Kerstin Gier olyan író, aki képes megteremteni egy újabb és újabb világot. Olyat, amiben az ember szívesen részt venne, átélne és részesévé válna. Érdekesen és egyedien vázolja fel az álmokat, és azokat a bizonyos ajtókat, ahova szereplőink betérnek. Szeretnék egy saját ajtót magamnak is, ahova az ember elmenekülhet, ha túlságosan sok problémával néz szembe, de mivel sajnos nincs, így én Az álmok második könyvébe menekültem. És milyen jól tettem. Imádom a humoros stílusát, a karakterei jellemét a történetei felépítését. Igazi felüdülés egy ilyen könyvet tartani a kezemben.

Maga a történet lassabban indul be, kicsit döcögősen, aztán eme pár oldal áthidalása után azt vesszük észre, hogy csak úgy sodródunk az eseményekkel. Henry és Liv még mindig az álmokban keresik egymás társaságát, talán kicsit többször is, mint ahogy azt a való életben teszik, ebből és sok egyéb másból  egyre több a konfliktus közöttük. A másik dolog, ami nekem tetszett, hogy végre Henryből is többet kapunk, jobban megismerhettük a fiút, amit én az első részből hiányoltam.

- Én nem lopok - mondta, és kíváncsian nézett rám. - Milo sem. És te?
- Nos, legfeljebb egy ronda fülvédősapkát. De semmi mást.

Grayson, Henry, Arthur, és Jasper egyre távolabb kerülnek egymástól. Legutóbbi azért, mert elutazik Franciaországba, de ezt valahogy nem bántam, talán ő volt az egyetlen olyan ember a könyvben, aki iránt közömbös voltam - se szeretni, se gyűlölni nem tudtam.

Aztán persze ott van Annbelle, aki az elmegyógyintézetben tengeti az életét, és minden tette ellenére én nem tudom őt nem szeretni. Mindenesetre Livnek most se könnyű a dolga, hisz a családja veszélyben van, a kishúga alvajáró, ami egyre több kérdést vet fel. De Liv mindenben mellette áll. Egy igazi testvérpár, akik nem hagyják egymásra a másikat. Nem tudni ki akar ártani a lányoknak és családjuknak. Na és persze ne feledkezzünk meg  Secrecyről se, aki még mindig áskálódik, folyamatosan blogol olyan dolgokról, amik megkeserítik szereplőink életét.

A  második részben még mindig nem derül ki, hogy vajon ki lehet ez a titokzatos blogger, és bármennyire is agyalok rajta, nem sikerült rájönnöm. Talán egy dolgot sajnáltam és hiányoltam a második részből, az pedig Lottie. Ne értsétek félre, jelen volt most is, csak túl keveset, vagy az is lehet én szerettem meg annyira, hogy sokkal többet szerettem volna róla olvasni.  Az első részben egy igazi egyéniség volt, sajátos humorral és most számomra ő hiányérzetet okozott. De talán a harmadik részben sokkal többet kapok belőle is. Mint ahogyan az első résznél, itt is megvannak a saját magam elképzelései, és csak reménykedni tudok, hogy pár dolog össze is jön belőle. Bár Kerstin Gier agyafúrt író, és simán eltudom képzelni, hogy a harmadik részben teljesen máshogy alakítja majd az eseményeket. Néha eszembe jutott, hogy milyen lenne, ha én is betudnék lépni mások álmaiba, és meglesni a tudatalattijuk kivetülését, legszebb emlékeiket vagy éppen a legrosszabb rémálmukat.

Hova az ördögbe lyukadtam ki? Ilyen messzire még soha nem merészkedtem el a saját folyosómtól. Talán jobb lett volna, ha krétával jeleket rajzolok a falra, hogy biztosan vissza is találjak. A karom kissé lúdbőrözni kezdett, de erőt vettem magamon, és továbbmentem.

Minden embernek ajánlom, aki szeret olvasni, zsánertől függetlenül. Igazi kikapcsolódást nyújt az embernek. Könnyed, de mégis izgalmas. Egy csodálatos fantáziavilág, ami tele van misztikummal, szerelemmel, humorral, fondorlattal. Ha a kezedbe veszed, beszippant a történet, és csak arra tudsz gondolni, hogy te is ebben akarsz élni.

Fülszöveg:

A Silber-trilógia sziporkázó második kötete Kerstin Gier bestseller-szerző tollából.

Liv meg van rökönyödve: Secrecy ismeri a legféltettebb titkait! De hogyan tudhatta meg? És mit rejteget előle Henry? Vajon miféle sötét alak garázdálkodik éjjelente az álomvilág végtelen folyosóin? És miért kezdett el Liv húga, Mia hirtelen alva járni?

A rémálmok, a rejtélyes találkozások és a vad üldözés nem épp a pihentető alvás velejárói, ráadásul Livnek napközben is meg kell küzdenie egy újdonsült patchwork család minden problémájával, beleértve az intrikus nagymamát is.

„Kerstin Giernek sikerült összehoznia egy izgalmas és vidám második kötetet, ami ismét elvarázsol bennünket, és elképesztő kalandokat tartogat a főhős számára.” – Christine Härle hr-online

„Lendületes, izgalmas, szórakoztató.” – Südwest Presse

(Könyvmolyképző Kiadó, 340 oldal, 2018)