Sziasztok! Azért gondoltam, hogy leírom a Könyvhéttel kapcsolatos élményem, mert több helyen is láttam már hasonlót, illetve úgy gondoltam, hogy talán egy picit könnyebb lesz egy ekkora élményt befogadnom, ha kiírom magamból és megosztom veletek. Az, hogy mikor döntöttem el, hogy szeretnék részt venni rajta, az nem mai mese. Nem mondom, hogy a Miskolc-Budapest táv hosszú lenne, de azért családi dolgok terén egy kisebb megszervezést igényelt. Hogyha konkrét választ szeretnék adni, akkor azt mondanám, hogy akkor döntöttem a részvétel mellett, amikor megtudtam, hogy lehetőségem lehet találkozni egy olyan írónővel, akinek már az első könyvét is olvashattam és számomra egy hatalmas ajándék volt az, hogy igen ez a találkozó összejöhet.

Már akkoriban nagyon izgultam és ez az izgalom csak fokozódott a napok elteltével a mostani hét csütörtökig. Izgatott típus vagyok, zavarba is jövök könnyen. Nem is ez a fontos, hanem az, hogy rettentően vártam több ok miatt is. Az egyik fő okot fentebb említettem, a másik pedig az, hogy az egyik legjobb barátnőm 2 évvel ezelőtt a fővárosba került egyetemre és azóta tartjuk a kapcsolatot amennyire lehet, de jól esett meglátogatni. Csütörtök reggel egészen korán érkeztem, szerettem volna kiélvezni a dolgokat teljesen, na meg amúgy sem szeretek vonatozni, így más megoldással jutottam fel a fővárosba. Meglátogattuk a Gellért fürdőt, a Sziklatemplomot, bár oda sajnos nem mentünk fel, de ami késik, nem múlik. Emellett a már lassan szakadó esőben még a Duna partot is megnéztük. Úgy terveztük, hogy 3-fél 4 magasságában szeretnénk elmenni a Vörösmarty térre a standokhoz, de végül hamarabb indultunk el. Addigra már az idő is jobb lett, sütött a nap és mi is megszáradtunk. Hogy miért mentünk hamarabb? Mert lehetőségem lett arra, hogy hamarabb találkozhassak azzal a bizonyos írónővel. Talán ideje elárulnom, hogy kiről beszélek. Ludányi Bettináról. Vele egy közeli kávézóba ültünk be, ahol nagyon finom házi szörpöt ittunk. Közben nagyon sokat beszélgettünk különféle dolgokról. Számomra ez egy hatalmas dolog volt de tényleg, mert ő azon írók közé tartozik, akiket örömmel ismerek meg közelebbről. Volt szerencsém interneten beszédbe elegyedni vele, de az egy személyes találkozás mellett szinte eltörpül. Ezúttal is köszönöm neki ezt a lehetőséget! Nem sokkal ezután a standok felé vettük az irányt, hiszen ő amúgy is dedikált 4 órától az Álomgyár standjánál (102). Ezután barátnőmmel a többi standot látogattuk meg. Rengeteg kiadó kint volt, annál is több könyv. Ez egy igazi Kánaán egy könyvmoly számára. Talán ha vastagabb pénztárcával érkezem legalább 10 könyvvel bővítettem is volna a könyvespolcomat, de már az is nagydolog, hogy ennyi könyvet láthattam egy helyen. Közel 1-1,5 órát császkáltunk a standok között. Majd a tömeget elhagytuk kissé és először is egy bolt felé mentünk, ahol innivalót vettünk. Majd megnéztük a kereket is, ami szintén a közelben volt. Ezután döntöttünk úgy, hogy visszamegyünk az Álomgyár standhoz, mert volt két aláírásra váró könyvem és szerettem volna mindenképp dedikáltatni őket. Az egyik könyvet Baráth Viktória írónővel írattam alá, akivel már máskor is volt lehetőségem találkozni (májusi Álomgyár turné). Illetve Bettinával a másik könyvet. Reménykedem abban, hogy mindkettőjükkel szerencsém lesz a jövőben is találkozni. Nem hagyhatom ki a sorból azt, hogy nagyon szerencsésnek érzem magam, mert Bettitől kaptam egy példányt az új könyvéből, a Mennem kell-ből. Amit mellesleg jelenleg olvasok már és alig várom, hogy ettől a könyvtől is akkora élményt kapjak, mint Az egyetlen menedéktől. Nem mellesleg 6 óra előtt, még egy másik standot is célirányosan meglátogattunk. Az Imádom a könyveket (141) standját, ugyanis M. Marie írónővel is kapcsolatban áll a blogunk. Emellett Leda D’Rasi írónővel is szerencsém volt találkozni, bár én személy szerint nem olvastam tőle, de sok jót hallottam a könyveiről. Talán láthattátok, hogy az Imádom a könyveket tervezi egy könyvtár megnyitását a bloggerek számára, ahonnan már a mi blogunk szerencsésen is kapott egy kis csomagot. A nyár folyamán nagyrészt tőlük is fogunk olvasni (IK matricával vannak ellátva, ezek a könyvek). Számomra nagydolog volt az is, hogy velük találkozhattam. Mert mint az IK vezetőjével még csak telefonon beszéltem eddig, így szerencsém volt már személyesen is megismerkedni vele. Velük is beszélgettünk több dologról mint például a könyvekről, a könyvhétről vagy a blogunkról. Nem utolsósorban megemlíteném, hogy Halasi Miklós/Mykee író is jelen volt, bár vele most a beszélgetés kimaradt, de majd legközelebb. Illetve örömmel találkoztam volna Robin O’Wrightly írónővel is, de sajnos most erre sem volt lehetőségem. Összességében úgy gondolom, hogy remekül telt a nap. Rengeteg pozitív élménnyel gyarapodtam és őszintén mondva ez egy óriási löketet, erőt adott nekem arra, hogy igenis van értelme csinálnunk a blogot. Mert annyira jó látni azt, hogy az íróknak számít az olvasó véleménye és mosollyal az arcukon fogadják a jobbnál jobb ajánlókat a könyveikről. Elterveztem, hogy szeretnék a közeljövőben több könyves eseményen is részt venni, már csak reménykedek abban, hogy erre meglesz a lehetőségem és a helyzet is úgy hozza majd, hogy valóban ott lehetek ezeken. Szeretném megköszönni azoknak, akikkel találkoztam mind azt az élményt, amit okoztak és a mosolyt, amit az arcomra csaltak! Nélkülük nem zártam volna ennyire energikusan, szeretettel töltve ezt a napot! Illetve megköszönnöm barátnőmnek is, hogy elkísért és ott volt mellettem végig! Hiszen az, hogy a vizsgái között szakított rám egy kis időt az nagydolog szintén számomra!