Acsai Roland: Csonthavazás
Az író nevével volt szerencsém találkozni már, de ez volt az első műve, amit megismerhettem. Acsai Roland Facebook-oldalán keresett bloggereket, akik recenzióként elolvasnák a könyvet, jelentkeztem, s így tarthattam a kezemben egy példányt én is az alkotásából.
Bevallom kicsit kétkedve kezdtem neki, de ez csak saját magam hibájából kifolyólag. Mert a Csonthavazás egy olyan műfajt képvisel (fantasy), ami nem mondható az én zsáneremnek. Ám talán csak a határaim feszegetései miatt, vagy egyszerűen a kíváncsiságnak köszönhetően, de hamar belevetettem magam a lapokba és az utolsó oldalaknál tudatosult bennem, hogy már vége is van.
Bár ez a regény oldalszámából adódva nem mondható nagy dolognak, de számomra az volt. Mert szinte szárnyaltam olvasás közben és tökéletesen megragadta a figyelmem, egy számomra ismeretlen világba kalauzolt, ahonnan kellemes érzésekkel térhettem vissza.
Ez pedig csak az író érdeme!
,, Valamiféle apokalipszis történt, amit az emberiség szinte nem is vett észre. Nem a nap aludt ki, nem söpört végig a világon szökőár vagy éhínség. De Per tudta, hogy apokalipszis utáni időszakot élnek.
Talán nem a bolygó apokalipszise volt ez, csupán a léleké. Nem is egy léleké, soké, és ezek az apró, magányos és személyes apokalipszisek összeadódtak. Talán ezért hullott hó helyett csont az égből.”
Egy kitalált világ, kitalált karaktereit ismerhetjük meg. Mégis ez a kitaláltság, annyira rabul ejtő volt, hogy szinte egynek éreztem magam az ott lakók közül.
Eme világban harc folyik az osztag és a szerzetesek között, mindkettő más elveket követ. Az egyik a csonthavazás mellett áll, a másik az igazi havazást szeretné visszakapni. Ütközik a két nézet, ahol csak egy győztes lehet.
Per az osztag tagja volt, ám meggondolta magát és végül a szerzetesek mellett szeretne állni. Első percben vét egy olyan hibát, mellyel az egyik csontangyalt darabokra zúzza, így fontos felvetődés lesz az, hogy vajon a szerzetesek megbocsátják ezt a bűnt neki és harcolhat-e az ő oldalukon.
,, Mintha a lelke már sokadik életét futotta volna különböző testekben. Mintha már túl sok összetört szívet, tönkrement kapcsolatot, halált és bukást látott volna – de ugyanennyi boldogságot, születést és szerelmet is.”
Per a főpapnő, Ethümia és Hanna oldalán hatalmas kalandokat él meg. Sokszor szinte az életükkel fizetnek, de minden követ megmozgatnak azért, hogy megtalálják a medált. Mivel azzal tudnák a harmadik, a legmagasabb rangú angyalt feltámasztani, aki végre véget vethetne a küzdelemnek.
Ez a regény tele volt fordulatokkal, kalandokra halmozódtak a kalandok, s mire épp felszusszanhattunk volna, akkor megint történt valami.
Pont ezért, csak ajánlani tudom azoknak, akik kedvelik ezt a műfajt és szeretnének egy újabb csodálatos élménnyel gazdagodni! Mert Acsai Roland olyan világba repít, ahol szinte a bőrödön érzed az eseményeket, s érzed a döntések súlyát te is!
,, A tudósok arra jutottak, hogy egy ismeretlen, viszonylag nagy termetű madárfajéi lehetnek. Egyes mendemondák szerint angyalcsontokról van szó: a védőangyalok, illetve az ellenfeleik, a bukott angyalok csontjairól, akik időtlen idők óta vívják csatáikat az égben, és hol ez a csapat kerekedik felül, hol amaz. Per meg tudta tippelni, hogy most éppen melyik áll győzelemre.”
Fülszöveg:
„Per kihajolt emeleti szobája ablakán. A párkányon megroppant valami a keze alatt. Felnézett az égre, és észrevette a fehéren hulló csontokat.”
Az elképzelt város elképzelt emberei nem tudják, miért hullanak csontok az égből, de egyesek azt rebesgetik, hogy az égben a jó és a rossz angyalok csatája zajlik, ami hatással van a város lakóinak – különösen Per, Ethümia és Hanna – életére.
Vagy talán fordítva? A földi harcok, tettek és döntések hatnak az égben zajló küzdelmekre?
Hamarosan kiderül.
„Valamiféle apokalipszis történt, amit az emberiség szinte nem is vett észre. Nem a nap aludt ki, nem söpört végig a világon szökőár, vagy éhínség. De Per tudta, hogy apokalipszis utáni időszakot élnek.
Talán nem a bolygó apokalipszise volt ez, csupán a léleké.
Nem is egy léleké, soké, és ezek az apró, magányos és személyes apokalipszisek összeadódtak.
Talán ezért hullott hó helyett csont az égből.”
