Az író nevével volt szerencsém találkozni már, de ez volt az első műve, amit megismerhettem. Acsai Roland Facebook-oldalán keresett bloggereket, akik recenzióként elolvasnák a könyvet, jelentkeztem, s így tarthattam a kezemben egy példányt én is az alkotásából.

Bevallom kicsit kétkedve kezdtem neki, de ez csak saját magam hibájából kifolyólag. Mert a Csonthavazás egy olyan műfajt képvisel (fantasy), ami nem mondható az én zsáneremnek. Ám talán csak a határaim feszegetései miatt, vagy egyszerűen a kíváncsiságnak köszönhetően, de hamar belevetettem magam a lapokba és az utolsó oldalaknál tudatosult bennem, hogy már vége is van.
Bár ez a regény oldalszámából adódva nem mondható nagy dolognak, de számomra az volt. Mert szinte szárnyaltam olvasás közben és tökéletesen megragadta a figyelmem, egy számomra ismeretlen világba kalauzolt, ahonnan kellemes érzésekkel térhettem vissza.
Ez pedig csak az író érdeme!

,, Valamiféle apokalipszis történt, amit az emberiség szinte nem is vett észre. Nem a nap aludt ki, nem söpört végig a világon szökőár vagy éhínség. De Per tudta, hogy apokalipszis utáni időszakot élnek.
Talán nem a bolygó apokalipszise volt ez, csupán a léleké. Nem is egy léleké, soké, és ezek az apró, magányos és személyes apokalipszisek összeadódtak. Talán ezért hullott hó helyett csont az égből.”

Budai Lotti nevével már többször találkoztam, ám amikor olvastam arról milyen témában fog egy újabb sorozatot megalkotni, akkor lettem biztos abban, hogy eme kötetet nekem is el kell olvasnom. A japán világ megismerése az elmúlt időszakban valahogy kiemelt lett számomra, így a gésák életébe már volt szerencsém bepillantani Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai és Mineko Iwasaki – Rande Brown: A gésák gésája című könyveikben.

Az írónőnek köszönhetően bővültek az ismereteim a japán világgal kapcsolatban. A nyugati szerető című alkotás pedig egy káprázatos, szívet tépő történet bugyraiba lök minket. Sosem tudhatjuk mi vár még ránk, mert folyton folyvást olyan pillanatok következnek be a lapok mélyén, amik hol meglepnek, hol örömmel, míg máshol félelemmel töltenek el bennünket.

,, Minden nő megérdemli, hogy legalább egyszer átélje az igazi, mindent elsöprő szerelem beteljesülését. S ha ezt elszalasztja, örökre sajnálni fogja. Még akkor is, ha ily módon hatalmas veszteségtől menekül meg.. Van az a fájdalom, amire szükségünk van az életben.”

Az írónőnek a további műveit már volt szerencsém megismerni, így merő izgalommal vetettem bele magam ebbe a kiegészítő kötetbe, mely A változások kora című regényéhez kapcsolódik. Az előbb említett regény és a folytatása is elnyerte a tetszésem, megismertem az írónő stílusát belőlük, így szinte biztos voltam abban, hogy nem érhet meglepetés ezzel a novellával kapcsolatban sem.

Tévedtem! Tomcsik Nóra 136 oldalba olyan érzéseket és emocionális állapotokat sűrített össze, hogy óriási érzelmi-bombaként száguldott át az egész rajtam. A mostani lelkiállapotomnak szüksége volt erre a robbanásra, imádtam és annyira olvastam volna tovább!

,, A szerelem, mint mindig hangoztatta, a parasztok szeszélye, amivel az arisztokraták nem hagyják magukat megvezetni. Egyáltalán képesek voltak sokkal felelősségteljesebben dönteni a jövőjükről, amit mi sem bizonyított jobban, minthogy ők voltak a gazdagok, míg a parasztokról ugyanezt aligha lehetett elmondani. Mindezek fényében jobbnak látta felhívni lánya figyelmét a kötelességeire, és kellőképpen hatni a lelkiismeretére."

Mogyorósi Vivien neve ismeretlen volt számomra, amíg lehetőséget nem kaptam a regénye megismerésére. Azonban az írónőnek köszönhetően egy olyan élményt szereztem, melyre most óriási szükségem volt. A Miután meghaltatok nélkülem című mű olyan témát feszeget, melyről ritkán olvasni. Hiszen nem olvasunk gyakran egy olyan alkotást, melynek fő alapja a drog világából való kikászálódás. Vivien pedig pontosan egy olyan eseménysorozatot tolt a képembe, ami rengeteg tanulságot és számos reális cselekményt rejt magában.

Mert ez egy olyan könyv, ami a lelked legmélyebb sarkába hatol és darabokra szaggat.
Ahogy a lapokba mélyedünk, úgy ismerjük meg teljesen szereplőinket, főként Sev életét. Hiszen ő az, akinek túl kell élnie mindazt a tragédiát, amit a többiek halála okozott neki. Sevnek kell kitartónak, egy igazi túlélőnek lennie. Ám előfordul, hogy az ember szinte belebolondul azokba az érzésekbe, személyekbe, melyek egykor az életet jelentették a számára. Van olyan, hogy a múlt nem ereszti a karunkat, s megpecsételi a jelenünket.

,, Mert az élet kegyetlen. Megajándékoz, amitől kiváltságosnak érzed magadat, majd amilyen hirtelen érkezett a sorsfordító pillanat, olyan sebesen és irgalmatlanul szakadsz el tőle. Mintha soha nem is létezett volna. Az egyetlen nyom, ami az ellenkezőjét bizonyítja, az a lelkedben tátongó sötét üresség, mely idővel bekebelez. Emiatt fogod úgy érezni, hogy többé semminek nincs értelme.”

Legújabb interjúnkban az Elveszetten című erotikus-romantikus regény megalkotójával Christine Anne Colman-nal, azaz Kelemen Krisztinával ismerkedünk meg. A Romániában élő és tevékenykedő hölgyemény 2018. augusztusában adta ki legelső regényét, melynek folytatása is készülőben van már. 

Óriási lehetőség volt számomra, hogy megismerhettem az Elveszetten című mű történetét és belepillanthattam mindazon cselekménysorozatba, mely a lapok között bújik meg. Emellett pár üzenetváltás során is Krisztinát kicsit jobban megismerhettem, aki elbűvölő személyiség. Talán pont eme két tényező miatt döntöttem úgy, hogy szeretnék pár kérdést feltenni neki, amiből én is és mindenki más is megtudhat picit többet róla, az első könyvéről, a jövőbeli terveiről.