Interjú az Elveszetten szerzőjével, avagy ismerjük meg jobban Christine Anne Colman-t

 

Legújabb interjúnkban az Elveszetten című erotikus-romantikus regény megalkotójával Christine Anne Colman-nal, azaz Kelemen Krisztinával ismerkedünk meg. A Romániában élő és tevékenykedő hölgyemény 2018. augusztusában adta ki legelső regényét, melynek folytatása is készülőben van már. 

 

Óriási lehetőség volt számomra, hogy megismerhettem az Elveszetten című mű történetét és belepillanthattam mindazon cselekménysorozatba, mely a lapok között bújik meg. Emellett pár üzenetváltás során is Krisztinát kicsit jobban megismerhettem, aki elbűvölő személyiség. Talán pont eme két tényező miatt döntöttem úgy, hogy szeretnék pár kérdést feltenni neki, amiből én is és mindenki más is megtudhat picit többet róla, az első könyvéről, a jövőbeli terveiről. 

Mielőtt rátérnénk az interjú kérdés-válasz részére, szeretném megmutatni nektek a saját értékelésemet, véleményemet Jason és Katlyn történetéről. Ha a fülszövegre vagytok kíváncsiak, azt moly.hu-n eléritek. 

"De miben más ez a regény, mint más erotikus-romantikus regény? Teljesen belemélyedünk Katlyn életében és rengetegszer átérezzük mindazt, ami vele történik. Megismerjük a szerelmet, a szívfájdalmat és mindent, ami egy igazi csalódás átéléséhez szükséges. Majd meghal egy darab bennünk, amikor a nőben is. Eltörik a szívünk és csak nézzük hogyan folyik teljesen szét az életünk. Ez a mű rólunk szól, mi is vagyunk vagy voltunk már egy kicsit Katlyn-ek."

A teljes ajánlómat itt olvashatjátok el ---> https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2018/10/06/christine_anne_colman_elveszetten

Kedvenc idézeteim, részleteim az Elveszettenből:

  • ,, A hajamba markol, hátradönti a fejem, nyelve az enyémhez ér. Elektromosság cikázik keresztül a testemen, amitől megborzongok. Nyelvünk lassú, érzéki táncban egyesül, a tudattalanság határára repít. Úgy érzem, ott vagyok, ahol lennem kell, s nem szeretnék, nem akarok innen elmenni. "
  • ,, – Katlyn, tudnod kell, hogy nekem még egy lánnyal sem volt tartós kapcsolatom – kezd bele egyből, úgy, mintha nyugtatni próbálna, vagy felkészíteni valamire. – A tartós kapcsolat neked mit jelent? – Az én esetemben egy hónap már tartósnak számít. – Vagyis nem volt még olyan, hogy egy lánnyal legalább egy hónapig együtt lettél volna?"
  • ,, Nem tudjuk mindig befolyásolni az eseményeket. Bármennyire is fájdalmas, aminek meg kell történnie, az nem fog máshogy alakulni, akármennyire is akarnánk. "
  • ,, Úgy érzem, a szívem egy darabkája vele együtt halt meg négy éve, mert elvesztettem az egyetlen személyt, aki teljes mértékben megértett, aki éreztette velem, hogy a jónak és rossznak is egyaránt van értelme, aki mindig megvigasztalt, amikor sírtam, vagy szomorú voltam, és velem nevetett a vicceimen. 

 Mit lehet rólad tudni, mint Kelemen Krisztináról a mindennapokban? 

Egy olvasni imádó lány vagyok, aki szereti kipróbálni magát új dolgokban. Kedves és néha túl jószívű vagyok, néha már meg is jártam emiatt, de hiába csalódtam már sokszor, még mindig reménykedem benne, hogy mások is úgy viselkednek majd velem, ahogy én velük.

Szeretek zenét hallgatni, bár erre már régóta nem volt időm.

Avonos csoportvezető vagyok, termékforgalmazással foglalkozom, amit nagyon szeretek. Ha úgy vesszük a hobby-m a munkám. J Emellett egy építkezési anyagokat árusító üzletben vagyok eladó.

Mikor kezdtél el írni? Minek a hatására, ihletésére ültél neki? Mikor és mi miatt jutottál arra a döntésre, hogy nyilvánosság elé tárod a regényeid?

Nyolcadik osztályos koromban kezdtem el írni. Rengeteget olvastam már akkor is, és nagyon megszerettem a könyvek világát, ezért úgy gondoltam, lehetne egy saját történetem is. Már akkor elhatároztam, hogy publikálni fogom, csak még nem tudtam, mikor kerül rá sor. Akkoriban még nem volt konkrét oka, de mikor végül sikerült kiadni, szerettem volna, hogy minél több emberhez eljusson.

� Az írás megváltoztatta-e az életed? Ha igen, miben és hogyan?

Eleinte nem éreztem, hogy másabb lenne az életem. Nem gondoltam azt, hogy nagy dolgot vittem véghez. Idővel, ahogy írói csoportot és oldalt készítettem, idézeteket és részleteket osztottam meg, lettek olvasóim, akikért nagyon hálás vagyok. Van egy tágabb értelemben vett családom, aminek tagjait érdekli, mivel foglalkozom, mit alkotok. Ez fantasztikus érzés.

� Az első regényed Elveszetten címmel jelent meg. Ez az első ötlet/történet, ami kipattant a fejedből? (Ha nem, akkor miért ez lett az, amit megjelentettél?)

Az Elveszetten az első történet, amit megírtam. Idő közben persze más történetekhez is lett ötletem, de egyszerre csak eggyel szeretek foglalkozni.

� Miért választottál álnevet számodra és miért erre esett a választásod? Nem bánod utólag, hogy nem eredeti név alatt kezdtél el írni?

Valamilyen szinten úgy érzem, hogy az angol névvel rendelkező írók könyveit többen keresik, és kevesebb fenntartással, nagyobb kedvvel veszik kézbe az olvasók. Nem szép dolog, de ezt tapasztaltam, ezért döntöttem álnév mellett.

A teljes nevem Kelemen Krisztina- Annamária, így jött a Christine Anne Colman. Ha úgy vesszük ez inkább angolosítás. Egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, mert ettől függetlenül bármikor megjelentethetek eredeti név alatt is könyvet.

� Mit gondolsz, szükségünk van az életben példaképekre? Neked van példaképed? Egyáltalán mitől lesz valaki példakép a te véleményed szerint?

 Példakép egy személy, aki motivál minket, aki valami olyat vitt véghez, amit mi is szeretnék, akinek szavai cselekvésre késztetnek minket. Bárki lehet példakép valaki számára. Nekem nincs példaképem, de ha lenne, olyan lenne, aki kitartó, makacs, aki bármit kitalál, véghez is viszi. Valaki, aki mer küzdeni azért, amit szeretne, és nem adja fel könnyen.

� Milyen érzés volt számodra, hogy megjelenhetett az Elveszetten? S milyen érzések vannak benned a második könyved kiadása előtt állva?

Amikor arra vártam, hogy kijöjjenek a nyomdából a könyvek, nagyon izgultam, alig bírtam nyugton maradni. Mikor már egy hónapja megjelent a regény, már nem éreztem azt, hogy nagy dolog lenne. Csak egy hétköznapi lány vagyok, akinek teljesült az álma.

Most, a folytatás írása közben újból elkezdtem izgulni a regényért. A részleteket megosztva belőle látom, hogy sokan szeretik Jason és Katlyn párosát, és ez nagy örömmel tölt el.

� Szoktál olvasni? A magyar vagy esetleg a külföldi írók alkotásait részesíted előnyben? Vannak kedvenceid?

Általában külföldi írók könyveit olvasom, mert felénk ritkán van magyar író könyve a boltokban, viszont amint eljutok Magyarországra, be fogok szerezni pár magyar írótól származó könyvet is. Sok kedvenc könyvem van, ezért nem tudok közülük választani, viszont kiemelkedő helyen van A szürke árnyalata trilógia, az Első lobbanás (fantasy) és Elle Kennedy – Az üzlet sorozata.

� Kaptál negatív értékelést az első könyvedre? Hogyan értek ezek a kritikák? El tudtad fogadni őket, tanultál belőlük?

Negatív kritikát nem igazán kaptam még, de persze, ami késik nem múlik. Valószínű, lesz akinek nem nyeri el majd a tetszését. Ezt nem lehet befolyásolni, ezért így előre nem tudok mondani semmit, ha pedig befut az első negatív értékelés, büszkén fogom elolvasni, és arra fogok törekedni, hogy az elvétett hibákat korrigáljam, és hogy minél jobban teljesítsek.

� El tudnád képzelni magad más műfajban? Esetleg ha választhatnál, melyik lenne ez a másik műfaj?

Nemcsak, hogy el tudom képzelni, de el is képzelem magam más műfajban, ami nem más, mint a fantasy. Pontosabban romantikus fantasy. J Már van is ötletem egy ilyen történethez, ami szerintem egyedi, mivel még olyan könyvet nem olvastam, amiben arról lenne szó, amiről írni szeretnék.

� Az Elveszetten karaktereit tekintve, van belőlük egy kicsi belőled? Hogyan döntöttél a személyiségük, tulajdonságaik mellett?

Kis mértékben mindkét főszereplőből van valamilyen jellemvonás belőlem. A regény írása közben nem igazán gondolkoztam azon, milyenek legyenek, csak úgy jött magától. Mivel Katlyn szemszögéből íródott az első kötet, ezért úgy gondolom, azt írtam le, amit egy adott helyzetben én tennék, ahogy abbana pillanatban viselkednék. Persze nem minden jelenetnél van így, de jórészt magamból indultam ki. Könnyen bele tudom élni magam a karakterek szerepébe.

� Valamilyen szinten az életed, saját tapasztalataidat használtad fel a történeteidben?

A saját életemből egyetlen dolog van benne, ami miatt eredetibb ez a könyv, viszont ezt nem árulom el. J

� Szerinted, hogyha egy történet könyvként és filmként is elérhető melyiket célszerűbb előrébb venni? Neked milyen tapasztalataid vannak a filmadaptációk terén?

Lehet, hogy furcsán hangzik, de egyetlen könyv trilógia van, amiről biztosan tudom, hogy a film előtt jelent meg, ez pedig A szürke ötven árnyalata. Sokan vannak úgy vele, hogy a könyv jobb volt, mégis sokan pocskondiázzák. Ezt nem igazán értem, de mindegy is. Nekem mindkettő tetszett. Tegnap néztem meg az Éjjeli napfényt, és az a film szó szerint gyönyörű, így arra gondoltam, meg kellene írni a történetet, hogy legyen meg könyv formájában is, viszont a cimre keresve azt kellett látnom, hogy már meg van írva. És akkor ezt nekem el kell olvasnom mihamarabb. J Szóval engem valójában az a sorrend befolyásol, ahogyan tudomást szerzek a dolgokról. Ha előbb elolvastam a könyvet, kíváncsi leszek a filmre, és ugyanez érvényes fordítva is.

� Mit tervezel a jövőre? Vannak körvonalazódva újabb ötletek a fejedben?

Szeretném legalább április-május környékén kiadni az Elveszetten folytatását, aztán nekikezdeni a fantasy történetemnek. Van egy másik ifjúsági történet is a fejemben, ami ha jól sikerül, sok ember szívét megrendíti majd. Fontos mondanivalója lesz.

� Melyik a kedvenc idézeted/részleted a könyvedből? (Akár az újabb-ból is lehet!)

Több idézetet is szeretek, de van egy, ami hajnali négykor jutott eszembe, így nagyon megfogott. A következő mondat az:

~ Mert néha ott keressük a menedéket, ahol a legtöbb fájdalmat kaptuk. ~

Még nincs beleírva a fejezetekbe, viszont egy érzelmes jelenet része lesz, amit már előre imádok, pedig még meg sem írtam. �

� Mi a nagy álmod most, amit kitűztél célul magad elé?

Be szeretném fejezni maximum december 15. -ig az Elveszetten második részét, hogy aztán januárban kijavítva küldhessem is tovább a kiadónak. Ezután egy fontos alkalomra fogok készülni, ami által az életem létráján lépek egy lépcsőfokot feljebb. Ez az esemény újabb tapasztalatokat hoz majd nekem, amelyek új történeteket eredményezhetnek.

� Köszönöm az írónőnek, hogy válaszolt a kérdéseimre! Izgatottan várom, hogy az Elveszetten folytatása milyen izgalmakat tartogat számunkra. Abban szinte biztos vagyok, hogy darabokra fog szaggatni, de vajon boldogságot is érezhetünk majd? �