Ajánló:

Cara Hunter az Egy közeli ismerős című könyvével valószínűleg berobban a köztudatba. Manapság nem egyszerű már egyre újabb és újabb történetekkel előállni, ami teljes egészében leköti az olvasó figyelmét. Az írónőnek sikerült végig feszültségben tartania, az orrom előtt húzta folyamatosan azt a bizonyos mézes madzagot, mégsem sikerült rájönnöm a csattanóra.

Gondos tervezés, megfelelő szerkesztése egy olyan történetnek, amely bemutatja, milyen egy család, ahol nem létezik igazi szeretet és minden csak és kizárólag a külsőségekről szól. A krimi és a nyomozás mellett leginkább ez jellemzi a legfőbb szálat, ez adja meg az igazi fűszert a regénynek.

A legzseniálisabb napló, ami valaha a kezembe került. Olvass be másoknak, add ki a dühöd, hogy a napod szebben és nyugodtabban folytatódjon.

Szkeptikus voltam, ezt el kell ismernem. Viszont abban a pillanatban, amikor leírtam az első pár soromat a naplóba, már mosolyogtam, aztán már nevettem. Írás közben jöttem rá, hogy ez valójában mennyire mulatságos: bizonyos bosszantó dolgok, amik minden nap előfordulnak az életünkben, leírva és bővebben kifejtve már roppant szórakoztató tud lenni. Sokan mondják azt, hogy a negatív dolgokkal nem kell foglalkozni, el kell engedni őket. Ezzel én is így vagyok, ám nem tagadhatom, hogy voltak/vannak/lesznek olyan sérelmek az életemben, amit nem tudok egy csettintésre elengedni. Bizonyított tény, ha az ember kiírja magából, akkor megkönnyebbül. Viszont vannak azok a lusta típusú emberek, mint én, akik soha nem érezték azt a késztetést, hogy naplóírásba kezdjenek. A Nagy sérelmeink kiskönyve tökéletes a hozzám hasonló lusta embernek. Ráadásul, olyan frappánsan adja meg az adott bejegyzések címeit, hogy már a kezdéskor mosolyognom kell.

A történet megalkotójának neve nem igazán volt ismert számomra, ám egy kedves írónő-barátom felhívta a figyelmem az akkor nemsokára megjelenő könyvére. S mivel pozitív véleménye volt neki is A zodiákus lány-ról, így hatalmas öröm volt nekem, hogy recenziós példányként én is megismerhettem ezt a regényt!

Általában szerzők esetén már az első könyvük megjelenésekor érezhetjük azt, hogy lesz-e jövője az írás területén vagy pedig nem igazán ezen a vonalon kellene bontogatni a szárnyait. Nos, én úgy érzem, hogy Balogh W. Orsolya elkapta a fonalat és valami ütőset kihozhat abból, amibe belekezdett, és ami még benne rejlik. 

,, A szíven ütött sebeket nem lehet begyógyítani, de amit a büszkeségen ejtenek, azt igen.”

Személy szerint megosztott véleménnyel vagyok az asztrológia világával kapcsolatban. Ha mondhatom ezt, részben hiszek benne, másrészt nem. Ennek ellenére izgatottan vetettem bele magam a lapok rengetegébe és repdesve vártam, hogy miként és hogyan jelenik meg az írónő könyvében ez a téma.
Szerintem tökéletesen megoldotta, hiszen az egyes csillagjegyek közötti különbséget észlelhettük, feltűntek a köztük levő jellemzők mássága. S szerintem pont ez volt a lényeg, hogy olvasás közben feltűnjön az egyes személyek jellegzetessége mind a szexuális élet, mind a viselkedés terén. Nekem ez átjött, így pozitív élményként könyveltem el magamban A zodiákus lány történetét.

,, (..) háborúban álltam magammal a meglévő és hiányos érzelmeim miatt.”

Minden egyes csillagjegy egy-egy külön részt ölel fel.
Az első részben a Kos jegyű Shane-t ismerjük meg, akivel főszereplőnk a gyermekkorát töltötte. Ők ketten és Isis unokatestvére, Eloise közel kerülnek egymáshoz. Ám rengeteg dolog változni kezd, amikor kiderül Eloise nem jó szándékból barátkozik, inkább irigységből és önzőségből.
Isis úgy érzi Shane élete férfija, azonban a gyerekkori ábrándjaink ritkán valósulnak meg. Így talán nem titok, hogy végül nem lelnek boldogságra egymás karjaiban. Az sokkal inkább kérdéses, hogy vajon mi az a tett, állapot, ami képes éket verni közéjük? Milyen tapasztalatokkal gyarapszik főhősnőnk?

,, Olyan, mint mikor álmodom, csak nem kell hozzá elaludnom. Néha repülök, és olyan tájakat látok, amilyeneket eddig csak a mesékben láttam! Tündéreket is látok, akik ilyenkor odajönnek, és megcirógatnak. Annyira szépek, hogy azt elmondani nem tudom, csak ha a saját szemeddel látod!”

A második részben Seth tűnik fel, akivel Isis az egyetemen szerez ismertséget. Első találkozáskor Szerencsefiúnak hívja, hiszen varázslattal szerez az automatából kávét neki. Azonban ezt követte egy újabb alkalom, ahol a randinak muszáj volt felvetődnie kérdésként.
Isis állatorvosi pályára készül, melybe számos bepillantást nyerhetünk.
Azonban ez a kapcsolat sem bizonyul örökkévalónak, ám Isis döntése a kettejük kapcsolatával összefüggésben a tanulmányai végeztével még számomra is meglepő volt.

,, Hiszen annyiszor hallottam már boldog házaspárokról, akik az iskolai éveik alatt jöttek össze, és öregkorukig kitartottak egymás mellett. Lehetek vajon ennyire szerencsés, hogy már az első egyetemi évben megtaláltam a nagy szerelmet, akivel leélhetem az életem?”

A harmadik részben főszereplőnk egy állatklinikán helyezkedik el, ahol egyre közelebbi viszonyt kezd ápolni Quentin-nel, aki az ottani állatorvos és egyben a főnöke is. A férfi nős, azonban nem veti meg az erotikus, sokszor már szadomazora emlékeztető játékokat. Mely iránti lelkesedését és vágyait asszisztensével örömködve osztja meg. Ám Isis életében is eljön az a pont, ami számára is sok és akkor muszáj kimondania a NEM-et. Bár sajnos ebben az esetben az állatorvosi álmaival szembe kell szállnia részben, hiszen az a férfi bármire képes. De főhősnőnk nem ijed meg a kialakult helyzettől és határozottan tanítja móresre a férfit.

,, Egyszerűen a rabja lettem, függővé tett. Akarom, hogy kihasználjon, hogy rám parancsoljon. Olyankor biztonságban érzem magam, megnyugszom, és nem kell gondolkodnom, csak tennem, amire utasít. Annyira sötét az egész, de pont ez a sötétség vonz benne, amiben időről időre elveszek, nincs „én”, nincs önkontroll, csak az, hogy elvesztem, és nincs mit veszítenem.”

A regényben szereplő utolsó rész hatalmas megdöbbenéssel és merő letaglózottsággal zárul. Azonban ehhez meg kell ismernünk a Rák jegyű Lev-et. Isis megnyitja saját állatorvosi magánrendelőjét, ahol összetalálkozik a férfival. Első pillantásra szimpatikusnak tűnik neki, azonban a kapcsolatuk közelebbi megismerése csak idővel érkezik meg. Isis boldognak érzi magát, amíg szörnyű hír nem éri, ami miatt lelkiismeretfurdalás és szomorúság vesz erőt rajta.. De nincs sok ideje sajnálkozni, mert az utolsó lapok szótömegében olyan nem várt fordulat alakul ki, amely teljes mértékben felborzolja az olvasó kedélyeit.

,, Valósággal kirobbant belőlem az érzés, ahogy a bomba az egekbe röpít mindent, szanaszét repíti a szilánkokat, a törmelékeket, és semmi sem marad utána. Semmi.”

Nem egy mindennapi szerelmi történet ez. Balogh W. Orsolya egy olyan erotikában, BDSM-ben és asztrológiában bővelkedő alkotást hozott létre, melyhez hasonlót talán még nem is olvastam. Izgatottan várom a regény folytatását, biztos vagyok abban, hogy fordulatokat és megdöbbentő dolgokat ismerhetünk meg ismét benne.

Ez az első olyan könyvem, amiben jelentős szerepe van a csillagjegyeknek. S mivel kellemes időtöltést nyújtott számomra, így bátran merem ajánlani bárkinek, akit érdekelnek a történet által felölelő témák – szerelem, romantika, asztrológia, erotika – mert nem fog csalódni benne.

,, Rettenetesen fájtak a szavai, mert én is azt hittem, hogy egymásnak teremtett bennünket a sors, az ég, az Isten vagy a csillagok, de kiderült, hogy mégsem.”

Fülszöveg:

Tizenkét különböző partner. Tizenkét eltérő szerelem. Tizenkétféle szexstílus.

Vajon tényleg a csillagok szabják meg a sorsunkat? Vagy az egész horoszkóp és asztrológia nem más, mint hazugság és önámítás? Hogyan ismerhetjük fel a lelki társi és az ikerláng szerelmet?

Az egyiptomi származású, de családjával Amerikában élő Isis gyerekkorában a fogadott unokatestvérével, a Kos jegyű Shane- nel fedezi fel a lelki társi szerelmet. Az állatorvosi egyetemen egy Bika jegyű fiúval kalandozik a szex világában. Tanulmányai végeztével egy állatklinikán kap állást, ahol a jóval idősebb, Ikrek jegyű, nős főnöke szeretője lesz. 
Isis két év után kilép ebből a kapcsolatból, és megnyitja a saját rendelőjét. Itt ismerkedik meg a Rák jegyű Levvel…

(I.P.C, 448 oldal, 2018)

Mindenkinek javaslom, hogy a sorozat első két részével kezdjen. A harmadik részben ugyanis eléggé szükségesek azok az információk, amiket az első két kötet ad számunkra. A második résznél én is elkövettem ezt a hibát- nem olvastam az elsőt-, így sikerült lényeges információkról lemaradnom, illetve csak találgatni tudtam, hogy ki köt össze kit. Maga a fő bűncselekmény különálló történet, de több szál is belekerül a történetbe, amihez elengedhetetlen A tanár és A titok.

Ez a könyv egy kedves ismerősöm, Niitaabell által került a látómezőmbe, az ajánlása egyből felkeltette az érdeklődésem és nagyon nem bántam meg, hogy „hallgattam” rá. Tegnap délután érkezett meg, estére már be is fejezem. A párom, miután meglátta, hogy a háromnegyedénél járok, ennyit mondott: - ez már beteges. Nos, talán igaza van, azonban a Felnőttek nélkül, számomra ténylegesen a letehetetlen kategóriába tartozott. Charlie Higson egy olyan disztópikus világot teremtett, amelyet már több esetben is olvashattunk, láthattunk filmen, mégis sikerült neki megragadni azt a vonalat, amellyel a feszültség folytonos volt, ami miatt megmaradt a késztetés a továbbolvasáshoz és 100%-osan élvezhető volt.

Erre a könyvre ne úgy tekintsünk, mint egy kaszabolós, öldöklős történetre, ugyanis, ha jobban belemélyedünk, akkor számos olyan témát és erkölcsi kérdést dolgoz fel, ami elgondolkodtató. Mennyire változik meg a morális színvonalunk abban az esetben, ha a tét a hatalom, a tisztelet, és az életünk. Ezek a dolgok túlnyomó részt jelen vannak a mindennapjainkba, Higson azonban mindezt egy olyan világban teríti elénk, amelyben csak a gyermekek élik túl a katasztrófát, majd próbálják túlélni mindazt, amit a sors ezután is rájuk mér.