Mielőtt belekezdtem volna a műbe számos érzelem kavargott bennem. Címből adódóan biztos voltam abban, hogy a hűtlenség – mint állapot, mint tett – nagy mértékben képezi a történet részét. Reménykedtem abban, hogy nem egy klisékkel teli, megszokott – a nagy szerelemből megcsalás lesz – cselekményfonalat fogunk kapni. Ezzel szemben – sajnos – több olyan oldallal szembe találkoztam, ahol számos közhely kapott helyett – s ez egy kicsit lentebb vitt számomra az olvasás élményéből.

Soha nem voltam nagy krimi rajongó, azonban anno, amikor rátaláltam az írónő Memento című regényére, akkor megváltozott bennem valami. Úgy éreztem, hogy Emelie Schepp a stílusával és a történetvezetésével megnyitott egy utat előttem, amit azóta csak még inkább kitapostam.

A Jana Berzelius sorozat már az első kötet elolvasása után belopta magát a szívembe, ahogy a második és a harmadik rész is. A kötetek valamilyen szinten összetartoznak, hiszen az író mindegyikben ugyanazokkal a szereplőkkel dolgozik – csak más ügyeken.

Mike Menders a romantika és az erotika párosában alkot verhetetlen történeteket – a Házinyuszi közben pontosan ezt éreztem. Azonban a Macsóbőrben című műben az író egy különlegesebb világba vezet minket. Miki nem egy újabb műfajba csapott bele ezzel a regénnyel, ellenben sokkal inkább az erotika elemeit felhasználva helyezte a hangsúlyt a kalandokra és az izgalmakra.

Ez a történet magával ragad, az író sajátos stílusával együtt. Oldalról oldalra olyan érzelemmámorba és titkokba , amit már rég tapasztaltam. Egyszerűen imádtam!

Kirsch Ákos regényeiben azt szeretem a legjobban, hogy mindig egy újabb oldaláról mutatkozik meg. Minden egyes művében fő stílusjegyként motivál a krimi vonal, emellett sajátos elemként használja fel a kalandregények titokzatosságát. Ám az Árnyak a sötétben című alkotásnál a szerző egy újabb műfaj kiemelkedő oldalát mutatja meg nekünk, a thriller világába csöppen bele.

Ezen felül úgy érzem, hogy fontos megemlítenem azt is, hogy Ákos a fantasy és a sci-fi vonalban is megmutatta már magát – emiatt akár sokarcú írónak is nevezhetném. Több regényt is olvastam már tőle, így méltán mondhatom azt, hogy helye van ebben a szakmában.

Több okból kifolyólag is nehéznek érzem azt, hogy ajánlót írjak erről az alkotásról. Eddig csupa-csupa érdekes és különleges könyv került a kezembe a Corvina kiadónak köszönhetően - azonban pont ezek a tulajdonságok váltak nemlegessé számomra eme mű esetén. Balszerencsémre a Diplomaták mesélik nem igazán nyerte el a tetszésem, ami miatt többször is átgondoltam mit osszak meg a saját véleményemből, s mi az, amit inkább magamnak tartsak meg.

Eme kötet több diplomata történetét meséli el. A huszonöt személy a saját tapasztalatairól, élményeiről számol be nekünk – néhol szarkasztikusabb, néhol viccesebb formában. Az idősíkot tekintve nem a mai, hanem több évtizeddel ezelőtti világba kalauzolnak el minket. A szerzők egyik része szavakba öntve fejezte ki az átélt dolgait, míg mások saját maguk írták meg az impulzusaikat adott helyzetekben – hol a külföldi, hol a hazai eseményeket örökítették meg számunkra írásos formában.