Első körben az Angyalkönny című könyvéről kérdeztem az írónőt. Honnan jött az ötlet, miből merítette az ihletet. Második körben pedig a most készülő könyve az Apró lábnyomok a homokban című thrillerről, amellyel nem kíméli az olvasót, ezáltal úgy döntöttem, én sem fogom kímélni a kérdéseimmel

1, Mesélj kicsit magadról. Mivel foglalkozol, amikor nem írsz? Mi a hobbid?

Rögtön a legnehezebb kérdéssel kezdtél. :) Az igazság az, hogy a másik énemről, aki nem Anne, hanem Anikó névre hallgat, nem szeretek beszélni. Talán, mert az az énem még kicsit keresi önmagát az életben. Tudom, furcsán hangzik, de így van. Viszont most épp az új élet küszöbén állok, szóval bízom benne, hogy meglesz a helyes út azon az “oldalon” is.

Egy valami viszont mindkét énemre igaz, hogy édesanya. Anya, akinek a kisfia a legnagyobb boldogsága, aki egyben tartja az élet nehézségei ellenére is.

2, Mikor döntötted el, hogy írni szeretnél? Mi volt a kiváltó ok? 

11 éves korom óta írok. Pusztán szórakozásnak indult. Szerettem továbbfolytatni, bővíteni a kedvenc filmjeimet és sorozataimat. Idővel a hobbiból szenvedély lett, tele hullámvölgyekkel. Történetekből nem volt hiány, ellenben sosem volt elég kitartó. Az első ihlethiánynál feladtam.

Teltek az évek így. Idősebb lettem. Megváltoztam. Tanultam. S végül csak megszületett az első könyvem. 

3, Az írás megváltoztatta-e az életed? Ha igen, miben és hogyan?

Nem az írás, hanem a fiam születése. Ez is furcsán fog hangzani, de neki köszönhetem, hogy volt “seggem” az első könyvemhez. Ő tanított meg a kitartásra, a kemény küzdelemre és arra, hogy soha ne adjam fel. Na meg arra is, hogy napi 3-4 óra alvással is lehet létezni. :)

Nélküle talán sosem jutottam volna el idáig.

4, Az Angyalkönny egy krimi, ami a maffiára épül. Honnan jött az ötlet, hogy ezt a történetet írd meg? 

Egy furcsa, éjszakai álomból jött az ötlet, amelyben megjelent előttem Gabriel és Sarah karaktere. Tudtam, hogy Gabrielnek hatalma van, befolyásos, de azt még nem, hogy pontosan mi is ő. A folytatás már egy kora reggeli kutyasétáltatás alatt formálódott meg a fejemben, majd az írással egyidejűleg nőtte ki magát. Illetve 0-24-ben zaklattam ezzel a kisfiam édesapját, aki rengeteget segített az ötletelésben, a logikai hibák elkerülésében.

5, Azt tudni lehet, hogy trilógia és bőven lesznek meglepetések még benne, de mikorra várható a folytatás? 

Terveim szerint 2020-ban fog megjelenni a folytatás, amely a Mennydörgés címet kapta. A történet már a fejemben, sőt, kb. 15 oldal már meg is van belőle, de egy másik történet karakterei most hangosabban kiabálnak. Így most azt kell kiírnom előbb magamból.

6, A karaktereket kik személyesítették meg? Vagy mindenki fikció benne? Esetleg vannak olyan emberek a közeledben, akikről mintáztad? 

Neveket nem fogok elárulni, de igen, a karaktereim valós, általam ismert emberek jellemzőit is birtokolják. Ez néha nehezíti, néha megkönnyíti az írást. Na meg állítólag valahol én is ott vagyok a sorok között. Bár ebben én nem teljesen hiszek. 

Az Angyalkönny című könyvről itt olvashatjátok az ajánlót: Anne Priest: Angyalkönny

7, Ezzel be is fejezem az általános kérdések sorát és egy olyan irányba viszem, ami lehet nem lesz kellemes, de mindenképpen olyan téma, ami sok embert érdekel/érdekelni fog.

Jelen pillanatban egy nagyon kemény thriller könyvön dolgozol, aminek a címe: Apró lábnyomok a homokban. Anno ezt kis részletekben már megírtad novellában és már akkor is egy nagyon kegyetlen világot építettél fel benne. Honnan jött a téma? Valami újat akartál hozni az olvasóknak? Vagy egyszerűen ez benned volt? 

Az Apró lábnyomok a homokban c. történet alapötlete praktikus okból született: növelni szerettem volna az olvasótáboromat. Amikor megosztottam az első részletet, még fogalmam sem volt, hogy merre fog vinni a történet. Sőt, szinte a legvégéig rejtély volt előttem. Csak leültem vasárnaponként és írtam.

Majd valami olyan született belőle, ami nemcsak az olvasókat, de engem is megborzongatott. Mégis megszerették, és hétről-hétre követtek engem. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam.

De hogy honnan jött elő belőlem ez a sztori? Őszintén, nem is akarom tudni. 

Megkönnyebbültem, amikor befejeztem. Ám az olvasók követelték, hogy ne hagyjam ennyiben, hogy legyen belőle könyv. 

Hát, most itt tartunk...írom...

8, Milyen érzéseid vannak, amikor az Apró lábnyomok a homokban-t írod? Mit érzel magaddal kapcsolatban? 

Küzdök az írással. Nem a technikai részét illetően, hanem maguknak a gondolatoknak a papírra vetésével. Ott vannak bennem, sokszor mégsem megy.

Megrémiszt, hogy ez a történet megszületett a fejemben és félek. Félek belehelyezkedni a karaktereim helyzetébe, pedig máshogy nem megy. Csak sajnos, nem tudom kizárni, úgymond “kívülről szemlélni” az ő érzéseiket. Ilyenkor mindig felteszem magamnak a kérdést: miért? Miért született meg ez a történet a fejemben? Miért jönnek az ötletek? És egyáltalán miért kínzom magam ezzel?

Nem hiszek a véletlenekben. Biztos van oka ennek is. Talán, hogy kilépjek a komfort zónámból, hogy további tanulásra sarkaljon. Nem tudom. De várom már, hogy leüthessem az utolsó pontot.

9, Azon szerencsések köze tartozom, akik nyomon követhetik ennek a könyvnek a megszületését. Rengeteg olyan regénnyel  találkoztam már, ami nagyon kifacsart lelkileg.  Azt gondolom, hogy a tied több esetben is felülfogja múlni mindazt, amit eddig tapasztaltam. Nyilván sokan tudják, hogy barátnők vagyunk, de minden elfogultság nélkül írom azt, hogy az eddigi legbetegebb regényt tartom a kezembe. És még nincs vége.  Olvasása alatt sok esetben elgondolkodtam, hogy ehhez eléggé beteg elme kell. Neked mi erről a véleményed? Érzed magadban az éned sötét oldalát, amikor írod a fejezeteket? 

Szeretném hinni, hogy csak a fantáziámnak nincsenek határai, és így jutottam el idáig. Vagy ha már mégis én vagyok mögötte, akkor inkább a legmélyebb féleleim azok, amik múzsaként csókolták homlokon az írómat. 

Mondják is nagyok, hogy csak a legsötétebb titkaink, a legféltetebb vágyaink, illetve a legjobban rettegett félelmeink azok, amelyek igazi nyomot hagynak a papíron. Hiszen az írók nem sírnak, csak papíron véreznek...el...

S jó esetben, az olvasók velünk együtt “halnak meg” minden egyes bekezdéssel.

10, Ténylegesen azt gondolom, hogy ez a könyv egyszerre lesz gyűlölet és imádat tárgya. Én már most gyűlölöm, mégis ezzel együtt imádom azt, hogy olyat olvashatok, amit eddig sehol, illetve ami biztos, hogy egy olyan regény lesz, amit soha nem fogok elfelejteni. Nem félsz az emberek reakciójától? Abban is biztos vagyok, hogy sok thriller rajongó követelni fogja a folytatást. Tudom, hogy még az első sincs teljesen készen, de lehet számítani arra, hogy esetleg lesz folytatása? 

Dehogyisnem félek. Pontosan azért, mert sokan azonosítják az írót a könyvével. Biztos fognak érni támadások, főleg, hogy anya is vagyok. Nem hiszem, hogy ezekre fel lehet készülni.

Egy határozott talán a válaszom egy következő thrillerre. Mindenképp szeretném befejezni az arkangyal trilógiámat, illetve van még egy történet a tarsolyomban. Nem kevésbé lesz nehéz olvasmány, mint az Apró lábnyomok a homokban, viszont az nem az én elmém kreálmánya lesz. Igaz történetet fogok feldolgozni.

11, Mit üzennél az olvasóidnak és a leendő rajongóidnak? 

A már meglévő olvasóimnak, hogy ne utáljatok meg. :) Lássatok engem a sorokon túl.

Leendő rajongóknak pedig, nos, először is legyetek. Utána meg, hogy tartsatok ki mellettem és olvassatok.

12, Tegyél fel egy kérdést magadnak és azt válaszold is meg.

Nem lenne egyszerűbb abbahagyni az írást és csak olvasni?

Dehogyisnem. Sokkal idő- és költséghatékonyabb lenne, és tanulnom sem kellene annyit. De más szempontból sokkal szegényebb lennék. Na meg a fejem is szétrobbanna a karaktereim állandó kiabálásaitól. Így is, de akkor...

Köszönöm Anne Priestnek, hogy időt és energiát szakított rám és a kérdéseimre.