Pfliegel Dóra könyvébe egy gyönyörű, egyben igazságos történetet ismerhetünk meg. Ez a kétszáz oldalas alkotás egy nőben lezajlódó belső küzdelmet oszt meg velünk. Valóságos érzelmek, valóságos kérdések vetődnek fel. Elgondolkodtat, átértékelteti velünk a dolgokat, melyek egy párkapcsolattal összefüggésben merülhetnek fel.
Az írónő sajátos stílusban, élvezhetően és határozottan adja át nekünk a gondolatokat. A gondolatok, mely egy házasságban/kapcsolatban, válásban/szakításban előjönnek. Ez a mű mindenkinek szól, mert mindannyiunk átélt már egy ilyen helyzetet, még ha más formában, akkor is.

,, Ha a combok egymásba csúszva, az ágyékok egymással találkozva helyezkedtek el a takaró alatt, az maga volt a boldogság. Ha csak térdmagasságig kulcsolták össze a lábukat, tudták, hogy van egy kis feszültség, de megoldható a probléma. Ha csak a lábfejek simultak egymáshoz, a mellkasok izgatottan fel-le mozogtak a sötétben a takaró felett, érezték, össze kell kapniuk magukat. Ha nagyon figyeltek, hallhatták egymás szívverését, mint amolyan segélykiáltásokat.”

Ajánló:

Szokták mondani, hogy arról a könyvről a legnehezebb írni, ami nagyon tetszik az olvasónak. Na, most én is így vagyok az Aznap éjjel című könyvvel. Szó szerint aznap éjjel nem aludtam, egy fenékkel kiolvastam az elejétől a végéig. Igazából kellett egy kis idő, mire a gondolataimat össze tudtam szedni ezzel a regénnyel kapcsolatban. A legtökéletesebb szó: a megrázó. Eleinte talán vontatottnak tűnhet majd, de biztosíthatok mindenkit, érdemes kivárni. Minden oldalnak, minden szónak, minden pillanatnak jelentése van. Igazi lélektani pszichológiai thriller, amelynek megrázó momentumai belevésődtek a tudatomba és körbehálózták azt olyan módon, amit képtelen leszek elfelejteni. Nem tudnám kategóriára bontani, egyszerűen minden embernek ajánlom olvasásra a mondanivalója miatt, elgondolkodtató az összes szemszögből.

Megdöbbent, felkavar, magához láncol!
Leginkább ezekkel a szavakkal tudnám illetni Bettina regényét. Mert egy olyan világba kalauzol, ami elgondolkodtat, felbolygat, majd a mélybe dob. Az írónő csűri csavarja a szálakat és óriási fordulatokkal fűszerezte meg az egészet.

,, A múlt és a jövő összekeveredik a jelennel, mi pedig elfelejtünk emlékezni a fontos pillanatokra. Az első csókra, az első szerelemre, az első baráti ölelésre, az első csalódásra, egy jókor kimondott kedves szóra, egy mosolyra és egy boldog pillanatra. Miért? Miért von körbe mindent a feledés köde, ami számít?”

Ajánló:

Ez tipikusan az a könyv, amelynél ki kell várni, hogy az események beinduljanak, azonban amikor ez megtörténik, akkor hatalmasat robban. Mintha taposóaknákon lépkedtem volna, kezembe pedig kibiztosított gránát.

Személy szerint vissza kellett lapoznom, hogy biztosítsam magam arról, miszerint, amit olvasok, az valóban úgy van, ahogy elgondoltam. Megvezetett, megtévesztett, átvert - és ez az az élmény, amiért szeretek olvasni. Nem csak egyszer húzott csőbe ez a történet, hanem többszörösen is. Miután a végére értem, csak fogtam a fejem és pislogtam döbbenetemben. Igen, még mindig lehet újat írni, még mindig vannak olyan csavarok, amikre nem lehet számítani egy könyvben.

Az írónő sorozatának első regényét is nagyon szerettem. Mert nem egy tipikus, közhelyes világba kalauzolt el bennünket. Hanem egy olyan helyre, ahol érzelmi alapon teljes mértékben átélhetjük a történteket és a bőrünkön érezhetjük az összes cselekedetet, ami a műben zajlik.

,, - Vigyázz, mocskos leszel – figyelmeztetem.
Ártatlan, tágra nyílt szemmel néz rám.
- Néha szeretek mocskos lenni.
Aztán huncut vigyor terül szét az arcán.”

A könyv megrendelhető: itt.