Egy olyan történetet ismerhettem meg, melynél szebbet talán még nem is olvastam. Rengeteg érzelmet váltott ki belőlem a mű, sok mindennel kapcsolatban elgondolkodtatott. Eszméletlen mennyiségű bölcsességet olvashattam, amelyeket talán a saját életemben is alkalmazhatok majd.

,, Az ujjaim továbbsiettek, és anyunak minden egyes medálhoz volt egy története és magyarázata. Szinte mindegyiket kívülről tudtam, és addig keresgéltem, míg rá nem találtam a kedvenceimre, amikkel a legjobban szerettem játszani: ez a zongora, aminek fel lehet nyitni a fedelét; ez meg a teknős, aminek zöld ékkőből van a szeme, és a feje előre-hátra mozog; ez pedig a kívánságkút, aminek el lehet forgatni a karját.
- Ez itt a szépséggel teli életre. Ez a lassú, de jelentőségteljes döntésekkel teli életre. Ez pedig az életre, ahol a kívánságaid valóra válnak!”

Történetünk főszereplője Lolly, Arden, Lauren, azaz a nagymama, az anyuka és a lány. Három generáció női tagja, akik közösen mutatnak nekünk valami elképesztőt az életükből.
Lolly jelenleg is ott él, ahol született és ahol a lányát is felnevelte. A helyi édességboltban dolgozik, ám a kor és az ezzel járó panaszok őt sem kerülik el, kezd feledékennyé válni.
Arden már fiatalkorában elmenekült a helyről, ahol felnőtt. Mindig is vonzotta a nagyvárosi élet, ezért is dolgozik jelenleg egy nagysikerű magazinnál újságíróként. Ám nagy álma volt mindig is az, hogy író legyen, de az anyagiak miatt, más utat kellett választania.
Lauren egyetemre jár, ám nem boldog. Nem azt a szakot végzi, amit igazán szeretne, hiszen egész életében azt látta, hogy művészként nem fog tudni megélni és az anyagi helyzet mindennél fontosabb. Nem számít az, hogy nem festhet, ami a szenvedélye, hiszen azt hobbiként is folytathatja majd.

Egyik nap Lolly állapota romló tendenciát mutat, ezért a lányának és az unokájának meg kell látogatnia őt. Kezdetben Arden negatív élményként éli meg a hazautazást, ám a lánya sokkal nagyobb örömmel fogadja.
Megismerhetjük Lolly és Arden gyermekkorát és a jelennel kapcsolatban is gazdagodhatunk élményekkel.

,, - Az életben olyan kevés dolog felett van irányításunk – mondta Lolly a lányának a tajtékok felett. – De az egyik ilyen a boldogság. Ezt próbálta nekem megtanítani a nagymamád: hogy bármi történik is az életünkben, mindig megtalálhatjuk a vidámságot és a boldogságot.”

A három nőben egy dolog mindenképpen közös: egy emlékkarkötő.
Minden fontosabb, jelentősebb esemény alkalmával egy újabb medállal bővül a láncuk. Lolly fiatalkora óta hordja a karláncát, ám Arden úgy érzi ő már túl öreg ehhez. Azonban amíg otthon lesz a családjával megváltozik a látásmódja, boldog lesz. Más emberré válik a mű végére, mint ahogyan megérkezett az édesanyjához.

Minden medálhoz tartozik egy történet, mely az olvasó számára megható, néhol szívbemarkoló. A medálok jelentésén keresztül ismerhetjük meg a történetet, mely a végére teljesen megbabonáz majd minket.
A szereplőket pedig sokkal inkább egymáshoz vonzza a felismerés, hogy rengeteg mindent nem tudnak a másikról. Nem ismerik igazán a másikat vagy saját maguk, vagy a másik okán. A végére ismét egy boldog családdá válnak és mi is úgy fogjuk érezni, hogy közéjük tartozunk.

Rengeteget tanulhatunk önmagunkról, a boldogságunkról, az életünkről.
Melyik utat válasszuk? Inkább legyünk szegényen boldogok vagy gazdagon boldogtalanok? Feladhatjuk önmagunkat azért, hogy mások elfogadjanak? Mi az a pont, ahonnan már törődnünk kell önmagunkkal is, nemcsak a környezetünkkel? Mennyire szabad utat engednünk a félelmeinknek?
Mindezen kérdésekre választ kaphatunk, hol viccesebb, hol komolyabb köntösbe bújtatva.

,, - Ó, drága kis szívem, milyen érzékeny vagy. A szívedet egy picit úgyis össze fogják törni, akár megnyitod, akár elzárod. – Megborzolta Lauren haját, és folytatta. – Ha megnyitod magad, valamikor mindenképp megbánt valaki. Igen, a barátod vagy férjed elhagyhat. Elkódoroghat. Vagy meghalhat nagyon fiatalon, ahogy a nagyapád is. Valamikor valószínűleg mindketten mondotok olyasmit a másiknak, amit a legszívesebben abban a pillanatban visszaszívnátok. De ha egyedül maradsz, akkor a szíved azokért a dolgokért fog sajogni, amiket sosem tapasztaltál meg. A szerelem tele van hatalmas szépséggel és hatalmas fájdalommal. De az életben nincs szépség, ha nem teszed kockára a szívedet. A szeretetre való képesség az egyik legnagyobb ajándék, amit kaptunk. Ez a célja az ittlétünknek.”

Úgy vélem gyönyörű történetet tudhatok a magaménak.
Csak ajánlanám mindazoknak, akik szeretik a mélyebb érzésű, lebilincselő történeteket. Mert szerintem ettől csak pozitív dolgot kaphatunk. Elgondolkodhatunk azon, hogy vajon mi mennyire törődünk a boldogságunkkal? Egyszerűen csak magával ragadó a saját nemében!

,, A nevetés és az álmodozás a két legfontosabb dolog a világon, életem – mondogatta Laurennek. – Ez az, amit még felnőttként sem felejtünk el.”

Fülszöveg:

Lolly minden egyes születésnapjára egy medált kapott az édesanyjától, és mellé egy jó tanácsot: semmi sem fontosabb annál, mint hogy a családi emlékeket életben tartsák.

Lolly most már hetvenéves, a memóriája egyre megbízhatatlanabb, ezért tudja, kezd kifutni az időből, ha újra meg akarja találni a kapcsolatot a lányával és az unokájával, akik az utóbbi években túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy meglátogassák és meghallgassák a történeteit. 

Amikor azonban Arden, Lolly lánya váratlan hívást kap az édesanyjával kapcsolatban, azonnal hazasietnek hozzá Laurennel, az unokával. A látogatásuk alatt az idős nő megosztja velük egy-egy medáljának a történetét, és ezek a családi történetek segítenek Lollynak, Ardennek és Laurennek, hogy ismét egymásra találjanak, és ebből a szeretetből merítsenek örömet és hitet.

,, - Tudod, vannak, akik azt mondják, hogy a családjuk hangját hallják ezen a tavon: a lappantyú pírregésében, a jeges búvár sírásában, az ökörbéka bőgésében – suttogta anyu. – De én a családom hangját a medálok csengésében hallom.”

(2018, 401 oldal, Libri )