Azt hiszem minden Harry Potter rajongó elmondhatja magáról azt, amikor a Halál ereklyéi című könyv megjelent, akkor egy korszak lezárult. Sokan, mint ahogy én is, szerettük volna, ha az írónő az idők végezetéig ontja magából ezeket a könyveket. Aztán eljött az a pillanat, amikor végre új kötetek jelentek meg. Mint például a Bogard Bard meséi, ami erősen kapcsolódik a jól ismert Harry Potter világhoz, vagy éppen a Mágia története és még sorolhatnám. Ezek egytől egyig kötelező kötetek egy olyan fanatikus rajongónak, mint amilyen én is vagyok. Ám elkövettem azt a hibát, hogy nem figyeltem kellően és majdnem lemaradtam a Legendás állatok és megfigyelésük című könyvről. Amikor a kezembe fogtam és belelapoztam, kicsit megijedtem. Forgatókönyv. Nem igazán tudtam elképzelni, hogyan tudnám megszokni ezt a fajta szöveget, illetve párbeszédeket. Kíváncsiságból belelapoztam, majd azt vettem észre, hogy már szinte a végén vagyok. Fel sem tűnt, hogy ennyi idő eltelt. Ezek után bátran ajánlom mindenkinek, mert garantáltan hozzá lehet szokni, sőt egy idő után fel sem tűnik a változás.

Természetesen a boldogságom fokozódik azáltal, hogy már a második rész a Legendás állatok: Grindelwald bűntettei is a kezemben van.

A Legendás állatok és megfigyelésük még Harry előtti időszakban játszódik, pontosan hetven évvel ezelőtti időszakot mutat be, ami még bőven Voldemort Nagyúr ideje előtt volt, illetve Rowling most Amerika varázslatos világát hozta el hozzánk. Azonban most sem maradhatunk gonosz nélkül, mégpedig ezt a karaktert Grindelwald hozza nekünk. Őt már ismerhetjük a Harry Potter könyvekből névlegesen, Dumbledor egykori legjobb barátja, akit aztán ő győzött le.

A főszereplőnk nem más, mint a kissé habókos Göthe Salamander, akit egyszerűen képtelenség nem imádni. Esetlen, magának való kis figura, aki és hal a lényekért és úgy tűnik ők az egyetlen barátai. Valami oknál fogva teljes mértékben tudtam azonosulni ezzel a hozzáállásával.

Credence karaktere azonban egy más világot mutat be nekünk, itt már olyan dolgok kerülnek terítékre, ami minket „muglikat” is érint. Erőszak, elnyomás, bántalmazás. Mindez pedig egy olyan személyiséget vált ki belőle, ami veszélyes és fékezhetetlen.

Sajnálatos módon Tina nem lett az a személy, aki belopta magát a szívembe. Túlságosan szabálykedvelő és szigorú, ha kicsit kötekedő akarok lenni, akkor karót nyelt egyén. Hiába lett a végére kicsit megsimítva, nem sikerült megszeretem.

Jacob és Quennie a két abszolút lókötő, akik valószínűnek tartom mindenki kedvencei. Szórakoztatóak és egy igazán egyedi színt visznek a könyvbe.

Nem maradhat el ebben a kötetben sem a kaland, a mágia, a csodálatos lények. A könyv végeztével pedig tűkön ülve várjuk, hogy mikor jön ki a következő rész. Igazán élvezetes volt újra belecsöppenni a varázslóvilágba és kiszakadni a muglik szürkeségéből. Ilyenkor érzem azt, hogy újra elő kell vennem Harry Potter összes könyvét és újraélni a csodát velük.

Fülszöveg: