Courtney Cole regényei már első olvasásra is óriási hatással voltak rám. Mert az írónő olyan fogalmazást és stílust képvisel, ami lapról lapra egyre inkább olvastatja magát. Köszönettel tartozok a kiadónak, hogy lefordíttatta és megjelentette ezeket a műveket, reménykedek abban, hogy esetleg a sorozat további részeit is megismerhetjük majd.

A regényt itt szerezheted be a Libri vagy a Bookline webshopjában. 

A Mielőtt elbukunk című alkotás a Megtört lelkek sorozat harmadik része. Úgy vélem, hogy a három történet közül talán ezt éreztem leginkább a magaménak. Mert maga a világ és a karakterek is olyan valóságosan lettek megszemélyesítve, mintha a szereplőkkel együtt élnénk át az eseményeket.
Az elmúlt időszakban kicsit nehezebben megy az olvasás, mintha picit válságban lennék. Azonban eme regény olvasása közben úgy éreztem, hogy bármi lehetséges. Sziporkázva mélyedtem bele minden egyes alkalommal és óráról órára csak annyit láttam a könyvből, hogy egyre kevesebb olvasatlan oldal áll előttem.

,, (..) a legjobb dolgok az életbe megérik a legnagyobb kockázatot. A szerelem is egy ilyen dolog. Összetörheti a szívünket? Igen. De még mennyire. De gyakran, mielőtt elbukunk, szárnyalunk.”

Dominic és Jacey történetét meséli el ez az alkotás. Egy olyan történetet, ami rengeteg izgalmat tartogat számunkra, mert mindig történik valami, egy fordulat, ami felbolygat mindent.

Dominic egy híres színész, aki képtelen megszabadulni a múltjának démonaitól. Mert az tönkretette őt teljesen. Nem képes az együttlétre, így másként elégíti ki a saját és a másik fél vágyait.
Jacey múltja sem tökéletes, hiszen a férfiak terén sosem volt szerencséje. Mindig rosszkor és rossz emberbe szeretett bele. Ám ez egyszer túl nagy csapásként érte őt.

,, (..) a színlelés és a valóság között egyensúlyozunk. Vékony jégen járunk. A való életben, ha túl sokáig maradunk a jégen, végül beszakad alattunk.
És ha sor kerül erre, valaki megfullad.”

Sin buliján találkoznak, ahonnan az első közös útjuk a rendőrségre vezet. Drogbirtoklással gyanúsítják őket, emiatt közösségi munkára kényszerítik őket.
Mindkettejüknek Joe edzőtermében kell elvégezniük hétköznaponként, így ott is együtt lesznek.

Domnak első perctől kezdve szimpatikus a lány, mert annyira megnyerő és természetes külsővel rendelkezik. Ahogy egyre inkább megismeri a lányt, egyre tisztább lesz számára, hogy a nőnek csak még nagyobb szívfájdalmat okozna és ezt nem teheti meg vele.
Jacey látja a férfi bunkósága mögött az igazi arcát, s úgy érzi, hogy meg kellene próbálnia megmentenie Domot önmagától. Azonban ezzel vállalnia kellene a felelősséget a saját szívének összetiprására.

,, Az emberek csak emberek. És mindenkinek szüksége van másokra. És mindenki szenved, mindenkit kihasználnak. Túl kell tennünk rajta magunkat, és tovább kell lépnünk. Ha hagyod, hogy azok befolyásolják az életedet, akik bántottak, kihasználtak vagy felbosszantottak, akkor hagyod, hogy ők győzzenek (..).”

Jól érzik magukat egymás társaságában, mindketten tudják, hogy csak szórakozás ami közöttük van. Ámde minden megváltozik amikor mindkettejük számára nyilvánvalóvá válik, hogy ez sokkal több.
Jacey elhatározza, hogy megpróbálja szembesíteni Domot a múltjával. Ki az az Emma? S mi az a hatalmas szörnyűség a nővel kapcsolatban, ami elpusztította a férfit?

Dom egyre inkább kötődni kezd a nőhöz, annak ellenére, hogy így saját szörnyeivel is meg kell küzdenie. Meg akar nyílni a nő felé, bízni akar benne, de fél..
Van megoldás arra, hogy boldogok lehessenek egymás mellett? Hogyan reagálják le mindketten, ha kiderül a múlt démonai csupán átverték őket és számos dolog nem úgy történt, ahogy évekig benne éltek?

,, A puszta gondolat milliónyi érzést ébreszt bennem – amiket nem tudok megnevezni és feldolgozni –, a felszínre törnek, végigkúsznak a testemen, és a szívembe mélyesztik a karmaikat. Addig döfködnek, mígnem semmit sem érzek.
Ez történt velem. Ezért vagyok olyan üres.
Ezért nem érzek szart sem.”

A Mielőtt elbukunk egy letehetetlen, szívet taposó regény a szerelemről, a fájdalomról és a csalódásról. Szembeállít minket önmagunkkal egy tükör formában, s bebizonyítja számunkra, hogy el kell engednünk a múltunkat és a jövőnkre kell koncentrálnunk. Lehetőséget kell adnunk magunknak a boldogság megismerésére és befogadására. S hiába érezzük sokszor,hogy apró darabokban vagyunk, meg kell tanulnunk, hogy mindenhonnan fel kell tudnunk állni és összekaparva magunkat továbbállni.

Ajánlom mindazoknak, akik olvasták az írónő eddigi regényeit, hiszen kisebb részben összefüggnek a karakterek, események. Emellett nyugodt szívvel javaslom azoknak is, akik szeretik a romantikus történeteket. Mert ez kiemelkedik a tipikus love sztorik közül, sokkal többet nyújt, mint első pillantásra gondolnánk.

,, Érzem őt. Érzem a jelenlétét. Hallom a légzését, a mozdulatait. Érzem a kölnije illatát. Érzem őt. Hiába próbálom kizárni, van köztünk valami feszültség, és nem tudok úgy tenni, mintha nem lenne ott.”

Fülszöveg: 

Ha ​gyémántra vágysz, ne játssz tovább kavicsokkal

Egyetlen pillanat elég volt ahhoz, hogy Dominic Kinkaide világa összeomoljon. Az érettségi előtti estén történtek örökre megváltoztatták őt, amelyek miatt egy kemény és öntörvényű ember lett belőle – a világ szemében ugyan híres színész, valójában egy megtört lélek. A huszonnégy éves férfit már csak az foglalkoztatja, hogy az igazi arcát mások elől különféle álarcok mögé rejthesse.

Jacey Vincent huszonhárom évesen nem is sejti, milyen romboló hatással volt rá az apja érzéketlensége. Mindez élő bizonyítéka annak, hogy nemcsak egy pillanat tudja megtörni az embert, hanem a pillanatok hiánya is. Férfiak karjában keresi az elfogadást, hogy megtölthesse a szívét némi melegséggel. Ez a terv egészen jól működik, amíg meg nem ismerkedik Dominickel.

Amikor a megcsömörlött Dominic és a karakán Jacey találkozik, a férfi titkai és a nő gondjai a kölcsönös vonzalomból hamar vihart kavarnak. Vajon ebben a viharban egymásba kapaszkodnak, vagy elsodródnak egymástól?

(Libri, 424 oldal, 2018)

Mielőtt belekezdtem a könyv olvasásába, már akkor vívódtam azzal kapcsolatban, hogy megírjam-e a könyvhöz fűződő gondolataimat, élményeimet vagy pedig most hagyjam meg magamnak az érzéseket, amiket kiváltott belőlem ez a mű.
Kicsit nehezen jutottam arra az elhatározásra, hogy megosztom és leírom a véleményem. Ez nagyrészt amiatt alakult így bennem, mert annyira megosztott vélemények vannak a regénnyel kapcsolatban és úgy éreztem, hogy ezért talán el kellene nyomnom azt az ’énemet’, aki csak azért is elmondaná, amit gondol és ami benne van. De végül főként a barátnőm és egyben bloggertársam, Zsófi támogatásával döntöttem úgy, hogy kikerül ez az értékelés is.

,, Mint mikor egy hepehupás úton autózol, elveszíted az uralmat a kocsi felett, és épp csak egy kicsit, de letérsz az útról. A kerekek felvernek egy kis port, de még képes vagy visszarántani a kormányt. Mégsem számít, milyen erősen markolod, nem számít, mekkora erőfeszítéssel próbálod egyenesben tartani a kocsit, valami folyamatosan az út széle felé lökdös. Innentől kezdve alig van befolyásod bármire is. Egy idő után eleged lesz a hasztalan küzdelemből, túl fárasztó, és úgy döntesz, hagyod. Hagyod, hogy tragédia… vagy akármi… történjen.”

Nem ez az első alkalom, hogy belevetem magam a Tizenhárom okom volt című alkotás lapjai mélyén lapuló berkekbe. Már volt szerencsém egyszer elolvasni, de azt hiszem akkor még sokkal kevésbé fogtam fel mindazt, ami az író sugallni és üzenni akar az olvasónak.
Azzal az érzéssel kezdtem bele, hogy tudom mi lesz benne és felkészültem arra, hogy mire számíthatok. De úgy vélem, hogy arra az érzelembombára nem voltam eléggé ráhangolódva, amit tartogatott nekem. A szavak rengetegében többször összeszorult a torkom és visszafojtottam a könnyeim.

Clay Jensen szemén keresztül végig követhetjük, hogy hogyan ismeri meg azt a tizenhárom okot, amiért egy lány öngyilkos lett. Hannah Baker kazettákat hagyott maga után, amire felvette, hogy kik és milyen módon járultak hozzá ahhoz, hogy ő ezt a döntést meghozza.
Clay érzelmileg összezavarodik, összeomlik. Hannah az a lány volt, akit kezdetben távolról figyelt és félt közeledni felé, ám amikor megtörtént akkor már késő volt. Pedig ő úgy érzi segíthetett volna a lánynak és talán megmenthette volna. Talán még most is élne, de már csak a hangja marad meg Claynek. Hannah hangja, ami összefacsarja a szívét és könnyeket kelt benne.

,, Szeretnék összeomlani. El akarok esni a járdán, pont ott, ahol vagyok, és a borostyán közé vonszolni magam.”

A tizenhárom név, tizenhárom személy története olyan gondolatokat ébresztenek bennünk, amik a mi mindennapjainkban is megtalálhatóak. Jay Asher arra akarja felhívni a figyelmet, hogy gondolkodjunk, mielőtt cselekszünk. Mert igen is számos következménye lehet és lesz is a döntéseinknek, tetteinknek, az pedig a mi felelősségünk, hogy másra ezek milyen hatással vannak. Számba kellene vennünk a másik embert is és nem csak átgázolni más lelkén, mert olyan sebeket okozhatunk neki, ami talán sosem fog begyógyulni.

,, (..) mert a szívem és a bizalmam pont összeomlóban volt. És ettől az összeomlástól a mellkasomban légüres tér keletkezett. Mintha az összes ideg elsorvadna a testemben, és belerántanának az ürességbe. Aztán eltűnnék.”

Hannah okai között jelentős szerepet kapott a pletykálkodás, más elleni erőszakos/meggondolatlan tettek, saját bőrünk mentése más életével szemben. Ezek mind olyan dolgok, amik hatalmas károkat okozhatnak az embernek mind fizikai és mind szellemi értelemben. Talán emiatt lesz depressziós valaki, talán emiatt elveszti valaki a párját vagy bármi hasonló, mérvadó esemény bekövetkezhet.
Ez a történet egy példa. Megmutatja nekünk azt, hogy számunkra kevésbé jelentős dolgok, másokra nagy hatással lehetnek. Szembeállít minket önmagunkkal és a tetteinkkel. Tükröt mutat nekünk, hogy mire kellene vigyáznunk és mire kéne odafigyelnünk a mindennapjaink során.

Sok helyen olvastam azt az interneten, hogy azok az indokok semmitmondóak és a mai világban mennyien követnék ezt a példát, ha hasonló okok miatt eldobnánk az életet magunktól. Én úgy gondolom, hogy ennek a történetnek leginkább figyelemfelhívó üzenete van. Vegyük észre a körülöttünk levő jeleket, s talán megállíthatunk valakit, aki el akarja dobni az életet magától. Talán mi leszünk az egyetlenek, akik nyomhatunk egy STOP-ot és megmenthetjük őt saját magától.

,, Azt akarták megtanítani nekünk, hogy mit jelent x a píhez viszonyítva, ahelyett, hogy segítettek volna, hogy jobban megértsük magunkat és egymást. Azt akarták, hogy tudjuk, mikor írták alá a Magna Chartát – akármi is volt az -, de azt nem, hogy megbeszéljük a születésszabályozást.”

A közvetlen környezetemben nem éltem át, hogy milyen érzés lehet, ha egy barátom vagy egy családtagom, vagy akár csak egy szomszédom a halál mellett dönt. De biztos vagyok abban, hogy borzalmas lehet a személy közelében élőknek és talán egy ilyen esemény az egész életünket végig kísérheti.
Úgy érzem, hogy nekünk embereknek oda kell figyelnünk és tennünk kell azért, hogy más ne érezze magát egyedül és a halál gondolata még a fejében sem forduljon meg. Mert képesek vagyunk rá! Képesek vagyunk érezni és gondolkodni, csak sokszor elfelejtjük mindezt. Elfelejtjük, hogy egy-egy rossz állomás az életünkben nem jelenti a véget, csupán azt jelenti, hogy elég erősek vagyunk harcolni és küzdenünk kell önmagunkért és a boldogságunkért.

Nem mellesleg a regény szempontjából az ötlet nekem nagyon tetszett, mármint maga a felépítés és ez a kazettás dolog. Nem olvastam még hasonló történetet, de szerintem ez egy olyan újítás volt, ami megérdemel még egy plusz pontot.
Szerintem egyáltalán nem volt hétköznapi és másoknak is ajánlanám, hogy ismerjék meg!

,, Arra van szükségem, hogy megálljon. (..) Minden. Az emberek. Az élet.”

Fülszöveg:

Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP. 
Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat. 
Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, …ha megnyomod a PLAY-t.

Clay Jensen semmit sem akar tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt – gondolta –, magával kellett volna vinnie a titkát. 
Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ő neve is elhangzik a kazettán és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért. 
Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat… 
…és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét.

„Lenyűgöző első regény. Jay Asher olyan őszintén és keresetlenül meséli el a történetét, hogy a tragédiát megrázkódtatóan valódiként éljük át.” 
– Gordon Korman

„Okos, eredeti ötlet, erős hang, tökéletes adagolás. Olyan, amit nem tudsz letenni. Jay Asher kitűnő történetmesélő.” 
– Chris Crutcher

(Könyvmolyképző Kiadó, 264 oldal, 2017)

Azt hiszem minden Harry Potter rajongó elmondhatja magáról azt, amikor a Halál ereklyéi című könyv megjelent, akkor egy korszak lezárult. Sokan, mint ahogy én is, szerettük volna, ha az írónő az idők végezetéig ontja magából ezeket a könyveket. Aztán eljött az a pillanat, amikor végre új kötetek jelentek meg. Mint például a Bogard Bard meséi, ami erősen kapcsolódik a jól ismert Harry Potter világhoz, vagy éppen a Mágia története és még sorolhatnám. Ezek egytől egyig kötelező kötetek egy olyan fanatikus rajongónak, mint amilyen én is vagyok. Ám elkövettem azt a hibát, hogy nem figyeltem kellően és majdnem lemaradtam a Legendás állatok és megfigyelésük című könyvről. Amikor a kezembe fogtam és belelapoztam, kicsit megijedtem. Forgatókönyv. Nem igazán tudtam elképzelni, hogyan tudnám megszokni ezt a fajta szöveget, illetve párbeszédeket. Kíváncsiságból belelapoztam, majd azt vettem észre, hogy már szinte a végén vagyok. Fel sem tűnt, hogy ennyi idő eltelt. Ezek után bátran ajánlom mindenkinek, mert garantáltan hozzá lehet szokni, sőt egy idő után fel sem tűnik a változás.

Természetesen a boldogságom fokozódik azáltal, hogy már a második rész a Legendás állatok: Grindelwald bűntettei is a kezemben van.

Kevesebb skandináv krimit olvasok, mint amennyit kellene. Valami oknál fogva ritkábban akadnak a kezembe, vagy talán kevesebb reklámot látok róluk. Azonban, amikor rábukkanok, olyankor szívesen merülök el a változatosabb krimi világába, mint ahogy azt az angol, vagy amerikai típusúaknál megszokhattam. A nevekkel ugyan még hadilábon álok, számomra nehezebb kitalálni, hogy éppen nő az illető, akiről olvasok, vagy férfi. Nyilván ez csak szőrszálhasogatás, hisz alapjaiban egy skandináv krimi mindig egy kis pluszt ad, a már adott olvasmányaimhoz. Tetszetősen és szemléletesen írja le a tájakat, a szereplőket, ami nálam külön pont, így sokkal könnyebben tudom beleélni magam az adott személyiségbe, környezetbe. Nem volt ez máshogy Jussi Adler-Olsen: Nyomtalanul című könyvével sem. Jó volt kiszakítanom magam a már megszokott tömeg krimik közül. Jussi Adler-Olsen Q ügyosztály sorozatának első részével pedig kedvet kaptam, hogy a többi részt is elolvassam.

Az író neve már hosszabb ideje ismert volt számomra, ám egyenlőre még egy regényt sem olvastam tőle. Azonban a bloggertársam, Zsófi már megismerte az általa megalkotott egyik művet, a Krisztint, amiről pozitív véleménye volt. Emiatt én is hatalmas lelkesedéssel kezdtem bele ebbe az alkotásba, illetve előtte már egy-egy kisebb részletet is elcsíptem az interneten, ami szintén megemelte a kíváncsiságom a Házinyuszi iránt.
Köszönöm a lehetőséget Mike Mendersnek az elolvasásra!

Bővebb információt akár itt is olvashatsz!

,, A pezsgő ünneplésre való, a bor romantikához, a vodka sírni, a whiskey feledni, a sör pedig merengeni, baráti beszélgetésekhez.”

A Házinyuszi a Hangulatkeringő sorozat első része, mely számos perzselően erotikus és epekedéssel teli pillanatot és alkalmat tár fel előttünk. Ez a történet egy reális világba kalauzol el bennünket, ahol megismerkedhetünk a szenvedéllyel, az érzékiséggel.

Főszereplőnk Hank, aki egyáltalán nem veti meg a nőket, sőt.. Szeret testi kontaktust létesíteni és az ezzel kapcsolatos velejárókat. Egy igazán kívánatos testrész fokozott megfigyelése, megbámulása igazán nem probléma számára.. Ám hogyan viseli ezt, ha az egyik munkatársnője az, aki igazán felkorbácsolja a vágyait?

,, Felkavart ez a játék, nem értettem, hogyan tud ez a nő ennyire érdektelenül, semlegesen viselkedni. Misty tényleg nagyon profi volt. Nekem ugyanezt a kiszámíthatatlan passzivitást kellene megtanulnom tőle. Egy olyan viselkedést, ami akár egy titkos életet is képes lenne elfedni. Megnyaltam a szám: ez izgalmasabbnak tűnik, mint képzeltem.”

Misty egy fekete hajú, szinte tökéletes idomokkal megáldott nő. Magabiztos, határozott, több arcú démon, aki pontosan tudja, hogy hogyan csavarjon mindenkit az ujja köré és mivel őrjítse meg a másik nemet.
Szereti, ha a kezében van az irányítás, ám megesik, hogy néha szükségeltetik az alárendelt szerep megismerése is számára.

A két fél egymásba gabalyodik, kalandként fogják fel az egészet.
Élvezik azt, hogy játszanak egymással. Különböző helyzetekben, többféle helyen, számos intim pillanatot megélve. Irodában, bárban, mellékhelyiségben, szobában.. Legyen az a munkahelyen, a swinger klubban vagy akár egy idegen városban.

,, – Nézd csak! Fordulj felém! Itt a szemem, nem veszett el – mutogattam magam felé.
– Pedig majd kiesik, állandóan kocsányon lóg!
– Persze, mert Miss Erkölcs olyan ruhákban lejt előttem, hogy mindig a porban kell keresni a szemgolyóimat.
– Hát jó! Akkor ezután csadorban járok! Ha ez kell neked! – vonta meg a vállát.”

Felfedeztetik velünk az érzékeinket, keringőre hívnak bennünket is. Sokszor érezteti velünk Misty, hogy ő csak játszik Hankkal. Ám mindketten ugyanannyira élvezik, a kettejük titkos kapcsolatát, ami számtalan pillanatban egymás testének megismerésére sarkallja őket.

De vajon ha Démonka csak játszik, akkor miért féltékeny Giselle-re? Miért akarja, hogy csak vele foglalkozzon a férfi?
Macska-egér játék, amit az író izgalmas percekkel és kéjes cselekedetekkel tűzdelt tele. Mike Menders pontosan annyi erotikát vitt ebbe a regénybe, amit még elbír.. Sőt talán egy picit többet is, de ezzel csak még inkább megdöbbent minket néhány alkalommal.

,, A mozdulat gyors volt és hirtelen: Misty felnyögött, szinte hörgött az élvezettől. Ilyen hangot sosem hallottam tőle, a hátam is libabőrös lett. De ez a kéj és az öröm felszakadt sóhaja volt.”

Rengeteg erotikus történetet olvastam már, ám a Házinyuszi különleges volt. Volt benne valami, ami a lapok elé szögezett és nem engedte, hogy elszakadjak a mi vadóc párunk életéből.
Az pedig szintén a könyv mellett szól, hogy a történet befejeztével vagy akár egyes oldalaknál beleolvashatunk a kimaradt részekbe. Szerintem ez csak még különlegesebbé tette ezt a művet.

Úgy vélem, hogy ez egy olyan regény, ami bizony tele van felnőtt tartalommal a szó szoros értelmében, sőt.. swinger, BDSM. Azoknak a könyvmolyoknak kötelező, akik szeretik az erotikát és egy igazán vad, nyers, de mégis felfokozottan érzelmes történetet szeretnének megismerni. Mike Menders nem finomkodik és olyan forró és tüzes pillanatokba sodor minket, hogy sokszor csak magunkba isszuk a szavakat és a történteket!

,, Ez a laza nemtörődömsége bombát robbantott bennem: egyszerre rohant meg a féltékenység, a vágy, az erkölcs és a szenvedély. Mindez egybe sűrítve a nadrágomban keményedett ki, ami azt a gondolatot sugározta az agyamba: „Teperd le! Most! Te megteheted! Aki így játszik a férfiakkal, az kemény büntetést és méltó elismerést érdemel!””

Fülszöveg:

Milyen egy jó játékos? Bevállalós, merész, kalandvágyó, és cseppet sem szégyellős. Misty, a cég üdvöskéje pont nekem való. Kellően szemtelen, hogy bármikor elkapjam egy menetre. Vagy többre. Munkaidőben vagy azon kívül, és még a swingertől sem fél. Egy valódi házinyuszi. 

A kapcsolatunk titkos, senki sem tud rólunk a cégnél. Pedig nekünk több kell: korlátok nélküli, féktelen szenvedély! 

Hank vagyok. Ez az én történetem.

(Magánkiadás, 392 oldal, 2019)