Nem volt szerencsém ezelőtt skandináv krimit olvasni, de eme mű befejeztével ezt egy óriási hibaként éltem meg. Szívesebben olvasom a romantikus-erotikus könyveket, de néha szükség van egy kis változatosságra. Úgy érzem ez volt az a történet, ami most egy kicsit felrázott és pár nap alatt annyira magához vonzott, hogy már most izgatottan várom a következő részét a sorozatnak. A mű olyan fordulatokat tartogat, amiket tátott szájjal fogunk figyelni majd. Megdöbbent, felkelti a figyelmed, ámulatba ejt.

,, Már levegőt venni is alig tudott, és éppen nyitotta volna a száját, hogy azt mondja, jaj, amikor ropogást hallott, és az apja arccal előre a földre zuhant. Mozdulatlanul feküdt. Amikor a lány felnézett, a sebhelyes férfi állt előtte. Mosolygott.”

Nem tekintem a történelmi regényeket a zsánereimnek, sőt.. Ennek ellenére kellemes csalódás volt az én szememben a mű, maga a történelmiség alapozta meg a történetet, de mégis sokszor csak egyfajta hátteret adott. Úgy éreztem az olvasás során, hogy a szívem nem egyszer szakadt darabokra és nem egyszer húzott mindenfelé. Talán mondhatnám azt is, hogy ehhez a regényhez acélszívre van szükség, hogy érzelmileg ne érinthesse meg az olvasót.

,, Hallod?
Csak hunyd le a szemed, és várj! Ha jól figyelsz, meg fogod hallani. Bárhol, bármikor, amikor csak szükséged van rá.
Ott szól a szívedben. A lelkedben visszhangzik. Soha nem némul el.
Akkor sem, ha én már nem leszek. Ezt soha ne feledd! Bízz bennem.
És bízz a hangban. Az élet hangjában.”

Az írónő már a Tripiconi sztori első részével elragadta a szívemet, ám ez a második rész esetében sokkal inkább izgalommá alakult. Köszönöm neki, hogy lehetőséget adott elolvasni és azt is, hogy átélhettem ezt az élményt. A mű befejeztével csak még inkább várakozhatok a következő adag után, de megéri! Mert ez az alkotás nemcsak magához vonz, de a teljes cselekménysorozat alatt fenntartja a figyelmem és mindig történik valami, ami még kalandosabbá, izgalmasabbá teszi a következő lépést.

,, Egy király, egy katona nem sír, nem gyászol, hanem harcol és túlél! Hányszor végigcsináltam már ezt a testvéreiddel, az én testvéreimmel, a szüleimmel, a barátaimmal…! Mit nem adnék érte, ha elfelejthetném az emléküket! Te szerencsés vagy, Daniel, miért nem érted meg? Neked küldetésed van most, arra összpontosíts!”

Egy olyan könyvet tarthattam a kezemben, mely reális cselekményekre épült. Vagy legalábbis egy olyan világba kalauzol minket, ahol két személy nézőpontjain keresztül megismerhetjük az életüket. Az életüket, melyek során olyan impulzusok, tettek zajlanak le, amik akár a mi környezetünkben is megtörténhetnek.
Szívbemarkoló, ám mégis csodás érzelmeket vált ki az olvasóból.

Egy nő és egy férfi szempontjából ismerhetünk meg egy szinte lehetetlennek tűnő szerelmet.
Történetünkben a két főszereplő találkozása csak pár pillanatig tart, szinte felejthető percek ezek. Vagy mégsem? A sors újra összehozhatja őket?

,, Tizennyolc évesen találkoztunk, de a sorsunk kissé kizökkent, ezért folyton hiányoztunk egymás életéből. Tudom, hogy ez giccsesen hangzik, de nem tudom másképp megfogalmazni. Csak azt tudom, hogy az elmúlt huszonnégy óra olyan volt, amilyennek az életünknek lennie kellene.”

Egyesével rántja le rólunk Diana Soto a bőrréteget és fedi fel a valóságot. Megdöbbentő volt szembesülni a ténnyel, hogy mennyire hozzánk nőtt már a technológia, mennyire nem tudunk meglenni nélküle. Elég egy áramszünet és a valóság csúf szörnyként tekint ránk.

Az internet, a közösségi oldalak elveszik tőlünk az életet.

Észre sem vesszük és már az enyészeté leszünk.