a sors egyik barátjával, Rikkivel.

,, Egyszer azt mondták nekem: humorral minden elviselhetőbb. Szerintem nem tudják azok, hogy mit beszélnek. Kurvára fájt, hiába nevettem.”

Ajánló:

Teljesen véletlenül találtam rá erre a könyvre a Molyon, és egyből felkeltette az érdeklődésem. Előjáróban azt hozzátenném, hogy minimális szinten tartom a kapcsolatot az írónővel, és a stílusa már ott is bejött. Naná, hogy ezek után kíváncsi voltam az írására, és hogy az a stílus visszajön-e a könyvben. Nem jött vissza, annál sokkal, de sokkal jobb volt. Végig dőltem a röhögéstől, konkrétan elkövettem azt a hibát, hogy olvasás alatt ittam, nem jöttem jól ki belőle, félig fulladoztam, félig visítottam, nem lehettem túl szép látvány, de megérte. Szóval majdnem kinyírt a könyve...vagy mi. Mániám rendszeresen bejelölgetni olyan részeket, amiket az ajánlóba szeretnék kiemelni, megosztani.

Ajánló:

Nagyon jól összerakott és felépített történetet olvashattam. A könyv igazi ínyencségét az adta, hogy egyrészt a nyomozás követhettük lépésről lépésre, másrészt a gyilkos elméjébe is bepillantást kapunk egy napló formájában. Igen, de ezt a naplót a Négy Majom Gyilkos gyerekkori énje írta, így értetve meg velünk, hogy miért válik egy 11 éves gyermekből egy sorozatgyilkos pszichopata felnőttkorára. Persze itt még nem ér véget a több szemszögből álló történet, hisz a nyomozóknál is külön külön kapjuk meg a fejezeteket, illetve Emory az elrabolt 15 éves lány gyötrelmes napjaiba is beleláthatunk.