Colleen Hoover: It Ends with Us - Velünk véget ér

95715717_568719547395668_8773631820718669824_n.jpg

Az írónőtől eddig egy könyvet sem olvastam, bár nem titkolom, hogy már hosszabb ideje terveztem. Azonban a végleges elhatározás akkor született, amikor Barby (Kitablar) közölte velem, hogy muszáj elolvasnom most, most, most! Így belevetettem magam az alkotásba, s örülök, hogy így tettem. Szerintem, ha valaki olvasott már Colleen Hoover-től, akkor tökéletesen tudja, hogy miért mondom ezt.

Tiszta szívvel kimerem jelenteni, hogy az idei évem egyik legkiemelkedőbb alkotása volt. Olyan érzelmeket váltott ki belőlem, amiket már régóta takargattam. Felszínre hozta a törékeny énemet, s olyan szinten darabokra szaggatott a mondataival, hogy nem tudtam visszaúszni a partra. Sodródtam a történettel oldalról oldalra, várva a mentőövre, ami végül nem jött. Ám nem is bántam, hogy nem kaptam meg a mű lapjaiba mélyedve, mert anélkül nem tudtam volna átérezni és megélni azt, amit közvetít felénk.

- Néha… amikor nagyon hiányzik… azt mondom magamnak, hogy nem is volt olyan rossz. Talán el bírnám viselni a legrosszabb pillanataiban, hogy az enyém lehessen a legjobb pillanataiban is.

Történetünk főszereplője Lily Bloom, akinek fiatalkorában hatalmas traumát kellett átélnie, s ezek élete további részében is útján kísérték. Mi pedig, mind a múltjába, mind a jelenébe bepillanthatunk.

Lily élete átlagos volt, nyugodt családi körülmények között élt és tanult. Azonban egyik nap rájött valamire, édesapja egyre többször bántalmazza az édesanyját. Először egy pofont ad neki, majd véletlenül fellöki, míg harmadszor megtépi. Lily többször próbálta a jelenlétével édesapját a jó útra terelni, bízva abban, hogy az ő szeme láttára nem fogja verni. Ám egyik alkalommal túl messzire ment ez a helyzet, Lily megakarta védeni anyját, ezért apjának esett. Az édesapa akaratán kívül – az agresszió ködét magán viselve – meglökte lányát, mire az megütötte a fejét és kórházba kellett vinni. Talán a kislány ez alkalommal gyűlölte meg teljesen az apját, eddig csak szikraként növekedett benne az utálat hulláma.

Sajnálta magát, az édesanyját, a helyzetet. Nem akart ennek a férfinek a lánya lenni, mert azt érezte, hogy ő nem is igazi apa. Agresszív volt, bosszú éhes, robbanékony, tele indulat- és dühkezelési problémákkal, de a mindennapokban tökéletesen játszotta a szerepét. Egyszóval menthetetlen volt a családja számára, s talán ez a legszomorúbb az egészben.

- Úgy érzem, mindenki megjátssza önmagát, közben pedig a lelkünk mélyén mind egyformán elcseszettek vagyunk. Csak egyesek ezt ügyesebben titkolják, mint mások.

Mindeközben Lily észrevette azt, hogy a szomszéd elhagyatott házba egy fiú lopózik be. Nem egy alkalommal látta már, így könnyen felismeri a buszmegállóban az iskolába menet. Atlas akkoriban hajléktalan volt, az édesanyja kitette a szűrét, mert annak választottjával nem került közös hullámhosszra.

A lány megsajnálja a fiút, hiszen mutogatnak rá és megszólják a ruhái miatt, a higiéniája miatt. Behívja magukhoz zuhanyozni, ételt és italt ad neki. Megpróbál egy kis fényt varázsolni a mindennapjaiba. Azonban, miközben segíteni próbál Atlasnak, kiderül, hogy Lilynek is segítségre van szüksége. Egymás támaszai, gyógyírjai lesznek. Fokozatosan egymásba szeretnek, bár hamar nyilvánvalóvá válik az, hogy a közös útjuk két felé ágazik, s talán egyszer majd újra egybe fonódik. Vagy mégsem?

Lily elvégezte a középiskolát, egyetemre ment, majd Bostonba költözött. Régi nagy álma az, hogy egy saját virágboltot nyithasson, s mindez teljesül is a kitartásának és az akaratának köszönhetően. Közben megismerkedik egy jóvágású, gazdag, idegsebésszel. Ryle szeme hamar felcsillan a nő láttán, ám saját elveit megtartva, nem szeretne sokáig időzni vele. Tudjuk, hogy a szív választ és nem mi, hogy ki lesz kedves számunkra és ki lesz gondolataink forrása, ugye?

- (..)Azt mondtad, egy alkalom nem lesz elég veled. Azt mondtad, olyan vagy, mint a kábítószer. Csak azt nem tetted hozzá, hogy a legaddiktívabb fajtából.

Ryle és Lily a véletlennek köszönhetően – vagy nem –, egyre többször találja szembe magát a másikkal. Ez pedig azt eredményezi, hogy egyre inkább nem tudják tartani magukat a bennük tomboló vágytól.

Lily komoly kapcsolatot szeretne házassággal, közös otthonnal, gyerekekkel. Ryle mindeddig azt vallotta, hogy ő nem a szerelem embere, ő nem lenne képes egy ember mellett lehorgonyozni. Azonban úgy dönt, saját szabályait megszegve, egyre közelebb kerül a nőhöz – ezzel kockáztatva szívét.

Lily mindig is azt gondolta, hogy édesanyja azért nem hagyta el a férjét, mert félt, mert gyenge volt. Bántotta, verte, mégsem lépett le. Nem tudta megérteni, hogy miért nem? Ám arra senki sem gondolt, hogy saját magán kell megtapasztalnia a választ. Még ő maga sem.

- Mindenkinél van egy határ. Amit hajlandóak vagyunk még eltűrni, mielőtt összeroppanunk.  

Mi történik akkor, ha egy kapcsolatban problémák ütik fel a fejüket? Mi történik akkor, ha a szeretet és a gyűlölet közös talajra lép a párunk által kiváltott érzelmek tömegében? Mi az erősebb?

Hogyan döntünk akkor, ha régi életünk biztos pontja feltűnik. Elég merészek vagyunk a kétes szerelmünket tova engedni? Vagy továbbra is kitartunk mellette kockáztatva önmagunkat?

Tudjátok, én annyira bíztam abban, hogy más lesz a vége. Annyira azt akartam, hogy olyan befejezése legyen, amilyet én elképzeltem. De rájöttem arra, hogy akkor nem lett volna tanulságos. Akkor nem lökött volna akkorát az olvasón, hogy felnyissa a szemét.

Be kell gyógyulni a régi sebnek, hogy felkészülhessünk az újabb fejezetre.

A Velünk véget ér közben többször megszakadt a szívem. Sírtam Lilyért. Sírtam Ryleért. Sírtam a szerelmükért. Úgy éreztem, hogy elpusztulok, hogy minden egyes további szóval csak még nagyobb űr keletkezik a szívembe. Meg akartam ölelni őket. Ott akartam lenni velük.

Colleen Hoover lenyűgöző történetet alkotott, bámulatos stílusával letaglóz minket!

Én sajnáltam a főszereplő lányt, de csupán egy dolog miatt. Mert a helyében én sem tudtam volna, hogy milyen döntést hozzak. Az eszem és a szívem mondanivalója közül kellett volna választanom.

Nem mellesleg a történet megmutatja azt is, hogy egy szegény, motiválatlan emberből hogyan lehet egy sikeres, gazdag személy. Az életben bárki végig mehet egy hatalmas változáson. Mind személyiségileg, mind karrier ügyileg. Nem szabad feladni sohasem azt, hogy egyszer jobb életünk legyen, s ezért meg kell tennünk mindent.

Ahogy azt is bebizonyítja számunkra, hogy percek alatt tönkremehet az életünk. Elég egy rossz pillanat, egy rossz szó, ahhoz, hogy lesüllyedjünk a magány és a szomorúság legmélyebb bugyrába.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a drámai, fájdalmas és egyben gyönyörű történeteket!

(..) két ember kisegítette egymást, amíg szükségük volt rá, és menet közben összeolvadt a szívük.

95268251_2637415016473837_4565395316177633280_n.jpg

Fülszöveg:

Néha ​az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret.
Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen.
Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot.
Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített.
Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni.
Add át magad a reménynek!

(Könyvmolyképző)