Lotta Sonninen: Nagy ​sérelmeink kiskönyve

A legzseniálisabb napló, ami valaha a kezembe került. Olvass be másoknak, add ki a dühöd, hogy a napod szebben és nyugodtabban folytatódjon.

Szkeptikus voltam, ezt el kell ismernem. Viszont abban a pillanatban, amikor leírtam az első pár soromat a naplóba, már mosolyogtam, aztán már nevettem. Írás közben jöttem rá, hogy ez valójában mennyire mulatságos: bizonyos bosszantó dolgok, amik minden nap előfordulnak az életünkben, leírva és bővebben kifejtve már roppant szórakoztató tud lenni. Sokan mondják azt, hogy a negatív dolgokkal nem kell foglalkozni, el kell engedni őket. Ezzel én is így vagyok, ám nem tagadhatom, hogy voltak/vannak/lesznek olyan sérelmek az életemben, amit nem tudok egy csettintésre elengedni. Bizonyított tény, ha az ember kiírja magából, akkor megkönnyebbül. Viszont vannak azok a lusta típusú emberek, mint én, akik soha nem érezték azt a késztetést, hogy naplóírásba kezdjenek. A Nagy sérelmeink kiskönyve tökéletes a hozzám hasonló lusta embernek. Ráadásul, olyan frappánsan adja meg az adott bejegyzések címeit, hogy már a kezdéskor mosolyognom kell.

Ami számomra nagyon meglepő volt, hogy ezzel a könyvvel/naplóval a saját hibáimat is megláttam. Miközben azt írtam össze, hogy mi bosszant a páromban, majd áttértem arra, hogy én mivel tudom bosszantani őt, rá kellett ébrednem, bizony ez a mérleg nincs egyensúlyban. No, nem azért, mert neki annyi hibája van, hanem szimplán a tény, hogy milyen apróságokon vagyok képes felhúzni magam. Az egérből is képes vagyok elefántot csinálni.

Igen, ez a napló egy görbe tükröt tart elénk, és megmutatja, hogy miben lehetünk jobbak, hogyan lássuk pozitívabban a dolgokat és miképpen engedjük el a sérelmeinket, minderre saját magunk jövünk rá a használata közben.

Ezekbe a buborékokba, olyan sérelmek kerülnek, amik már több, mint tíz éve rágnak belülről. Eddig, ha eszembe jutottak ezek az incidensek, elfogott a düh, a méreg, és képes voltam órákon keresztül agyalni. Az érdekesség az, hogy, amint leírtam a nevet és kiírtam azt a bizonyos sérelmet magamból a buborékba, már nem is tűnt olyan nagy dolognak. Leírva tapasztaltam meg, hogy amit ez az illető tett, az az ő szegénységi bizonyítványa. Bár azt be kell vallanom, hogy a következő buborék alá a saját nevem írtam és a szöveg ennyi volt: a hülye képes volt tíz éven át ezen pörögni.

Pár képet megosztok Veletek. Lesznek olyanok most is, a későbbiekben is, amit már megírva mutatok meg, de nyilván nem tehetek mindent publikussá, így azokat a képeket üresen fotózom be.

A lent látható kép az egyik favorit, itt egy nagyon "kedves" üzenetet fogok hagyni a gimis irodalom tanáromnak.

 

Ez pedig a másik kedvencem: Sokan nem értik ezeket dolgokat. Furcsán néznek rám, látható az arcukon, hogy nem tudják hová tenni az én dolgaim, de úgy gondolom, mindenkinek megvan a maga története, így kérlek Ti is fogadjátok el az enyém, ha pedig nem tetszik, hát.......

Sajnálatos módon, én nem vagyok az a rajzolgatós típus, nem is tudok rajzolni, viszont a napló lehetőséget ad arra is, hogy képekben adjuk ki magunkból a frusztrációt.

 

Fülszöveg:

Legyünk őszinték: baromira idegesítő és unalmas a manapság állandóan hangoztatott ,,legyél pozitív" és a sok duma a meditálásról, meg a jógázásról. Mi lenne, ha a belső feszültségünket és bosszúságainkat végre nyíltan és olyan feketén adhatnánk ki magunkból, ahogyan azt valójában érezzük? A Nagy sérelmeink kiskönyve végre lehetőséget nyújt a tulajdonosának arra, hogy kiírja magából az őt körülvevő idióták idegesítő dolgait, és hangot adjon az élet pokolian sötét oldalának is!
A vidám, megdöbbentően katartikus és kreatív könyv arra biztatja kitöltőjét, hogy panaszkodjon, nyögjön, vesse papírra a sérelmeit és bátran sorolja fel az idiótákat a munkahelyén, a magánéletében vagy akár az utcán - és gondosan rejtse el ezt a naplót a szerettei elől.

Megjelenés ideje: 2019

160 oldal

Partvonal Kiadó