Ajánló:

Az Alexandra kiadó gondozásában egy olyan könyv került magyar fordításba, melynek nemcsak fülszövege, de a borítója is figyelemfelkeltő. A fülszöveg alapján már gondolhatjuk, hogy egy nem mindennapi történetnek leszünk tanúi és ez az olvasás során be is igazolódik. A borító szerintem tökéletesen leírja mindazt, amit a lapokba merülve átélhetünk.

,, Lányok, játékok, mérgek – a múlt ismétli önmagát, hullámokat vet, akár a víztározó felszíne.”

Ajánló:

Tetszett az író megoldása, hogy egy napba vegyíti a cselekményt, így folyamatos volt az akció, és nem volt üresjárat a történetben. A másik ami szintén ütött, mindamellett, hogy tele volt vérontással, nagy hangsúlyt fektetett az érzelmekre is, így kapva meg egy képet a gyilkosainkról. Nekem ez volt M.J. Arlidge második könyve amit olvastam, és lehet elfogult vagyok, mert látom több értékelésben is, hogy az olvasók szerint egyre laposabb a sorozat......hát nem tudom, szerintem egy olyan könyv ami folyamatosan pörög, ami megadja az érzelmi löketet, amitől megkapom a kellő feszültséget, nem lehet lapos. Nekem legalábbis nem volt az.

Ajánló:

Szeretném megköszönni az írónőnek, hogy lehetőséget adott számomra a története elolvasására. Egy olyan történet bugyraiba merülhettem, ahol rengeteg dolgot átélhettem és átérezhettem olvasóként. Végig úgy éreztem, mintha nem is külső szemlélőként lennék jelen, hanem szorosan Hannah mellett. A fülszöveg alapján elképzeltem egy történetet, de a lapok rengetegében valami sokkal nagyobb jelentőségű dolgot kaptam a műtől.

,,Mami a karjába zár, remegő ujjakkal simogatja a hajamat, és úgy becézget, mintha megint az az elveszett, védtelen kislány lennék, aki a szüleim halála után voltam. Talán az is vagyok. Semmi nem változott. Megint elvesztettem valakit. Leejtem a földre a csomagomat, és átölelem a vállát. Érzem, ahogy zokog a karjaim között. Én is megpróbálok sírni, de nem jönnek többé a könnyek. Kiégtem. Elpusztultam. Meghaltam.”

Ajánló:

Egy olyan írónak a könyvét tarthatom a kezemben, akinek az első általam elolvasott könyve is, Az oktalan filozófus  tanulságot hordoz magában. Nemcsak, hogy tanulságot mutat nekem olvasónak, miközben a történet bugyraiba mélyedek, de olyan belső erőket és érzelmeket szabadít fel bennem, melynek létéről előtte fogalmam sem volt.

,, Szégyelljük azt, amilyenek magunkban vagyunk, függetlenül mindattól, amit csinálunk vagy mutatunk. Félünk, hogy nem vagyunk elegek, s ezért öltünk fel szerepeket, álarcokat, és foggal-körömmel védelmezzük őket, hisz megvédenek a lényünk meztelenségétől, melyről tévesen azt gondoljuk, hogy nem elég.”