Azért szeretem kifejezetten a Pszichothriller könyveket, mert olyan istenesen arcul tud vágni, hogy érzed az arcodon az ütés nyomát. Ehhez persze egy jól megírt könyv kell, egy jó író, és egy jó történet! Sokszor félve kezdek bele hasonló könyvekbe, mivel eléggé triviális már a téma! Eltűnt, meglett, nem az akinek gondoltuk, stb stb. Nagyon vártam a Sister sister-t, a fülszöveg megfogott és már jó pár héttel ezelőtt előrendeltem, ettől függetlenül bennem volt a félsz, hogy újabb csalódás lesz. Ehhez képest egy nap kellett ahhoz hogy kiolvassam, nem kellett erőltetnem a könyvet, mert vitt magával. Az elején éreztem egy kis kapkodást az író részéről, de idővel rájöttem, hogy mit miért tett, miért így alakította az egész sztorit. Clare sok évvel ezelőtt elvesztette húgát, édesapja akitől gyermekként rettegett, egyszerűen fogta és elvitte magával (Alice-t), így ő és édesanyja kettesben maradtak. Sok éven keresztül keresték, édesanyja, Clare, barátok, de mindhiába. Clare felnőtt nőként, sikeres ügyvéd, egy szerető férjjel és két kislánnyal élnek együtt gyermekkori házukban, de mindig is felettük lebegett Alice hiánya, amivel anya és lánya nehezen birkózott meg. És egyszer csak levelet kapnak, amiben Alice tudatja velük, hogy apja meghalt és szeretné megismerni édesanyját és nővérét. Boldogan várják, hogy megismerhessék azt a nőt, akit 4 évesen elragadtak tőlük. És itt jönne képbe az amit az elején is említettem triviális eseményként, DE mégis volt egy jó adag fűszer ebben a történetben. Clare teljesen paranoiás lesz, Alice pedig egyre furcsábban viselkedik. Senki nem hisz a nőnek akit ezer éve ismernek, és ő maga is egyre jobban kételkedik épelméjűségén. Egyetlen barát marad aki Clare mellet áll, Tom, mindenben segít neki, amiben csak tud. Ahogy egyre mélyebben ássák bele magukat, úgy fordul ki mindenki önmagából. Clare teljesen megszállottja lesz annak, hogy a húga titkol előlük valamit, a férje már nem bízik benne, édesanyja is egyre jobban eltávolodik, és így kerül egyre közelebb a családhoz Alice. Mindent egy lapra tesz fel, és elutazik a húga szülővárosába, hogy ott találjon értelmet mindarra ami körülötte zajlik. A történet egyre szövevényesebb lesz, nem lehet tudni kiben lehet bízni, és kiben nem, nem tudhatjuk, hogy ez az egész kusza dolog nemcsak Clare fantazmagóriája. Ki hazudik? Ki az aki mentálisan zavart? Ki az akiben meglehet bízni? És végezetül amiért imádtam az egészet, Sue Fortin olyan pofonokat osztott ki a végén, hogy köpni nyelni nem tudtam. Egy lerágott csontból összerakott egy fordulatos, csavaros történetet. Végig fent tartva a figyelmet, generálja a feszültséget, és ezáltal válik a könyv letehetetlenné.