Ajánló:

Cara Hunter az Egy közeli ismerős című könyvével valószínűleg berobban a köztudatba. Manapság nem egyszerű már egyre újabb és újabb történetekkel előállni, ami teljes egészében leköti az olvasó figyelmét. Az írónőnek sikerült végig feszültségben tartania, az orrom előtt húzta folyamatosan azt a bizonyos mézes madzagot, mégsem sikerült rájönnöm a csattanóra.

Gondos tervezés, megfelelő szerkesztése egy olyan történetnek, amely bemutatja, milyen egy család, ahol nem létezik igazi szeretet és minden csak és kizárólag a külsőségekről szól. A krimi és a nyomozás mellett leginkább ez jellemzi a legfőbb szálat, ez adja meg az igazi fűszert a regénynek.

Történet:

Adam Fawley csoportját egy eltűnéshez hívják, ahol egy nyolc éves kislány, Daisy tűnt el nyomtalanul. A család kikérdezése nem úgy megy, ahogy arra a nyomozók számítanak. Mindenki furcsán viselkedik, kezdve Sharon-nal, az anyával, akinek az egyik legfőbb problémája, hogy cipővel ne lépjenek a szőnyegre. Az apa, akin látszik, hogy a gyásza erőltetett, megjátszott. És persze ott van Leo, Daisy testvére, akiről lerí, hogy tud valamit, amit nem hajlandó megosztani senkivel. A leginkább furcsa és megdöbbentő talán az, hogy egyikőjük sem látta a kislányt az egész parti alatt. Persze ők úgy gondolják, hogy a lányuk jelen volt, mert látták Daisyt, amint a virágos jelmezében játszik a többi beöltözött kislánnyal. Csakhogy – mint utólag kiderül – Daisy egy barátnőjével jelmezt cseréltek a buli előtt pár nappal és ezt nem osztotta meg a szüleivel. Mégis Fawley számára érthetetlen, hogy egész idő alatt nem jöttek rá arra, hogy nem a saját lányuk van a maszk alatt.

Elindul a nyomozás, a kikérdezés. Szomszédok, barátok, iskolatársak, tanárok. A véleménye szinte mindenkinek ugyanaz. A családban valami nem stimmelt, leginkább az utóbbi időkben. Adam megkéri a szülőket, hogy álljanak a sajtó elé, mindezt azért, hogy talán könnyebben rátalálnak az elveszett kislányra. Csakhogy érdekes módon egyikük sem úgy reagál erre, mint azt megszokták. Más esetben a család ragaszkodik egy ilyen televíziós nyilatkozathoz, ebben az esetben azonban senki nem szeretné. Sőt, kifejezetten ellene vannak. A tájékoztató azonban megtörténik, amiből a csapat rájön, hogy mindegyiküknek van valami takargatnivalója.

„- Sharon Mason csak most vallotta be, hogy aznap délután körülbelül negyven percre elment hazulról, és a gyerekeket magukra hagyta az üres házban….”

A tanárok elmondása alapján Daisy az utóbbi időben egyre titkolódzóbb lett, barátaival is több esetben összeveszett. A kislány barátnői elmondják, hogy megjelent valaki az életében, de senkinek nem volt hajlandó elmondani, hogy ki is ez a titokzatos idegen, mindemellett apját, akit régen annyira imádott, mostanában csak kan disznónak hívott. Egyre több titokra derül fény apáról és anyáról, akik immár egymás ellen vannak, és nem lehet tudni, ki mond igazat. Leoval is problémák vannak. Testvére eltűnése napján elvileg együtt érkeztek haza, majd ez a teória több esetben is megdőlni látszik.

„- Ha egészen őszinte akarok lenni, nyomozó, nem Daisy miatt aggódtunk elsősorban…..”

Egyre több erőforrás kell a nyomozáshoz, hisz szinte mindenki életét, titkait ki kell deríteni. Nem elég, ha csak az eltűnés napjától számolnak. Vissza kell menni az időben sok-sok évre, hogy mindenre fény derüljön.

A családi dráma mellett a rendőrök életét is megismerhetjük. Fokozatosan kapjuk meg a válaszokat arra, hogy Adam miért van megtörve. Chris, Quinn, Everett - a csapat - akikből szintén kapunk kisebb nagyobb töredéket, pontosan annyit, hogy valamennyire megismerjük, megszeressük őket, ezáltal várva a következő részt, ahol valószínűleg még több információ birtokába kerülünk velük kapcsolatban.

Összességében:

Nem állítom, hogy nem voltak hibák benne, vagy klisék, de egyszerűen olyan jól hozta a sztorit, hogy képtelenség Cara Hunter szemére vetnem bármit is. Letaglózott, sokkolt, megdöbbentett a történet mondanivalója. Nehéz elképzelnem, hogy ilyen létezik, de sajnos azt kell tapasztalnom, hogy egyre több esetben fordul elő az ilyesmi.

Az első laptól felkeltette az érdeklődésem és azt egészen a végéig fent is tartotta. Nem éreztem üresjáratot, sem vontatottságot. Élvezetes krimi egy kis pszichológiai drámával megspékelve.

Fülszöveg:

Hogyan tűnhet el egy gyerek nyom nélkül?

A nyolcéves kislány, Daisy Mason eltűnik egy egyszerű családi vacsoráról. A csendes kertvárosban senki nem látott semmit – legalábbis ezt mondja mindenki.

Adam Fawley detektív ugyanakkor tudja, hogy tíz ilyen esetből kilencben csak olyan ember lehet a tettes, akit az áldozat ismert. Vagyis valaki hazudik.

Az óra ketyeg, könnyen kifuthatnak az időből…

Az Egy közeli ismerős egy új detektívsorozat első darabja, mely lázban tartja a brit krimiolvasókat és megjelenése óta előkelő helyen szerepel Anglia minden sikerlistáján.

"Cara Hunter máris úgy ír, mint egy profi. Imádnivaló tempó, egyre csak emelkedő feszültség”– The Times

"Magával ránt a rejtély, Hunter hagyja, hadd találgass – az utolsó oldalig “ –  Daily Express  

"Az egyik legjobb thriller, amit valaha olvastam” –  Kathryn Croft

Kiadás éve: 2018

Kötés típusa: puhatáblás

21. Század Kiadó