Mielőtt belekezdtem a könyv olvasásába, már akkor vívódtam azzal kapcsolatban, hogy megírjam-e a könyvhöz fűződő gondolataimat, élményeimet vagy pedig most hagyjam meg magamnak az érzéseket, amiket kiváltott belőlem ez a mű.
Kicsit nehezen jutottam arra az elhatározásra, hogy megosztom és leírom a véleményem. Ez nagyrészt amiatt alakult így bennem, mert annyira megosztott vélemények vannak a regénnyel kapcsolatban és úgy éreztem, hogy ezért talán el kellene nyomnom azt az ’énemet’, aki csak azért is elmondaná, amit gondol és ami benne van. De végül főként a barátnőm és egyben bloggertársam, Zsófi támogatásával döntöttem úgy, hogy kikerül ez az értékelés is.

,, Mint mikor egy hepehupás úton autózol, elveszíted az uralmat a kocsi felett, és épp csak egy kicsit, de letérsz az útról. A kerekek felvernek egy kis port, de még képes vagy visszarántani a kormányt. Mégsem számít, milyen erősen markolod, nem számít, mekkora erőfeszítéssel próbálod egyenesben tartani a kocsit, valami folyamatosan az út széle felé lökdös. Innentől kezdve alig van befolyásod bármire is. Egy idő után eleged lesz a hasztalan küzdelemből, túl fárasztó, és úgy döntesz, hagyod. Hagyod, hogy tragédia… vagy akármi… történjen.”

Nem ez az első alkalom, hogy belevetem magam a Tizenhárom okom volt című alkotás lapjai mélyén lapuló berkekbe. Már volt szerencsém egyszer elolvasni, de azt hiszem akkor még sokkal kevésbé fogtam fel mindazt, ami az író sugallni és üzenni akar az olvasónak.
Azzal az érzéssel kezdtem bele, hogy tudom mi lesz benne és felkészültem arra, hogy mire számíthatok. De úgy vélem, hogy arra az érzelembombára nem voltam eléggé ráhangolódva, amit tartogatott nekem. A szavak rengetegében többször összeszorult a torkom és visszafojtottam a könnyeim.

Clay Jensen szemén keresztül végig követhetjük, hogy hogyan ismeri meg azt a tizenhárom okot, amiért egy lány öngyilkos lett. Hannah Baker kazettákat hagyott maga után, amire felvette, hogy kik és milyen módon járultak hozzá ahhoz, hogy ő ezt a döntést meghozza.
Clay érzelmileg összezavarodik, összeomlik. Hannah az a lány volt, akit kezdetben távolról figyelt és félt közeledni felé, ám amikor megtörtént akkor már késő volt. Pedig ő úgy érzi segíthetett volna a lánynak és talán megmenthette volna. Talán még most is élne, de már csak a hangja marad meg Claynek. Hannah hangja, ami összefacsarja a szívét és könnyeket kelt benne.

,, Szeretnék összeomlani. El akarok esni a járdán, pont ott, ahol vagyok, és a borostyán közé vonszolni magam.”

A tizenhárom név, tizenhárom személy története olyan gondolatokat ébresztenek bennünk, amik a mi mindennapjainkban is megtalálhatóak. Jay Asher arra akarja felhívni a figyelmet, hogy gondolkodjunk, mielőtt cselekszünk. Mert igen is számos következménye lehet és lesz is a döntéseinknek, tetteinknek, az pedig a mi felelősségünk, hogy másra ezek milyen hatással vannak. Számba kellene vennünk a másik embert is és nem csak átgázolni más lelkén, mert olyan sebeket okozhatunk neki, ami talán sosem fog begyógyulni.

,, (..) mert a szívem és a bizalmam pont összeomlóban volt. És ettől az összeomlástól a mellkasomban légüres tér keletkezett. Mintha az összes ideg elsorvadna a testemben, és belerántanának az ürességbe. Aztán eltűnnék.”

Hannah okai között jelentős szerepet kapott a pletykálkodás, más elleni erőszakos/meggondolatlan tettek, saját bőrünk mentése más életével szemben. Ezek mind olyan dolgok, amik hatalmas károkat okozhatnak az embernek mind fizikai és mind szellemi értelemben. Talán emiatt lesz depressziós valaki, talán emiatt elveszti valaki a párját vagy bármi hasonló, mérvadó esemény bekövetkezhet.
Ez a történet egy példa. Megmutatja nekünk azt, hogy számunkra kevésbé jelentős dolgok, másokra nagy hatással lehetnek. Szembeállít minket önmagunkkal és a tetteinkkel. Tükröt mutat nekünk, hogy mire kellene vigyáznunk és mire kéne odafigyelnünk a mindennapjaink során.

Sok helyen olvastam azt az interneten, hogy azok az indokok semmitmondóak és a mai világban mennyien követnék ezt a példát, ha hasonló okok miatt eldobnánk az életet magunktól. Én úgy gondolom, hogy ennek a történetnek leginkább figyelemfelhívó üzenete van. Vegyük észre a körülöttünk levő jeleket, s talán megállíthatunk valakit, aki el akarja dobni az életet magától. Talán mi leszünk az egyetlenek, akik nyomhatunk egy STOP-ot és megmenthetjük őt saját magától.

,, Azt akarták megtanítani nekünk, hogy mit jelent x a píhez viszonyítva, ahelyett, hogy segítettek volna, hogy jobban megértsük magunkat és egymást. Azt akarták, hogy tudjuk, mikor írták alá a Magna Chartát – akármi is volt az -, de azt nem, hogy megbeszéljük a születésszabályozást.”

A közvetlen környezetemben nem éltem át, hogy milyen érzés lehet, ha egy barátom vagy egy családtagom, vagy akár csak egy szomszédom a halál mellett dönt. De biztos vagyok abban, hogy borzalmas lehet a személy közelében élőknek és talán egy ilyen esemény az egész életünket végig kísérheti.
Úgy érzem, hogy nekünk embereknek oda kell figyelnünk és tennünk kell azért, hogy más ne érezze magát egyedül és a halál gondolata még a fejében sem forduljon meg. Mert képesek vagyunk rá! Képesek vagyunk érezni és gondolkodni, csak sokszor elfelejtjük mindezt. Elfelejtjük, hogy egy-egy rossz állomás az életünkben nem jelenti a véget, csupán azt jelenti, hogy elég erősek vagyunk harcolni és küzdenünk kell önmagunkért és a boldogságunkért.

Nem mellesleg a regény szempontjából az ötlet nekem nagyon tetszett, mármint maga a felépítés és ez a kazettás dolog. Nem olvastam még hasonló történetet, de szerintem ez egy olyan újítás volt, ami megérdemel még egy plusz pontot.
Szerintem egyáltalán nem volt hétköznapi és másoknak is ajánlanám, hogy ismerjék meg!

,, Arra van szükségem, hogy megálljon. (..) Minden. Az emberek. Az élet.”

Fülszöveg:

Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP. 
Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat. 
Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, …ha megnyomod a PLAY-t.

Clay Jensen semmit sem akar tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt – gondolta –, magával kellett volna vinnie a titkát. 
Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ő neve is elhangzik a kazettán és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért. 
Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat… 
…és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét.

„Lenyűgöző első regény. Jay Asher olyan őszintén és keresetlenül meséli el a történetét, hogy a tragédiát megrázkódtatóan valódiként éljük át.” 
– Gordon Korman

„Okos, eredeti ötlet, erős hang, tökéletes adagolás. Olyan, amit nem tudsz letenni. Jay Asher kitűnő történetmesélő.” 
– Chris Crutcher

(Könyvmolyképző Kiadó, 264 oldal, 2017)