Elsőként a könyv borítója és fülszövege keltette fel a figyelmem. Tudom, hogy nem szabad külcsín alapján ítélni, ám már akkor biztos voltam benne, hogy ez a könyv nekem tetszeni fog. Vonzanak az olyan könyvek, ahol valós/megtörtént eseményeken alapszik a történet, tehát nem fiktív, illetve amelyek tele vannak érzelemmel, és olvasás közben egy óriási érzelmi hullámvasúton érzem magam.
12 ember indul egy valóságshowban, 12 ember akik különböznek egymástól! Egy millió dollár a főnyeremény, de nem mindenki a pénz miatt indult. Kegyetlenek és emberpróbálóak a feladatok, de küzdenek. Aztán valami történik. Valami, amire senki sem számított.
Még csak az év elején tartunk, de én már most bátran kimerem jelenteni, hogy az idei év egyik legjobb könyvét olvashattam! Bár a történet elején még küzdenem kellett a nevekkel, mivel az író valami oknál fogva játékosneveken, és saját nevükön is hívta a szereplőket. De ez az egyetlen aprócska negatív tényező eltörpült a zseniálisan megírt regény felett. Alexandra Oliva nyers brutalitással mutatja be az emberi szenvedést, a túlélési ösztönt, és az élni akarás minden formáját. Kérem szépen én azt kaptam, amire minden könyvben várok. Egy történetet amit nem lehet letenni, ami kellően nyomasztó, magához láncol, és egészen a végéig nem enged el. Zseniálisan felépített két síkon mozgó események, amelyek nem elcsépeltek, nincsenek sablonos kidolgozások, levisz a mélységbe, hogy utána hirtelen rántson fel onnan. Az írónő sikeresen eléri azt az érzetet az olvasóval, hogy végig úgy gondolkodjon, mint a könyvben szereplő karakterek, rávesz, hogy te is elképzeld a helyzeteket, és próbáld megoldani őket.
Egy nagyon nyomasztó, és sötét hangulatú történetet olvashattam a Gabo könyvkiadó jóvoltából!
Teljes mértékben erre számítottam, hisz S.K. Tremayne első könyve A Fagyos ikrek is ilyen regény volt. Szerencsére nem kellett csalódnom! Bár az eleje nekem kicsit lassan indult, de mégis olvastatta magát. Talán egy negatív jelzőt tudnék írni rá. Számomra kicsit sok volt a tájleírás, bár rengeteg dolgot tanulhattam a könyvből, mégis soknak éreztem. Miután az események elkezdtek pörögni, a könyv letehetetlen lett. A hangulata pontosan azt adta, amit vártam. Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem szünetet kell tartanom, mert annyira mélyen átvettem ezeket a nyomasztó, és sötét gondolatokat, hogy néha önmagamtól is megijedtem. A könyv tele van titkokkal, és hátborzongató részekkel. A “kietlen” kastély, és a barlangok, amikről annyi legenda íródott, a rejtélyekkel és titkokkal övezett család, az elmebaj, ami nem tudni kinél áll fent igazából! Igen, A tűz gyermeke elérte amit akart! Egészen a történet végéig nem tudtam rájönni, hogy ki kicsoda valójában. Tetszett a kétszereplős megoldás, hisz ezáltal lehetett megoldani ilyen ügyesen, hogy ne jöjjünk rá a miértekre, és így kapunk részletes, komplex képet arról kiben mi lakozik.
Elsősorban szeretném megköszönni az írónak, hogy lehetőségem volt elolvasni az egyik könyvét, illetve az élményt amit a könyv adott nekem! Számomra a könyv fülszövege nem árult el olyan sok mindent, mint az esetek többségében lenni szokott és ez talán egy icipici pozitívum volt a könyv olvasása közben, hiszen a legtöbb információ csak akkor derült ki, mikor már belecsöppentem az oldalak rejtélyeibe.
A könyvbe egy nagyon jó barátom ajánlására kezdtem bele, mert ez egyáltalán nem az én műfajom. Már egyszer régebben belekezdtem, de akkor nem is érdekelt és abba is hagytam az olvasását. Bár az elején úgy voltam vele, hogy nem is értem miért kezdtem bele. De úgy gondoltam, hogy ideje valami új dologba vágni a fejszém, ezért nem hátráltam meg és végig olvastam.