Jennifer Clement: Gun love

A Libri jóvoltából lehetőségem volt olvasni a Gun love című alkotást. A fülszöveg alapján kialakult egy kép bennem a történetet illetően, azonban a leírt karakterek egy teljesen más világba kalauzoltak el. Ám ez a világ óriási érzelmi hatással volt rám, ugyanis egy kislány szemén keresztül elképesztő események tanúi lehetünk.

Jennifer Clement írónő a 2014-ben magyarul kiadott, Elveszett lányok országa című történetével robbant be a nemzetközi ismertség piacára. Nem volt szerencsém ehhez a könyvhöz, ám az érdeklődésemet felkeltette. Számos irodalmi, humanitárius díjat nyert vele.
Egy lehengerlő regény, szépirodalommal megtűzdelve, mely drogkartellek által rettegésben tartott nőkről szól. A túlélésükről, a vállukat nyomó terhekről.

Szeretem a kemény borítós könyveket, ám eme mű borítójának az összképe is elgondolkodtató. Tükrözi a lapokra vetett szavakat, hiszen két női alak rohanását örökítette meg. Az olvasás előtt biztos voltam abban, hogy a családnak és az anya-lánya kapcsolatnak nagy szerepe lesz, s ez így is lett.
Margot és Pearl menekülését mutatja a világ elől. Számomra ez egy újabb pozitív benyomás volt a regény kapcsán.

A Gun love Pearl szemén keresztül meséli el nekünk a történteket. A kislány édesanyjával, Margot-tal lakik egy lakókocsipark parkolójában. Megismerhetjük az édesanyja történetét, az elszökésének miértjét és az őket körülvevő környezetet.
Pearl beszél a körülöttük lakókról, mely alapján elképzelhetjük őket az egyes személyiségjegyükkel, viselkedésükkel.

Ők ketten szinte egy elszigetelt világban élnek, hiszen a kislány számára a napjaik olyanok, mintha egy idilli boldogságban telnének. Azonban a kislánynak még számtalan dolgot át kell élnie. Hol érzelemmentesen adta tovább nekünk, hol könnyeimet törölgettem már én is. Borzalmas dolgok ezek, néhol meglepődtem az egyes történésektől.

Elválaszthatatlan kapocs alakul ki az anya és lánya között. Minden véget ér azonban, miután feltűnik Eli. Eli egy férfi, akinek az édesanya a hatása alá körül. Szép lassan beférkőzik a férfi a mindennapjaikba, míg egy nap a rendőrség keresi fel Margot-ot. Azt akarják, hogy kiköltözzenek, hiszen a kislánynak normális otthonra van szüksége.
Megrázó pillanat ez mindkettejük számára, de Bob őrmesternek hála nem valósul meg a kilakoltatásuk.

Pearl egy nem mindennapi kislány, de nem is mindennapi események történnek vele. Sokszor sajnáltam a kislányt mindazért, amit át kell élnie a mű során. Szívesen megöleltem volna. Mert úgy éreztem egy kicsit, hogy azzal az én lelkem is nyugalomra találna.

Szörnyű történés rázza meg a kislányt egy nap, elveszti az édesanyját. Fel sem fogja mi történik körülötte, már csak egy száguldó autóban találja magát. Egy szociális munkás társaságában, gyorsan távolodva egykori otthonából.
Hihetetlen pillanatok ezek a kislány számára, ám ezek után is csavarok fedezhetőek fel a műben.

Az én kedvemet teljes mértékben megpecsételte ez a mű. Az élet borongós, kiszámíthatatlan oldalát tárja fel előttünk. Jelentős szerepet kap a történet során a család, a fegyverek, a valóság.
Mivel a kislány szinte álomvilágszerű életbe csöppen, ahonnan számára a valóság megismerése egy hatalmas törés lesz.

Furcsa ezt mondanom eme regényre a témája miatt, de szerettem! Érzelmeket hozott ki belőlem, lekötötte a figyelmem és megzabolázva vártam, hogy az oldalak haladtával még többet megtudhassak erről a világról.

Talán egy kicsit a mű vége volt számomra meglepő, mert úgy éreztem valami még hiányzik innen. Valahogy máshogy képzeltem el a regény befejezését, egy kis plusz még igazán helyet kaphatott volna ott. Az egyik részem úgy érezte egy picit, hogy nincs igazi befejezése a műnek s ez milyen jó, mert a képzeletemre bízza az írónő hogy milyen véget képzelek el. A másik részem dühöngött, mert szívesen olvastam volna egy valódi befejezést, egy Jennifer Clement által megalkotott véget.

Ajánlom azoknak, akiket érdekelnek a különleges történetek. Akik szeretnek olvasni a családról, a sorsról vagy akár a fegyverekről.

Számomra jelentős részletek a könyvből: 

,, Gyöngy voltam. Az emberek megbámultak. Sosem ismertem más életet. Nem tudtam, milyen lenne úgy járkálni, hogy ne vegyenek észre. Lehet, hogy szépnek tartottak, lehet, hogy csúnyának, de akárhogy is, mindenki megbámult.”

,, Bukott ember, mondta róla Rex tiszteletes. De bárkit csak egyetlen rossz kanyar választ el attól, hogy hajléktalan legyen. Ennél többet nem lehet tudni. Bárki csak egyetlen percre van attól, hogy mindent elveszítsen.”

,, Nem tudtam leállítani magam, bár tudtam, hogy le kéne. A szavaim a lélegzetem patakjában folytak ki belőlem, és a szél a folyó fölé fújta őket, a pálmafák fölé, bele a felhőkbe és ki az óceán fölé. Nem tudtam őket visszaszerezni.”

,, Elsőre hallgattam. És aztán olyan hálás voltam, hogy a szívem magától ver, mert tudtam, hogy én nem lennék képes működtetni, ha nekem kellene. A szívem önálló verései miatt, a szívverésem miatt, ami működött, bármilyen rettenetes dolog történt is, gyengédséget éreztem a testem iránt, a jelentéktelen életem iránt.”

,,  Anyám szerelemegyetemén a szerelem-első-látásra tananyag volt. Azt mondta, ez az egyetlen igazság, és hogy a szerelem-első-látásra olyan, mint egy baleset. Mikor először néztem Leóra az ablakomból, tudtam, hogy a karom eltört. Lezuhantam a lépcsőn. Vonat jött a vágányon. És mivel olyan szomorú voltam, tudtam, hogy szeretem.”

,, Majd megtudod. Látni fogod a boldog fényképeket, és aztán, fejben látni fogod a filmet, ami utána jött.
A gyilkosságot?
Igen.
És akkor nincs is boldog fénykép?
Hát szerintem nincs. Nincs.”

Fülszöveg:

Margot ​kamaszként elszökött otthonról, és immár tizennégy éve él egy floridai lakókocsipark parkolójában a lányával, Pearllel. Egymásra utaltságukban anya és lánya között éteri és elszakíthatatlanul szoros kötelék szövődik, ami a kislány számára idillivé varázsolja az őt körülvevő, meglehetősen lehangoló világot. 
A lakókocsiparkot és lecsúszott lakóit a kamasz Pearl szemszögéből ismerjük meg. A társadalom peremén egyensúlyozó, furcsa figurák hétköznapjaihoz hozzátartoznak a lőfegyverek: van, aki aligátorra vadászik velük, s van, aki a családját akarja megvédeni. A helyi tiszteletes azonban programot hirdet: pénzt ad a nála leadott fegyverekért, hogy segítsen megállítani az erőszakot Amerikában. 
Pearlnek és anyjának nincs fegyvere. Ám egy napon Ed, a tiszteletes Texasból érkezett barátja pisztollyal lepi meg Margot. A vészjósló ajándék a kocsi ülése alá kerül, és mindent megváltoztat… 
A Gun Love hipnotikus erejű történet a családi kötelék megtartó és erőszak pusztító erejéről. A szenvedélyről, amely akár emberhez, akár fegyverhez fűz bennünket, fájdalmas következményekkel járhat.

Jennifer Clement (1960) költő, író az Egyesült Államokban született, de Mexikóvárosban nőtt fel. A New York Universityn antropológiát és angol irodalmat, majd Párizsban francia irodalmat tanult. 2015-ben a nemzetközi írószövetség, a nagy hagyományokkal rendelkező PEN International első női elnökévé választották. 
Az Elveszett lányok országa című regénye hozta meg számára a nemzetközi ismertséget: a kötet, amely a mexikói drogkartellek által rettegésben tartott nőkről szól, elsöprő kritikai sikert aratott és számtalan irodalmi, illetve humanitárius díjat nyert.

(Libri, 2018, 268 oldal)