Ajánlás:

12 ember indul egy valóságshowban, 12 ember akik különböznek egymástól! Egy millió dollár a főnyeremény, de nem mindenki a pénz miatt indult. Kegyetlenek és emberpróbálóak a feladatok, de küzdenek. Aztán valami történik. Valami, amire senki sem számított.

Még csak az év elején tartunk, de én már most bátran kimerem jelenteni, hogy az idei év egyik legjobb könyvét olvashattam! Bár a történet elején még küzdenem kellett a nevekkel, mivel az író valami oknál fogva játékosneveken, és saját nevükön is hívta a szereplőket. De ez az egyetlen aprócska negatív tényező eltörpült a zseniálisan megírt regény felett. Alexandra Oliva nyers brutalitással mutatja be az emberi szenvedést, a túlélési ösztönt, és az élni akarás minden formáját. Kérem szépen én azt kaptam, amire minden könyvben várok. Egy történetet amit nem lehet letenni, ami kellően nyomasztó, magához láncol, és egészen a végéig nem enged el. Zseniálisan felépített két síkon mozgó események, amelyek nem elcsépeltek, nincsenek sablonos kidolgozások, levisz a mélységbe, hogy utána hirtelen rántson fel onnan. Az írónő sikeresen eléri azt az érzetet az olvasóval, hogy végig úgy gondolkodjon, mint a könyvben szereplő karakterek, rávesz, hogy te is elképzeld a helyzeteket, és próbáld megoldani őket.

Mint ahogy írtam, két síkon megy a történet.

Az első a játékról szól, bemutatják a játékosokat, különböző feladatok elé állítják őket, így folyamatosan ismerhetjük meg mindenki jellemét, és képességét. Zoo, Bankár, Nyomkövető, Pincérnő, Fekete doki, Ördögűző, Pomponfiú, Biosz, Cowboy, Légierő, Asztalos csaj, Mérnök. A 12 versenyző becenevük szerint. Zoo a főszereplő, (aki a regény másik eseményét viszi tovább) eleve úgy indul a játékba, hogy nem a pénz érdekli, egy utolsó kalandot akar megélni, mielőtt férjével családot alapítanak. Egy nagyon erős jellemet ismerhetünk meg benne, aki bizonyítani akarja, hogy bármire képes, legyen az csapatjáték, vagy egyéni próba, bármi történik nem adja fel. Mint ahogy minden esetben, amikor több ember van “összezárva” egyszerűen kizárt, hogy ne legyenek konfliktusok. Vannak olyan szereplők, akik nagyon idegesítőek, vannak akik szimplán közömbösek, és persze a kedvenc karakterek. Azonban a végére valamilyen formában minden egyéniség kivált az olvasóból egyfajta érzelmet. Személy szerint Nyomkövető, azaz Cooper volt nálam a favorit Zoo mellett. A két legesélyesebb játékos, és ezt a többiek is érzik, ebből fakadóan elindul a konfrontáció. Mint ahogy a tv-ben is látható reality show-kban, itt is elindulnak az áskálódások, egymás ellen hangolás, hisztik, és dühkitörések. Nincs szavazás, a résztvevők akkor esnek ki, ha ők maguk adják fel a küzdelmet, és kimondanak egy bizonyos mondatot, amit a játék elején kaptak.

"Elhagyjuk a boltot és követjük az utat észak felé. Körülvesz az üresség és a sivárság, a rothadó szemét és a mozdulatlanság. Félreismerhetetlenül mindenütt jelen van. Megdöbbent állandósága."

A könyv másik szálát Zoo uralja, miután elkezdődik az egyéni próba, már nem találkozik a társaival, egyedül kell megküzdenie minden borzalommal, amit az írónő elé gördít. Napokon keresztül gyalogol egyedül, kiszáradva, és éhezve. Néha már saját maga sem tudja mi történik, mi valóság, és mi nem. Az operatőre, aki eddig hűségesen követte eltűnt, de biztos abban, hogy mindez a játék része , valamint mindenhol kamerák vannak, és figyelik őt. Az útja során belebotlik Brennanba, egy fiatal srácba, vagy ahogy ő hívja az operatőrbe, aki szintén kelléke a játéknak. A fiú eleinte borzasztóan idegesíti, de ahogy telnek a napok, már nem tud nélküle meglenni. Az egyetlen ember aki képes tartani benne a reményt, és megőrizni épelméjűségét.

"Ördögűző élesen felé pördül. A kamera tökéletes szögben áll, amint Pincérnő előrelép, s ahogy közelebb dugja az arcát, a profilja kissé felfelé billen. A két vörös játékos, szemtől szemben. Megállni látszik az idő, s könnyen azt hihetnénk, hogy megcsókolják egymást, amint haragjuk vad szenvedélybe fordul, de nem - a kettejük közt feszülő indulat szigorúan ellenséges.

Nagyon érdekes volt ezt a két szálat olvasni, várni a végkifejletet, hogy ezek összeérjenek, és végre megtudjak mindent. A feszültséget folyamatosan adagolja, egy percre sem hagyja, hogy a figyelem lankadjon, minden fejezetben történik valami, ami miatt egyszerűen muszáj tovább olvasni.

Ami számomra meglepő volt, hogy Alexandra Oliva első regényét tarthattam a kezembe, ösztönösen tudja mit, és hogyan kell megírni ahhoz, hogy az olvasót odaszögezze ahhoz a helyhez, ahol éppen a kezébe vette a könyvet.

A borítóján szereplő matrica, miszerint “az éhezők viadala rajongóinak” viszont bosszantott. Na nem azért, mert nem szerettem Katniss történetét, csupán a tény, hogy A túlélő sokszorosan felülmúlta. Ezenkívül, ami számomra pozitív, hogy nincsenek benne romantikus szálak, se szerelmi háromszög.  És igen, fordítva sajnos nem lehet, mivel a másik említett könyv előbb volt, de én ezek után A túlélő rajongója lettem!

Egy igazi lélektani, és pszichológiai thriller, izgalmas cselekményekkel egy olyan világban, amit ha befogadsz, sokáig nyomot hagy benned.

Fülszöveg:

Ez az egész csak a játék része... vagy mégsem?

Minden egy kegyetlen tévéműsorral kezdődik. A Vadonban tizenkét vállalkozó kedvű idegen méri össze alkalmasságát a túlélésre. Vadásznak, tüzet gyújtanak, kunyhót építenek, és persze mindannyian teljesíteni akarják a Próbát. Korábban sosem látott költségvetésű műsor, a nézők imádják - legalábbis az első két részt, ami még adásba kerül.
Zoo nem a pénznyeremény miatt jelentkezett a játékba. A férjével babát terveznek, csak még egy utolsó nagy kalandra vágyik, mielőtt végleg megállapodna. Sokan őt tartják a legesélyesebbnek a győzelemre: okos, határozott, és rátermett, örök optimista, akinek folyton a kitűzött cél lebeg a szeme előtt. Csakhogy a magányosan eltöltött hetek alatt valóság és fikció határai összemosódnak, és egyre inkább úgy tűnik, hogy a túlélésért folytatott küzdelem nagyon is igazi.

Alexandra Oliva első regénye, A túlélő egyszerre feszült lélektani dráma és fordulatos thriller egy olyan világból, amely akár a miénk is lehetne.