Csabai Márktól nem ez az első alkotás, amit elolvasok. Különböző vélemények fogalmazódtak meg bennem az eddigi könyvei elolvasása után, ez most sem történt másként. Az Egy csibész naplója volt az eddigi kedvencem az írótól, amit most sem sikerült túlszárnyalni. A magányos farkas egy újabb laza, könnyed, de mégis lenyűgöző alkotás Márk tollából. Imádtam, hogy esemény dús kalandot ismerhetünk meg Cecil életéből. Sokszor fejemet fogva nevettem, amit bevallok rég éreztem egy könyv kapcsán, így még nagyobb pozitívumként fogtam fel ezt az élményt.

,, Csak forgattam a töltényt az ujjaim közt, és egyre az orosz mondata járt a fejemben: ,, Nem szokásom visszakérni, amit adtam.” Tudtam, hogy ezt az ajándékot így vagy úgy, de vissza akarom adni neki.”

Első pillantásra a borító kialakított egyfajta képet bennem, mely részben stimmelt, másrészt viszont kellemes csalódást okozott. Nekem első olvasásra a fülszöveg egy kicsit azt sugallta, hogy már olvastam hasonlót és így egy kicsit féltem attól, hogy mi is vár rám ebben a regényben. Ennek ellenére izgatottan vetettem bele magam a könyv lapjainak mélyébe. De úgy érzem rosszul ítéltem elsőre, mert a Sors – Döntő kiemelkedik a hasonló témájú könyvek közül. Van benne valami plusz, ami különlegessé teszi, és amitől máris úgy éreztem olvasás közben, hogy nem feleslegen fecsérlem a perceim erre az alkotásra. Ez az érzés végig kísért a mű egészén és a befejeztével is megmaradt.

,, A talpra álláshoz először el kell esni, hagyni kell, hogy kijöjjön belőlünk a fájdalom, a keserűség, a düh, hogy aztán újra nekiindulhassunk. A múltból tanulva, azt hátrahagyva, nem feledve, de nem magunkkal cipelve.”

A Libri egy újabb kampányba kezdett, melynek céljául egy igazán szívet melengető és fontos dolgot tűztek ki. Nemsokára itt az évvége, a karácsony. Rengeteg gyerek él az országban, közülük számos fiatalnak nem adatik meg az, hogy ajándékról álmodozzon a szeretet ünnepén. Azonban most lehetőségünk adódik, hogy segíthessünk nekik könyvekkel, hiszen mindenki szeret kapni és mindenki megérdemli azt, hogy legalább ezen az egy napon kerülhessen valami a fa alá.
Te is szívesen segítenél eme jócselekedet véghez vitelében?

Minden gyereknek szüksége lenne arra, hogy megismerhesse a meséket. Legyenek azok régebbiek, modernebbek. Mindenkinek szüksége van arra, hogy hallhasson egy másik világról, egy kitalált életről. Az olvasás jó dolog, ám sok gyermeknek nincs mesekönyve, nem ismerheti meg a Walt Disney történeteket, Grimm meséket.
Téged is örömmel töltött el gyerekként, ha a szüleid, nagyszüleid olvastak neked, igaz? Segíts most másoknak is valóra váltani ezt az álmot!

Ha pár szóval kellene jellemeznem a regényt, akkor annyit tudnék mondani, hogy ’eszméletlenül jó’. Carrie Cooper neve már ismerős volt számomra, de a művei még nem. A Kétségekbe zárva volt az első alkotása, amit megismertem és most úgy érzem, hogy fogalmam nincs eddig hol rejtegette az írónő magát. Vagy egyáltalán miért nem olvastam tőle eddig? Mert ez óriási hiba volt. Bloggerektől, ismerősöktől hallottam számos pozitív véleményt és óriási örömként éltem meg azt, hogy most én is tanúja lehettem és saját magam élhettem át a Marionettjátszma első részét.
Rég nem élveztem ennyire egy könyvet, rég nem éreztem ezeket az érzéseket olvasás közben. Feltöltött, beszippantott és mintha több száz kilométer per órával száguldottam volna az utolsó oldalakig. Szinte gondolkodni se engedett a befejezte után, mert csak az járt a fejemben, hogy hogyan élem túl hónapokig a folytatás nélkül? Erre a kérdésre azóta sem találtam meg a választ.

,, - (..) Elegem van abból, hogy csak rohangálok a boldogságom után, de sosem érem utol. Te nem érezted még azt, hogy milyen jó lenne, ha végre vége lenne? Ha egyszerűen csak kilépnél ebből az egészből?”

A Jana Berzelius-sorozat első részét is volt szerencsém olvasni. Ahhoz a kötethez merő izgalommal fogtam hozzá és alig vártam, hogy a könyv rabja lehessek, ahogy ebben az esetben is. A Mementó egy igazi skandináv krimi volt, számomra ez volt az első könyv ebben a műfajban. Pár nap alatt teljesen felrázott, ennek ellenére az csak az előfutárra volt a második résznek, ami eme alkotás elolvasása után érezhetőbbé vált. Hogy miért?
Mert a Narcotica számos fordulatból állt és csak kapkodtam a fejem az oldalak között. Emelie Schepp olyan csavarokkal fűszerezte meg az egész regényt, amilyet talán még egyszer sem tapasztaltam eddig.
Kíváncsian várom a harmadik kötetet, ami még rengeteg kalandot tartogathat számunkra. Szinte eufórikus állapotba kerültem, mikor a lapok közé mélyedtem és magamon éreztem a főszereplő minden lélegzetvételét, döntését.
Ez az a könyv, amit csak ajánlani tudok mindenkinek és sarkallni arra, hogy megismerje Jana történetét.

,, A keze ökölbe szorult. Akkor, ott a kocsiban, hazafelé a nyaralóból, kilencévesen megtanulta, hogy nem lehet senkiben megbízni. Ha akar valamit, magának kell tennie róla. Senki nem intézi el helyette. Nem lehet semmit a véletlenre bízni.”

➡A könyvet megvásárolhatod a Bookline webshopjában ➡➡➡➡ Narcotica