Ajánló:

Elöljáróban annyit meg kell említenem, hogy sok helyen láttam dicséretet a könyvről.  A történet első felében óriási csalódottságot éreztem, nem éreztem a magaménak a művet, aztán történt egy fordulat és rögtön rabul ejtett a könyv. Kissé ellentétes érzéseim vannak, de mégis azt mondom, hogy örülök annak, hogy részese lehettem a történetnek. ,, Olyan mintha valaki fogna egy egeret vagy egy cickányt, majd betenné egy fémteknőbe, hogy megnézze, mihez fog kezdeni az állat. Először a teknő oldalába fog kapaszkodni, és körbe-körbe rohangál, hogy kiutat keressen. Pár nap után hozzászokik ahhoz, hogy a teknőben van, és még a közepére is be fog merészkedni, ha élelmet vagy vizet fog kapni, bár ez ellent mond a természetes ösztöneinek. Pár nappal később már akkor sem fog onnan kimászni, ha egy darab rongy vagy egy kötél segítségével megtehetné ezt. Továbbra is csak körbe-körbe fog szaladgálni, mert mást nem tud. Végül meghal.”

Történetünk Helenáról szól, a lápkirály lányáról. Apja, Jacob egy nárcisztikus személyiség, aki nem egy gyilkosságot elkövetett, gyermeket rabolt és még sok más bűnt követett el. A lány segítségével börtönbe kerül az apa, de aztán megszökik és kezdetét veszi a hajsza. A mű során megismerhetjük Helena múltját, illetve az anyjáét is. Bepillanthatunk mindenbe, amit talán nem is akartunk volna látni. Helena elmeséli nekünk az életét, amit a lápon élt. Megtudhatjuk, hogyan is viselkedett vele az apja és hogyan viszonyult hozzá az édesanyja. Sok fájdalmas, mély pillanatot élhetünk át közben, ami bizony kell ahhoz, hogy eljussunk a végkifejletig. A jelenben Helena az apja keresésére indul, hiszen ő az akit az apa mindenre megtanított és ő az akivel minden titkot megosztott. De még ő sincs mindenre felkészülve, őt is érheti meglepetés. Jacob most nem a lányán akar bosszút állni, hanem az unokáit akarja. Helena megtudja menteni a családját az apja elől? Az apja végez a lánnyal, a férjével és újra gyermekeket rabol majd? ,, Meg fogom találni apámat. El fogom kapni. Vissza fogom juttatni a börtönbe, és gondoskodni fogok arról, hogy mindenért megfizessen.” Megdöbbentő történet, tele lelki mélységekkel. Annyi minden történt Helenával gyermekkorában és mégis mennyire erős személyiség lett belőle. Szörnyű belegondolni olvasóként abba, hogy mennyi mindent megtanított neki az apja és mégis mennyire kegyetlenül bánt vele. A lány ennek ellenére szerette őt, felnézett rá. Elgondolkodtat engem az, hogy vajon mi történhetett a férfival ami miatt ilyen viselkedési norma alakult ki nála? Valamilyen sérelem biztosan érhette, ha ennyire lelketlenül és szívtelenül, zokszó nélkül rá lő a családjára, bántalmazza őket. Engem picit Rena Olsen: Egy szót se szólj! című könyvére emlékeztetett. Mert sajnos Helena is fiatal korában kissé tudatlan volt az élet dolgaival kapcsolatban. Nem látott mást a szülein kívül és nem tudott tapasztalatokat szerezni, igazi életet élni. Mindent jó dolognak hitt, amire az apja megtanította, pedig ez egyáltalán nem helytálló szerintem. Mikor kikerült az apja karmai közül, akkor sem tudott iskolába járni és annyi mindenről lemaradt, amiről mi mai emberek tudomást szereztünk. Mégis teljes értékű felnőtt lett. Bátor és erős nő! A könyv végén úgy éreztem imádtam azt amit kaptam a műtől! Ajánlom mindenkinek, ne tévesszen meg senkit a hallomás a történettel kapcsolatban. Az eleje lehet, hogy picit nehezen indul, de utána egyre nagyobbat fog ütni és egyszerűen nem fogja tudni letenni az ember! Picit úgy éreztem összetörtem, miután az utolsó lapokhoz értem. Helena egy csodálatos személyiség és mennyire fájhatott neki mindaz amin keresztül ment. Csodálom őt, és a tetteit is úgy szint! Néhol könnyeket csalt a szemembe, máskor megrettentett. ,, - Manadzsivin – suttogja a fülembe. Tisztelet. Életemben most hallom tőle másodjára ezt a szót. Eláraszt a béke érzése. Többé már nem vagyok apám árnyéka. Egyenlők vagyunk. Szabad vagyok.” Negatívként talán csupán annyit tudnék megemlíteni, hogy nekem talán picit jobban tetszett volna ha nem jelen és múlt szálak alapján halad a cselekmény, hanem kezdődik a múltban és a jelenben ér véget. De így is egy remek könyv, egy remek történet!

Fülszöveg:

Helena ​Pelletier végre olyan életet él, amilyet megérdemel. Egy szerető férj és két csodálatos kislány veszi körül, vállalkozása kitölti a napjait. Aztán a rádióadást megszakító rendkívüli hírek után rádöbben arra, hogy ostoba dolog volt azt hinni, hogy valaha is maga mögött hagyhatja élete legborzalmasabb időszakát. Helena ugyanis súlyos titkot rejteget: egy emberrablás eredményeként született meg. Anyját serdülőkorában rabolta el az apja, majd a michigani Felső-félsziget lápvidékén, egy isten háta mögötti kunyhóban tartotta fogságban, ahol nem volt áram, fűtés, folyó víz, sőt hármukon kívül egy teremtett lélek sem. Helena az elrablás utáni második évben született meg, és szeretett a természetben élni, ahol halakat fogott, vadászott, és tudta olvasni az állatok nyomait. Noha apját kiszámíthatatlan vérmérséklet és olykor kegyetlen viselkedés jellemezte, Helena még őt is szerette… amíg meg nem tanulta, pontosan meddig terjed az apja brutalitása. Több mint húsz évvel később Helena már olyan mélyre temette a múltját, hogy még a férje sem tudja az igazságot. Azonban az apja most megölt két őrt, megszökött a börtönből, és eltűnt a lápvidéken, amelyet mindenki másnál jobban ismer. A rendőrség hajtóvadászatot indít ellene, de Helena tudja, hogy esélyük sincs az apjával szemben. Tudja, hogy mindössze egyetlen ember van az egész világon, aki képes megtalálni a Lápkirálynak nevezett túlélőt, mert ő csak egy emberrel osztotta meg a tudását: a saját lányával. Kiadó: Agave Oldalak száma: 272 Kiadás éve: 2017