Ajánló:

Egy nagyon intelligens kis könyvecske ez, és érdekes témát boncolgat. Az emlékezetvesztés, vagy kihagyás szerintem olyan dolog, ami minden embert érdekel. Miért történik, mi váltja ki, hogyan is működik az agyunk ezen pontja, ami ezt a funkciót üzemelteti. Olvasás közben én is visszagondoltam régi emlékekre, barátokra, játékokra, és rá kellett jönnöm, hogy nagyon sok dologra nem emlékszem. Karácsony, születésnapok, iskolai fellépések, stb. Ez a téma annyira érdekelt, hogy miért is veszítünk az emlékeinkből, hogy a könyv elolvasása után bele is vetettem magam a neten fellelhető cikkekben. Számomra abszolút öt csillagos volt Tara Altebrando könyve, nehezen lehetett letenni, vagy félbehagyni, olvastatta magát, és végig izgalmas volt.

Ajánló:

Lehetőségem volt olvasni Ákosnak egy másik, régebben megjelent könyvét, aminek nagyon örülök. Az én tetszésem teljes mértékben elnyerte a történet. Nem a mindennapi, vagyis az általában megírt krimikhez hasonlít, ahol rendszerint valamilyen családtag esetleg barát áll a bonyodalmak mögött.

,, Az életben semmi nincs kőbe vésve. A választás, mint lehetőség mindig előttünk lebeg, csak rajtunk múlik, mihez kezdünk az idővel, amit kaptunk.”

Ajánló:

Nagyon szerettem volna ezt a könyvet elolvasni már egy ideje, mert még pár éve édesanyám is ajánlotta számomra. Most amikor itt volt a lehetőség, akkor pedig éltem vele és ennek nagyon örülök. Megértem, sőt átérzem azt, hogy anyukám miért ajánlotta akkor, hiszen ezt a könyvet az olvasás után már én is csak ajánlani tudom mindenkinek.

,, Az idegent egy gésa szép sminkje díszítette, ajkai bíborvörösen világítottak hófehér arcában, amely kétoldalt enyhén rózsaszínűre volt festve. A haját selyemvirágok és rizságacskák díszítették. Szokványos fekete kimonót viselt, rajta az okija jelével.”

Ajánló:

Ez a történet is egy óriási példa arra, hogy miért szeretem ezt a zsánert. Nagy szerepe van benne a romantikának és ez annyi szépséget hordoz magában. Szívem szerint tovább olvastam volna a művet, ha lett volna még pár száz oldal belőle. ,, - Ami nekem a legdrágább, az nem kerül pénzbe, mégis ezt adják a legnehezebben. Barátság? Védelem? Szerelem? Szédülten keresem a választ. - Mondd, mi az, és megkapod. A szemembe néz, és előrelép. Még egy lépés, aztán átfonja a derekamat. Arcát a mellkasomhoz szorítja, összesimulunk és nagyot sóhajt. Egy ölelés. Ez a legdrágább neki.”

Ajánló:

Elöljáróban annyit meg kell említenem, hogy sok helyen láttam dicséretet a könyvről.  A történet első felében óriási csalódottságot éreztem, nem éreztem a magaménak a művet, aztán történt egy fordulat és rögtön rabul ejtett a könyv. Kissé ellentétes érzéseim vannak, de mégis azt mondom, hogy örülök annak, hogy részese lehettem a történetnek. ,, Olyan mintha valaki fogna egy egeret vagy egy cickányt, majd betenné egy fémteknőbe, hogy megnézze, mihez fog kezdeni az állat. Először a teknő oldalába fog kapaszkodni, és körbe-körbe rohangál, hogy kiutat keressen. Pár nap után hozzászokik ahhoz, hogy a teknőben van, és még a közepére is be fog merészkedni, ha élelmet vagy vizet fog kapni, bár ez ellent mond a természetes ösztöneinek. Pár nappal később már akkor sem fog onnan kimászni, ha egy darab rongy vagy egy kötél segítségével megtehetné ezt. Továbbra is csak körbe-körbe fog szaladgálni, mert mást nem tud. Végül meghal.”