Kneszl Beáta: Carmen című könyvével, pár évvel ezelőtt találkoztam először, végül idén márciusban megrendeltem és hamar ki is olvastam. Vegyes érzelmekkel kezdtem neki, ennek egyik fő oka az volt, hogy eléggé változatos, sőt inkább szélsőséges véleményekkel találtam szembe magam a művel…

Amennyire nehezen tudtam eldönteni a Hóhérról, hogy hová tegyem a mennyire tetszett listámon, a Végjátékban annál könnyebb dolgom volt. Én nagyon szerettem, sőt a három rész közül az abszolút kedvenc lett. Ez volt az a kötet, amiben az író leginkább az olvasó szívére volt tekintettel és engedett…

Mivel a Rongybabát több, mint két éve olvastam, volt bennem némi félelem a második résszel kapcsolatban a hiányos emlékeim miatt. Azonban a Hóhérban sok visszautalással találkoztam, aminek a segítségével újra fel tudtam eleveníteni azokat. Viszont mindenképpen javaslom, hogy a Rongybabával kezdjétek…

E. K. Blair regényét már volt szerencsém olvasni egy alkalommal, ennek ellenére mindenképp szerettem volna egy saját példányt a polcomra belőle. S miután be is szereztem, nem kellett noszogatni, hogy a kezembe vegyem.

Nos, most nem csak Istennek lenne szüksége egy pszichológusra, hanem nekem is. Egy olyanra, mint Dr. Jakob Jakobi mindenképpen, sőt egy olyan orvosra is, mint Dr. Kessels, bár nem biztos, hogy én nyugodtan és mosolyogva hagynám, hogy bevegyék a gyógyszereim. Hans Rath nevével Az ördög is csak ember…