Ajánló:

Nagyon vártam már Charlotte Link: Figyelő szemek című könyvét. Már maga a fülszövege kellően megfogott és felkeltette a figyelmem, kíváncsiságom. Beteg elmék, gyilkosság, nyomozás, csavaros megoldások.

Viszont azt kell, hogy írjam: eléggé vegyesek az érzéseim. Vannak benne felettébb izgalmas részek, amelyek felviszik a történetet, aztán, mint egy hullám, a következőben mintha kicsit kifújna és leeresztene. Ez az ingadozás talán annak is köszönhető, hogy több esetben olyan érzésem volt, mintha az írónő túl akarná írni a történetét. Felesleges köröket futott, amivel nem igazán lettünk előrébb, illetve nem adott a történethez semmit.

Első körben az Angyalkönny című könyvéről kérdeztem az írónőt. Honnan jött az ötlet, miből merítette az ihletet. Második körben pedig a most készülő könyve az Apró lábnyomok a homokban című thrillerről, amellyel nem kíméli az olvasót, ezáltal úgy döntöttem, én sem fogom kímélni a kérdéseimmel

Ajánló:

Darabjaimra hullottam. Fájdalmas, mégis csodálatos történet. Még most is nehezen térek magamhoz, össze kell szednem minden erőmet, hogy írni tudjak erről a könyvről, noha borzasztóan nehéz. A témája az önbántalmazás, mely korunk fiataljainak, több mint 50%-át érinti, és sok esetben erről senki nem tud, egészen addig amíg késő nem lesz. Minden egy apró vágással kezdődik. Egy vágással, amely eleinte kielégülést, pillanatnyi megkönnyebbülést nyújt. Ez olyan, mint a drog, az alkohol, vagy a cigaretta, függőséget okoz. Azok, akik soha nem tapasztaltak ilyet a környezetükben, meg sem érthetik, hogy ez mentális betegség, ami segítség nélkül végzetes lehet. Young Adult, de hiszem, hogy ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia kórtól függetlenül. Egyrészt, a jeleket észrevegyék, és segíteni tudjanak, másrészt, mert soha nem lehet tudni, mit hoz a jövő. Bármikor kerülhetünk ehhez hasonló helyzetbe.

Elsősorban szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy felajánlotta könyvét elolvasásra. Már olvastam régebben Ákostól, így volt egy kialakult kép bennem a legújabb művével kapcsolatban is. Úgy érzem ez lett az eddigi egyik legjobb könyve, ezért még inkább óriási hálával tartozom, amiért megosztotta velem ezt az élményt.
Fogalmam volt arról, hogy milyen stílust fogok lapról lapra átélni, de őszinte szívvel mondhatom, hogy annál is fantasztikusabb alkotás lett az olvasók elé tárva.

,, - Ártatlan emberek életével játszanak.
- Nincs győzelem kockázat és áldozatok nélkül.”

A mű befejeztével úgy éreztem fel kell dolgoznom mindazt, amit az írónő az olvasó elé tárt ebben a regényben. Már most úgy gondolom, hogy többször a kezembe fogom még venni, mert egyszerre elszomorító és reményt keltő ez a történet. Lefoglalta a gondolataim, rabul ejtette a szívemet és egy olyan kaput nyitott ki bennem, aminek a létezéséről sem tudtam eddig.

,, Ha az ember életben akar maradni, olykor kénytelen félretenni az elveit. A túlélési ösztön mindent felülír – ezt az elmúlt napokban nagyon is megtanultam.”