Fülszöveg:

Az írónőben most sem csalódtam, ugyanis a romantikus-krimi vonalon Az egyetlen menedék kiadása után a Mennem kell című regény királyi helyet foglalt el a szívemben. A Meghasadt valóságtól mi olvasók is meghasadtunk, olyan erős szálat görgetett végig az írónő, a vége pedig maga volt a katarzis. Aztán jött a Nyomodban, amiben más vizekre eveztünk és sokkal magasabb színvonalat és elképedést megütve kaptuk meg a várva várt olvasási élményt. Hihetetlen, de még ezt is sikerült fokozni: jött a Kettőnk titka! A Kettőnk titka, amely már messzemenően a pszichológiai thriller vonalát viszi, maga mögött hagyva a romantika eszköztárát. És most leesett állal, elkerekedett szemekkel ülök a regény befejezése után.

Kavarognak a gondolataim egyre-másra és csak tompán sajgó foszlányok képződnek. Hogy lehetett így átverni? Mindig is szerettem azokat a történeteket, ahol nem tudok rájönni a tettes kilétére, vagy csak sejtéseim vannak, de most keményen a földbe lettem döngölve. Tényleg képtelen vagyok elhinni, hogy Ludányi Bettina mit művelt velem. Mint egy szemfényvesztő, akinél elhiszed azt, amit látsz, de az agyad nem képes feldolgozni, - amennyiben hajlandó elárulni a titkát, akkor meg csak döbbenten pislogsz. Zseniális lett, mind a történetvezetés, mind a karakterek ábrázolása és felépítése – a végkifejlet pedig egyszerűen fenomenális. Hogy mekkora bombát fog robbantani ezzel a regényével az írónő? Szerintem hatalmasat.

Ludányi Bettina regényei mögött komoly kutatómunka van: alkoholisták és a függőség. Számos könyvet, publikációt, dokumentumot nézett át, hogy a története hiteles legyen, illetve úgy adja vissza ezt a „betegséget” az olvasónak, ahogy az valójában is van. Nagy hangsúlyt fektet arra, hogy milyen küzdelmek árán lehet valaki tiszta, milyen elutasító a társadalom azokkal az emberekkel, akik, akár már évek, évtizedek óta egy kortyot sem ittak. Egy volt kábítószeres könnyebben talál munkát magának, azonban egy alkoholistának minden percben bizonyítania kell, hogy nem állt meg a legközelebbi sarkon és nem ivott meg egy pohárral sem. Ez pedig csak egy csepp a tengerben.

A szereplői tele vannak a valós életben is jelenlévő démonokkal: szomorúság, veszteség, csalódás, fájdalom, depresszió, küzdelem az elfogadásért és életben maradásért. Mégis, ott a fény az alagút végén, ami néha felcsillan és megmutatja, hogy ezek az emberek milyen erősek valójában, mennyi segítő szándék van bennük. Nem veszítik el a humorukat, ha baj éri őket, felállnak, leporolják magukról és folytatják a kemény munkát. Néha viszont vannak olyan esetek, amikor képtelenség kiűzni a sötétséget. Mert az meglapul, akár éveken keresztül is, és akkor tör fel, amikor már visszafordíthatatlanok lesznek a következmények.

Történetünk négy főszereplője: Niki, Yanna, Corinna és Alex.

Páfoszon élnek, egy csodálatos helyen, ahol mindig süt a nap, a tenger moraja pedig a nyugalom dallamát játssza. A három nő viszont komoly küzdelmekkel néz szembe minden pillanatban. Alkoholisták, akiknek még ez a bámulatos hely sem hoz mindig békét. Yanna sok éve nem iszik alkoholt és szárnyai alá veszi régi osztálytársát és barátnőjét, Nikit, akinek most lesz az első tiszta éve. Ők ketten már végigmentek azon a szörnyű úton, amikor nem számított semmi, csak az alkohol és némi drog – hogy ezekhez miképpen jutottak hozzá, az mindegy volt számukra. Nikinek azonban nehezebb dolga van Corinnával. Egyrészt nem akart ebben a programban részt venni, másrészt nem érzi még magát elég erősnek ahhoz, hogy mentor legyen. Ám Yanna meggyőzi róla, hogy szüksége van rá, és elég erős, hogy másokon segítsen. A két lány – Nikki és Corinna –, eleinte nehezen jönnek ki egymással, azonban a hónapok múlásával egyre közelebb kerülnek egymáshoz és – még, ha soha be nem vallanák egymásnak – , mindkettőjüknek szüksége lesz a másikra. Nikki igazán szerencsésnek mondhatja magát. A barátai szeretik és megbecsülik őt, van egy édes, gyönyörű kutyája, Mitchelle, aki a mindene. Ám jön egy bizonyos nap, amitől retteg, ami alapjaiban rombolhatja szét az életét, amiért olyan keményen küzdött az elmúlt időben. Félelem és bizonytalanság uralkodik el rajta – a gondolatai csak ekörül forognak –, ha mindez nem lenne elég, felbukkan egy borospohár a nappalijában, alján pár csepp borral. Nem ő tette oda, és nem ő ivott belőle. Nem érti mi történt, úgy érzi, hogy megfog őrülni – kihez fordulhatna segítségért? Corinna az egyetlen, akit a bizalmába fogad, és a lány mindent megtesz, hogy segítsen Nikkinek, ahogy Nikki is segített neki azon az estén a tengerpartnál, amikor felbukkant Alex.

Alex pszichiáter, aki jó volt abban, amit csinált, de most úgy érzi megbukott, mint orvos. Nem tudott segíteni valakin, aki közel állt hozzá, így visszatért szülővárosába Páfoszra és vízimentő lett belőle. Egy nap valaki megkeresi őt és felbérli arra, hogy kövessen egy személyt és végezzen kutatómunkát róla. A férfi eleinte nem szívesen vállalja a munkát, azonban még erősen él benne a régi kudarc, így végül igent mond.

Emberi sorsok és életek keverednek ebben a regényben, ahol nem hihetünk semminek és senkinek. Soha nem tudhatjuk, hogy az árnyék, aki követ bennünket valóságos, vagy csak a képzeletünk szüleménye. Vajon ki az, aki azt szeretné, hogy Nikki teljesen szétessen? Mi célja lehet ezzel?

A történet felépítését tekintve:

Izgalmakkal teli csavarokat kapott, tanulságos és néhol kegyetlen. Őszintén bevallom, hogy a lapok tengerében folyton más és más vált számomra tettessé. Ludányi Bettinának sikerült elérnie azt, hogy ne érezzem magam biztonságban A főszereplővel együtt mélyedjek bele a félelem bugyraiba, ahonnan talán nem is találunk menekülő utat.

Ha pár szóval kellene az egész alkotást jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy:

Ludányi Bettina egy igazi pusztító művet helyez az olvasó kezei közé. Amint a kezeimbe érzem, rá kell döbbenem arra, hogy darabokra fog zúzni és mégis imádni fogom minden egyes mondatát!

Ajánlom a Kettőnk titkát azoknak az olvasóknak, akik:

• egy igazi remekművet szeretnének megismerni
• az írónő regényeinek kedvelői
• szeretik a pszichológiai műveket
• szívesen olvasnak a pszichológiai thriller műfajban
• ha bele akarnak látni az alkoholisták ingoványos életébe

Kedvenc idézetek:

„Az emberek olyanok, mint egy nyitott könyv. Sokan gondolják azt magukról, hogy nem lehet bennük olvasni. Pedig ez nem igaz. Egy avatott szemnek túlságosan is kiszámíthatók. Főleg, ha valamilyen rendellenesség vagy betegség tapasztalható náluk.”

„Mert ilyenek vagyunk. Ott is rémeket látunk, ahol nincsenek, és attól is félünk, ami valószínűleg sosem fog megtörténni.”

„Sosem a függőség megléte a kérdés, hanem a fájdalomé. A függőség csak egy eszköz, amivel az ember a fájdalmat próbálja visszaszorítani. Ha sikerül leküzdeni a fájdalmat, nem érezne többé olthatatlan vágyat, hogy leigya magát. (..) A függőség csupán egy tünet, ahogy az influenzának is tünete a köhögés. Ha influenzás, nem a köhögést kezeli, hanem a vírust. Itt sem a függőséget kell kezelni, hanem a mögöttes okokat, vagyis a fájdalmat.”