Nemsokára megnyílik az Imádom a Könyveket könyvtára a bloggerek számára! 

Ajánló:

Mindkét írónőtől volt szerencsém olvasni már, így volt egy bizonyos elképzelésem arról, hogy milyen lehet a közösen írt könyvük. Nagyon tetszett, szinte letenni sem tudtam, mert megbabonázott az a világ, amit a történetükben teremtettek. Szívem szerint olvastam volna még belőle legalább még egy könyvnyit, de sajnos anélkül lett vége a műnek.

,, - (..) Ne próbálj meg elmenekülni előlem! Megtalállak, bárhol is leszel!”

Történetünk főszereplője Alice és Mark.
Amikor kettejüket elképzelem, akkor szinte az alvilág és a mennyország találkozását látom lelki szemeim előtt. Alice a lány, aki véletlenül rossz helyre téved és elhitetik vele, hogy valami szörnyűséget tett, ezért nem is tud semmit tenni a zsarolás ellen. Így kénytelen Mark bárjában egy szál semmiben táncolni, mutogatni magát, mert különben a rendőrségen kötne ki.
Vajon tényleg Alice ölte meg azt a férfit a sikátorban?

Mark a férfi, aki bármit megkaphat, akit csak akar, hiszen rengeteg pénze van illetve hatalma, ami a világ mozgatórugója. Amikor meglátja a lányt, úgy véli jó szórakozás lesz zsarolni kicsit. Aztán a dolgok komolyabbra fordultak.
Mitől lett Mark olyan amilyen, milyen sebeket hordoz magán a múltból?

,, Éreztem ahogy megborzong a közelségemtől, ahogyan én is majdnem hajának édes illatától és puha bőrétől, amit a tenyerem alatt éreztem. Higgadj le Mark! Ez csak munka! Győzködtem magam. Mozgatni kezdtem, akadozott és remegett. Olyan volt, mint egy robot.”

A szerelem úgy alakul ki két ember között, hogy szinte észre sem vehető. Így történt ez két főszereplőnk között is. Rengeteg akadályon, veszekedésen átmennek, amíg el nem jutottak arra a pontra, ahol már nem tudták tagadni érzelmeiket.
Ám mindig a boldog pillanatok között beugrik valami rossz dolog. Valami amire senki nem számít. Legyen szó emberrablásról, hazugságokról.

Sikerül elérniük a boldogságot, amit egymásnak adhatnak? Mennyi fájdalmat bír el az ember, és mennyi mindent bocsáthatunk meg valakinek?

,, Miért van rám ilyen hatással? Bizsereg a bőröm, ahol hozzámért, és úgy ver a szívem, mindjárt kiugrik a mellkasomból. Le kell szoknom a kávéról, mert a kettő együtt a vesztemet fogja okozni.”

Az ember mindig úgy gondolja, hogy a rossz dolgok velünk nem történhetnek meg. Pedig talán pont ezzel idézzük elő magunknak azt a rengeteg rosszat, amit mások életében látunk lezajlani.
Ez a mű egy történet a szerelemről, a naivitásról, a küzdelemről és a csalódásról.
Sokszor mosolyodtam el rajta, talán pont ezért vett meg teljesen. Érzelmekkel fűszerezett mű az életről. Mert bizony mindegyikőnkben van egy kicsi mindkét szereplőből.

Csak ajánlani tudom a romantikus alkotásokat kedvelő könyvmolyoknak!
Könnyen olvasható, gördülékeny történet, ami megigézi az olvasót és az utolsó oldalakig nem engedi el a figyelmünket! 

,, Szívja a vérem egész nap, aztán meg olyan hévvel csókol, mintha mindig ezt akarta volna. Kikészít ez a pasi.”

Fülszöveg:

Alice ​Taylor egy kisvárosban született, ahonnan Los Angelesbe költözik, hogy saját életét élje, hátrahagyva a szüleit és régi kapcsolatát. Az új barátnője fejébe veszi, hogy társat talál Alicenak. A sokadik rosszul elsült randi után, Alice egyik estebajba keveredik. Félelmei miatt zsarolás áldozata lesz. Az egész élete a feje tetejére áll. Kénytelen hazudni és leplezni mindenki előtt, hogy zsarolója belekényszeríti az éjszakai életbe, ahol idegen férfiaknak kell vetkőznie. Nagy kihívást jelent az eddigi visszahúzódó lánynak helytállni, hogy elkerülje az őt fenyegető börtönt.

Van esélye megszabadulni zsarolójától, aki minden egyes lépését figyeli? Vagy ki tud tervelni valamit, hogy visszanyerje szabadságát? Mégis a legnagyobb problémát a zsarolója iránt fellobbant érzelmek okozzák Alicenak. 

Egy váratlan fordulat talán mindent megváltoztat kettőjük között, amitől Alice újra reményt kap a nyugodt és boldog életre. Vagy egy ismeretlen mindent felborít, letaszítva Alice zsarolóját is, mert magának akarja a lányt a saját sötét világában? Le tudják küzdeni együtt a felbukkant problémát? Mihez kezd Alice a legnagyobb titokkal, amit csak a zsarolója tud? Megannyi titok,szenvedély és hazugság egy történetben, aminek csak úgy vethetsz véget, ha elolvasod.

Két írónő egy toll, de annál több fordulat.

( Magánkiadás, 2018, 344 oldal)

Azért gondoltam, hogy következő interjú alanyomnak Soltész Gábort választom, mert mindkét könyvének olvasása közben úgy éreztem, hogy van benne valami különleges. Valami olyan, amit csak az ő könyveiben éreztem és valami olyan, amit szerintem másoknak is jó lenne megismerniük.

,, Mi, emberek mindig kergetünk valamit az életben, legyen az siker, pénz, hatalom. De közben lehet, elveszítünk mindent, ami igazán fontos, az egyszerű dolgokat. A barátokat, a családot, a szerelmet, vagy éppen apró boldog pillanatokat, mindazt, amit már valószínűleg régen megszereztünk vagy átéltünk.”

Mindkét könyvéről írtam már ajánlót, melyet az alábbiakban tekinthettek meg:

• Budapest, I love you
  ,, Szerintem a mű teljesen valóságos eseteket, érzelmeket írt le, ami a mai világban, a mai társadalomban jelen van. Igen, vannak akik pénzért eladják a testüket, vannak akik bármire képesek a pénzért. Mindenki más ember, mégis nagyjából egy cél hajtja őket.
  A könyvben megismerhetünk egy férfit és egy nőt, két felnőtt gyermeküket, az egyikük szeretőjét, illetve a legjobb barátját. Különálló életek, mégis van ahol összefonódik a sorsuk.
  Ha neki kezdesz a könyvnek, egyszerűen nem fogod tudni letenni, mert magával ragad és addig ki nem kerül a kezeid közül, amíg a végére nem érsz."
  
  
  
• Ha egy férfi igazán szeret
  ,, Az eutanázia vajon helyes? Gyilkosság vagy segítségnyújtás? Elvenni valakitől az életet, hogy ne szenvedjen? Nehéz döntés, sokféle vélemény. Vajon, ha nekünk kéne döntenünk hogyan döntenénk? 
  Személy szerint én nem tudom képes lennék-e erre. Ez lelkileg óriási hatással lehet az emberre, ami talán a föld alá tipor. De talán könnyebb lenne, hiszen tudnánk, hogy tisztességes halállal halt meg és nem szenvedett. Egyszerűen vége lett.
  A mű hangulata szomorú, szinte nemegyszer fakadtam sírva, de mégis annyira magával ragadó. Az érzelmek, minden amit ebben a műben érzünk és kapunk. 
  Nem könnyű téma, de mégis olvasnunk kell erről. Tudnunk kell erről is.
  Talán megírni még nehezebb lehetett, mint nekünk olvasóknak elolvasni. De mégis muszáj! El kell olvasnunk, át kell éreznünk és meg kell értenünk! Elfogadni, elengedni!"

Nem is húzom tovább az időt, ideje belekezdeni magába az interjúba.. 

1. Mit lehet rólad, mint Soltész Gáborról az íróról tudni? Hol élsz, mivel foglalkozol a mindennapjaidban és a szabadidődben?
   
   Londonban élek és dologozom lassan már 4 éve. Szabadidő? Olyan sajnos nem nagyon létezik. Nagyon szerettem bringázni, de másfél évvel ezelőtt balesetem volt. Egy autó nem adott elsőbbséget és az autó helyett én estem darabjaimra. Váll-és felkartörés. Most kezdek újra sportolni, de sajnos a kerékpározás még nem megy annyira jól. Futok, netezek, illetve nagy örömömre a párom most költözik ki hozzám, így most a szabadidőmet teljes mértékben vele töltöm.
   
   
2. A Ha egy férfi igazán szeret című művedet valami konkrét esemény, történés ihlette? Vagy mi miatt döntöttél úgy, hogy megírod ezt a művet?
   
   Érdekes témának találom, körülbelül 10 évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, és akkor el is kezdtem egy forgatókönyvet írni belőle. Bár soha nem fejeztem be és teljesen más történet is volt, mint a novellám. A kérdés első részére pedig a válaszom, hogy nem volt semmiféle személyes vonatkozása csak egyszerűen érdekelt, és mai napig érdekel is a téma.
   
   

3. Milyen érzések kavarogtak benned a Ha egy férfi igazán szeret megírása során? 
   Az volt a cél, hogy elgondolkoztassam az olvasókat, hogyha esetleg valamilyen sajnálatos esemény folytán hasonló szituációba kerülnek, akkor milyen járható utak vannak előttük, vagy inkább melyik a legjobb döntés ebben az esetben.Én ahogy a mű is tükrözi, az eutanáziában látnám a helyes döntést. Bár talán itt szó sincs helyes döntésről, csupán úgy gondolom, hogy ez lehetne a legjárhatóbb út. A könyv is leginkább erre épül, hiszen ha szeretsz valakit nem hagyhatod szenvedni. Tudnunk kell méltósággal elengedni valakit, természetesen csak akkor, ha a szenvedő fél is egyet ért ezzel a dologgal. Sajnos, ha jól tudom ezt Európán belül csak Belgiumban engedélyezik, de én személy szerint támogatom magát az eutanáziát.

   
   

   ,, – Sárga a bőröm, nincs hajam, csont és bőr vagyok. Szeretnék úgy benne maradni az emlékeidben, mint az a nő, aki leült melléd a repülőn. Szeretném, hogy ha már meghalok, és tovább élek benned, akkor az jusson eszedbe rólam, hogy mennyire tetszettem neked, és hogy mennyire szerettél és szerettelek. Napról napra rosszabbul vagyok, fájdalmaim vannak, ki vagyok szolgáltatva neked. Tudom, nagyon jól tudom, hogy te az a férfi vagy, aki bármit megtenne a szerelméért, értem. De nem tudok már adni, csak elvenni. És eljutottam oda, hogy már nem akarok élni. Igen. A válaszom az, hogy meg akarok halni!”

   
   
   
4. A műveid megírása során mennyire használod fel a saját tapasztalataidat, saját érzéseidet?
   
   Azt hiszem ebben a műfajban kikerülhetetlen, hogy a saját érzelmeimet beleírjam, vagy legalábbis tükrözzem az írásaimban. Tehát a világról alkotott képem minden művemben helyet kap.
   
   
5. Mikor kezdtél el írogatni? Miért a lélektani alkotások mellé tetted le a voksodat?
   
   Erre azt kellene mondanom, hogy már gyermekkoromban elkezdtem írni kezdetleges történeteket, de az igazság teljesen más. Bár 4-5 éves koromban imádtam különféle újságokból kivágni nekem tetsző fotókat és egy spirálfüzetbe ragasztgatni ezeket. Itt aztán volt mindenféle fotó, például autók, színészek és színésznők. Bármit képes voltam kivágni és beragasztani.Valahol ha visszagondolok, talán ez is művészet volt már, így az alkotás iránti vágy már akkor is megvolt. Később gombfociztam sokat, és ahogy azt kell közvetítettem a meccseket is, ahogy a családom meséli elég hangos voltam. Szerettem volna sportkommentátor lenni, de aztán nem így lett. Meghagytam ezt inkább Hajdú B. Istvánnak, na meg Knézy Jenőnek.Az első írásom az a bizonyos forgatókönyv volt, aztán 2014-ben döntöttem úgy, hogy megírom az első igazi könyvemet a Ha egy férfi igazán szeret címmel.

6. Nem gondoltál arra, hogy nem saját név alatt adod ki a műveidet, hanem esetleg valamilyen álnéven? Hogyan vélekedsz úgy igazából ebben a témában? Álnév vs. saját név a műveknél?
   Nem gondolkodtam álnéven. Megmondom őszintén én egy kicsit fellengzősnek tartom, ha mondjuk valaki magyar létére rögtön angolszász nevekben gondolkodik. Miért nem éppen törököt vagy olaszt akar? Persze ezt mindenki saját belátása szerint döntse el, de én picit kiábrándítónak tartom. Bár ha jól emlékszem A vörös és fekete című mű szerzője is álnevet használt, amit ráadásul egy norvég városkáról, Stendhalról mintázott.

7. A Budapest, I love you című műved ihletése honnan jött? Miért gondoltad úgy, hogy szívesen írnál erről?
   
   A Budapest, I love you egy erős társadalmi kritika. Kicsit görbe tükröt állítok a társadalomnak, hogy lássák és felismerjék azt, ami Magyarországon az emberekben és az emberekkel végbemegy. A másik, amit szerettem volna kiemelni, hogy nem mindenki az aminek látszik. Hiszen egy bűnöző is lehet tiszta érzésű, és egy elegáns, művelt értelmiségi is lehet borzalmasan torz értékrenddel megáldva. De sajnos az emberek többsége első pillantásra ítélkezik.
   

   ,, Azt gondolják, ,, na most lehúzzuk az öreg faszit”, és azt hiszik, ők használnak engem. Pedig valójában én használom őket. Talán ezért is keresek ilyen nőket, nem pedig hivatásosokat, mert belül kinevetem őket, figyelem, hogy meddig mennek el.”

8. Úgy összességében milyen jelzéseket kaptál vissza az alkotásaiddal kapcsolatban?
   
   Teljesen pozitívakat, bár az egyik mű részletem egy facebook csoportban kiverte a biztosítékot pár embernél. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy az igazságért semmiképpen sem fogok bocsánatot kérni, még ha kissé nyersen is fogalmaztam meg.
   
   
9. Mit gondolsz szerinted egy történetet filmként vagy könyvként lehet jobban átérezni? Neked milyen tapasztalataid vannak ebben a témában?
   
   Ez változó. Akinek jó a fantáziája, képzelőereje az egy könyvet is el tud magának képzelni olvasás közben. Sajnos a mai fiatalok, akik nagyrészt számítógépes játékokon nőnek fel, kevésbé lesznek erre képesek, legalább is én így látom.
   Szeretem a filmeket. Éppen egy rövidfilmet szeretnék megcsinálni az egyik barátommal. A forgatókönyv megírása és a rendezés lenne az én dolgom, ő pedig az operátori és az utómunkákat végezné el. Emellett mivel grafikusként tevékenykedik, ezért jelenetről jelenetre meg is rajzolná ezt.
   Ez a világ is érdekel, kíváncsi vagyok miket rejt magában.
   
   
   
   
10. Melyik a kedvenc karaktered, szereplőd az általad megírt könyvekből, és persze miért?
    
    A Budapest, I love you-ból kettő kedvenc szereplőm is van.
    Zénó, aki bűnöző, de ennek ellenére tisztalelkű. Nem tökéletes, de mégis ki az? Őszinte jellem, aki teljesen reálisan látja a világot és talán a folytatásban a legszembetűnőbb az ő személyiségfejlődése lesz.
    A másik pedig Angela, aki a szeretőt játssza. Elsőre sokaknak irritálónak tűnik, de mégis tudnak azonosulni vele. Vagy ha nem is azonosulni, de megérteni mindenképpen. Benne is az őszinteség az, amit erényként ki tudok ragadni a történetéből.
    Becsapja a férfiakat, hiszen így akar feljutni a ranglétrán, amiért bármit képes megtenni, de magához mégis végig teljesen őszinte marad. Azt gondolom, hogy a mai világban elengedhetetlen az, hogy saját magunkkal szemben őszinték legyünk. Emellett van egy cél, amit el szeretne érni és ezért bármit feláldozna, akár a saját lelkét is. Szóval a küzdeni akarása is kiemeli számomra a többi karakter közül.
    Érdekesnek hangzik igaz, hogy egy bűnöző és egy szerető legyen pozitív hős egy történetben? Pont itt kanyarodnék vissza ahhoz, hogy nem mindenki az, aminek látszik.
    
    

11. Van olyan író, szerző, akire esetleg egyfajta példaképként tekintesz?/ Kit tartasz példaképednek és miért?
    Orosz realisták. Dosztojevszki, aki a lélektani regények virtuóza volt, hiszen én is kifejezetten lélektani novellákat írok. Ám mégis a legnagyobb kedvencem Tolsztoj, ezen belül is az Ivan Iljics halála című novellája. Ha jól emlékszem legelőször 12 évesen olvastam el.

12. Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Vannak konkrét ötleteid újabb alkotásokra? Esetleg valami publikusat megosztasz velünk, ezzel kapcsolatban?
    
    Rengeteg tervem van, csak ahogy említettem időhiányban szenvedek. Az idén remélhetőleg megjelenik a Budapest, I love you folytatása a Budapest, I hate you, melyek együtt alkotnak egy kerek egészet. Ez már készen van, így most máson dolgozom, melynek A tökéletes világban címet adtam.
    Emellett számtalan történet van, amit megszeretnék írni, ha időm engedni fogja, akkor ezekre is sor fog kerülni.

Köszönöm nektek, ha elolvastátok az interjút, azt pedig még jobban megköszönöm, hogyha esélyt adtok a szerző műveinek, hiszen mindenkinek jár egy esély, és talán ti is megszeretitek majd a könyveit, ahogy én is tettem!

Emellett talán egy kicsi ösztönzésként megosztanám veletek egy kedves írónő ajánlóját is az író egyik könyvéről. Olvassátok szeretettel! --> Ludányi Bettina - Írók között blog

Ajánló:

Kristina Ohlsson az, akitől már több könyvet is olvastam, ezáltal azt tudom mondani, hogy a kedvenc skandináv krimiíróm. Fokozatosan építi fel a történetet, mindig egy kicsit több szálat vegyít bele, a karakterek magánéletébe is éppen annyira kapunk belelátást, hogy aki nem olvasta az előző részeket, az ne érezze, hogy lemaradt valamiről. Nem éreztem, hogy bármilyen szinten is túlzás lett volna, vagy szájbarágós, végig olvastatta magát, és fenntartotta az érdeklődésem.

Ajánló:

Nagyon is közel áll hozzám a 90-es évek, így rettenetesen örültem, amikor kézhez kaptam a Kelepce című könyvet. Tény, hogy a listámon sok könyv volt még a Kelepce előtt, de akárhányszor ránéztem erre a tüneményes könyvecskére, és a szemet magához vonzó borítóra, mindig megsimogattam, és nem bírtam ki, hogy ne álljak neki. Mint ahogy említettem, a 90-es évek számomra is egy kaland volt, sok olyan emberi kapcsolattal, és " cselekménnyel", ami sok esetben változtatta meg az életem, és a szemléltem, ha mindezek nem lettek volna, akkor minden máshogy alakult volna, mint ahogy a könyvben szereplők élete is. Könnyű volt azonosulni a szereplőkkel, valamilyen szinten mindenkiben felfedeztem a régi énem, vagy akár a mostani énem egy darabkáját, és gondolom ezt az írónő szándékosan így írta meg, hogy mindenki megtalálja a maga karakterét. Gondolhatnánk azt, hogy ez a 270 oldalas könyvecske egy könnyed ki regény lesz, de ez senkit ne tévesszen meg. Nagyon komoly témákat boncolgat.