Ajánló:

Darabjaimra hullottam. Fájdalmas, mégis csodálatos történet. Még most is nehezen térek magamhoz, össze kell szednem minden erőmet, hogy írni tudjak erről a könyvről, noha borzasztóan nehéz. A témája az önbántalmazás, mely korunk fiataljainak, több mint 50%-át érinti, és sok esetben erről senki nem tud, egészen addig amíg késő nem lesz. Minden egy apró vágással kezdődik. Egy vágással, amely eleinte kielégülést, pillanatnyi megkönnyebbülést nyújt. Ez olyan, mint a drog, az alkohol, vagy a cigaretta, függőséget okoz. Azok, akik soha nem tapasztaltak ilyet a környezetükben, meg sem érthetik, hogy ez mentális betegség, ami segítség nélkül végzetes lehet. Young Adult, de hiszem, hogy ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia kórtól függetlenül. Egyrészt, a jeleket észrevegyék, és segíteni tudjanak, másrészt, mert soha nem lehet tudni, mit hoz a jövő. Bármikor kerülhetünk ehhez hasonló helyzetbe.

Történet:

Charlie tizennyolc éves fiatal lány, megjárta már a sötétséget, a poklot. Mindent, és mindenkit elveszített maga körül. Az édesapját, akire jó szívvel emlékszik vissza, akinek mindig megnyugtató volt a nevetése. A legjobb barátnőjét, Ellist, aki a legjobb pillanatban toppant az életébe. Az édesanyját, aki bár él, de bántalmazta testileg, és lelkileg is. Charlie mindezt nem bírja feldolgozni, önmagát hibáztatja. Már nem áll meg a vágásoknál. Többet akar. Mélyebbeket. Meg akar halni.

Az öngyilkossági kísérlet után bekerül egy intézetbe, ahol megtanítják túlélni,  mit tegyen, ha mélyebbre csúszik a saját világába. Nehezen, de egyre jobban lesz, újra beszél, kezd megnyílni Casper az orvos előtt, még ha nem is barátokat, de kedves embereket ismer meg. Aztán újra a feje tetejére áll a világa: nagymamája nem tudja tovább fizetni az intézetet, így a lánynak vissza kell mennie az anyjához. Emiatt elönti a rettegés  -szívesebben élne újra az utcán, ahogy az intézet előtt is. "Szerencséjére" az anyja közli vele, hogy nem fog menni az együttélés. Neki adja azt a pénzt, amit még Ellissel kerestek meg, és útjára engedi.

" Casper azt mondta: „Egyszerre csak egy dolgot csinálj! Tűzz célt magad elé! Csináld végig! Ha az egyik dologgal végeztél, kezdj bele valami másba!” Azt mondta, hogy kis dolgokkal kell kezdeni. "

Charlie elindul, hogy megkeresse az egyetlen embert aki iránt érez valamit, Mikey-t, a fiút a múltjából, amikor még mindannyian együtt voltak, Charlie, Ellis, DannyBoy, és Mikey. Pár hétig egyedül kell élnie abban a kis garázsban, ahol a fiú lakik, amíg haza nem tér egy turnéról, melyen segítőként dolgozik. A fiatal lány eleinte nem tudja mit csináljon, alszik eszik, és rajzol egész nap. A rajz az egyetlen, ami megnyugtatja, ami képes kontrollálni a félelmeit. Aztán Alice, a garázs tulajdonosa betoppan, és közli vele, hogy keressen munkát, mert hamarosan el kell hagynia a garázst.

Charlie egy kis kávézóban talál mosogatóként munkát. Tökéletesen megfelel számára, nem kell emberek között lennie, megmaradhat a háttérben. Bátran hordhat hosszú ujjú felsőt, és overált, hogy eltakarja a sebeit. Itt ismeri meg Riley-t, az alkoholista, lepukkant zenészt, aki a kávézó tulajdonosának a testvére. A kapcsolatuk nem éppen baráti, mégis van valami különleges köztük. Mintha mindketten ugyanabban a pokolban jártak volna, ami Charlieban empátiát ébreszt.

Sikerül egy egyszobás lakást kibérelnie, ahol szinte semmi sincs, még egy ágy sem. Charlie úgy érzi, végre van saját szobája, saját ajtaja, és saját kulcsa. Valami, ami csak az övé, és boldogsága még nagyobb lesz amikor váratlanul betoppan Mikey. Újra fellángolnak benne a régi érzések, szeretné, ha több lenne közte, és a fiú között, ám egy bulin szembesülnie kell a ténnyel, hogy Mikey-nak barátnője van. Minden csak egy dédelgetett illúzió volt, ami most darabjaira hullott. Vajon képes lesz újra talpra állni? Hisz az egyetlen ember is "elárulta" , akiben még hitt, aki eddig életben tartotta. Vagy újra az alkohol és az önvagdosás útjára lép, mely egy ördögi kör az életében?

" - Hát persze, hogy nem akarom, hogy meghalj! Soha nem akarom, hogy meghalj! A barátom vagy!"

Szenvedve imádtam ezt a történetet. Tudom, furán hangzik, de így van. Nehéz volt a lelkemnek, hisz végig ott motoszkált az elmémben, hogy " gyere itt vagyok, én segítek neked, bízhatsz bennem. " Dühös voltam a tehetetlenség miatt, hogy erre képtelen vagyok. Imádtam, mert olyan érzelmeket hozott elő belőlem, amit nem tudtam, hogy ott van bennem, és rávilágított, hogy, bár Charlien nem segíthetek, de másokon igen. Köszönöm Kathleen Glasgownak, a Girl in Pieces című könyv írójának.